Volt már úgy, hogy felhívtad anyukádat, és nem vette fel a telefont? Hogy milliószor csengetted, és mikor végre felvette, kiabáltál vele, hogy ne csináljon ilyet többet? Hogy a mobil azért mobil, hogy nála legyen. Hogy legyen szíves és figyeljen oda erre. És úgy voltál már, hogy felhívtad anyukádat, és nem vette fel a telefont? És milliószor csengetted, de nem vette fel, és nem kiabáltál vele. Mert a teste megkapta Hiroshimát. Az éjszaka közepén érkezett. Sötétben, némán. Esélyt sem adott. Nem maradt utána más, csak a csend és a mozdulatlanság. Agyi infarktusnak hívják, vagy stroke-nak. Mentő, hordágy, fejcsóválás, hogy „kicsúsztunk az időablakból”. És némán ordítasz magadban, és fohászkodsz a Jóistenhez, hogy tegyen csodát. A családok életébe atombombaként robban be egy agyi katasztrófa – higgyétek el, éppen megélem.

Leszögezem, hogy ez nem lesz sem szomorú hangvételű, sem életrajzi elemeket soroló megemlékezés. Sőt, megemlékezés sem lesz a szó szoros értelmében. Inkább egy gondolattöredék, arról, hogy egy ember miképp válhat ikonná. Méghozzá olyan ikonná, akiért egyszerűen odavagyunk. Akkor is, ha nem ismerjük közelről (lehet, éppen ezért), akkor is, ha tudjuk, ő sem tökéletes. Azért reméljük, hogy mégis az. Számomra ilyen Jean-Paul Belmondo.

Fotók tűzzsonglőrökről, balett-táncosokról, az Anna and the Barbies énekeséről, babákról, kismamákról, modellekről, sportolókról, menyasszonyról és vőlegényről készített képeket egy pécsi fotós – a víz alatt. Igen, még a tűzzsonglőrökről is. Ötletekről, kivitelezésről, technikáról, varázslatos víz alatti világról beszélgettünk Róka Róberttel.

Mi van akkor, ha állandóan időhiányban szenvedsz? Folyamatosan ígérgetsz, hogy majd ekkor, majd akkor. A halogatás a kedvenc taktikád. A szavak között favorit a „majd később”. Pató Pál úr módjára hajtogatod, hogy „ej ráérünk arra még”. És egyszer csak azon kapod magad, hogy már évekkel hagytad magad mögött az összes kitűzött dátumot. Hogy nincs tovább. Észre sem vetted, hogy eltelt a mindenséged, hogy míg mások éltek, te túléltél. Míg mások szerettek, te szorongtál. A dolgok, amiket rendbe akartál hozni, véglegesen elromlottak. A szerelmek, amelyeket be akartál teljesíteni, másokkal teljesedtek be. Nos, ezt történik A szerelem röviden c. film főhősével, Teddyvel is.

Kánikula, hőség, szakad rólam a víz, szaladok, telefonálok, egyik feladat jön a másik után, de ott kattog a fejemben, hogy megvettem a fürdőruhát, hamarosan elmegyek pár nap szabira, és akkor irány a strand, hogy meglegyen a napbarnított bőr, csobbanás a hűsítő vízben, az összegyűjtött, elmaradt könyvek elolvasása, de néhány női magazin, egy kis sudoku is vár rám, tavaly nyár óta. A száguldozó gondolatok közben kecses léptekkel szökdelek a lépcsőn a lapossarkúban.... aztán egy pillanat, és minden megváltozik.

Bizonyára mindenkinek az életében vannak olyan emberek, akik a szívükben különleges helyet foglalnak el. Nekem több ilyen is van. Egyikük olyan, hogy ha ránézek, könnybe lábad a szemem, és a végtelen hála érzése önt el. Hogy miért? Röviden: anyukám és apukám szívét is a kezében fogta. Hosszabban: szívsebészként sok évet ajándékozott a szüleimnek. És mindez szinte a véletlennek köszönhető, hiszen alapvetően műbútorasztalos szeretett volna lenni, de apukája együtt kártyázott a család orvosával, aki azt mondta, legyen a gyerek orvos. Nagyjából ötezer szívműtétet végzett el, és imádja a munkáját. 

Fekete betűkkel kerül be 2021. július 9-e a baranyai Sellye történetébe. A hirtelen jött vihar, és az általa hozott teniszlabda nagyságú jégdarabok brutális pusztítást vittek végbe a kisvárosban. Szinte nincs olyan család, akit ne érintett volna a végítélet-szerű időjárási jelenség. A nagy bajban azonban az emberek segítőkészsége is megmutatkozott. Riportunk.

Pilótának készült, kiképzések sorát végezte el, háborús övezetekben járt, manapság az egyik legkeményebb hazai Challange-et vezeti, emberek százait állítva ezzel nehéz próbák elé. De miért is? Erről beszélgettünk Koltai Arnolddal.

Nagymamám és apukám is nagy sportrajongó volt, így nálunk négyévente a nyári időszak fontos programja volt az olimpia, olyannyira, hogy akkor még nyaralni sem mentünk. Emlékszem, ahogy hangosan szurkoltak a magyaroknak, és az aranynál, amikor megszólalt a Himnusz, könnybe lábadt a szemünk. Olyankor különösen jó volt magyarnak lenni. Nem csoda hát, hogy hatalmas örömmel készültem a Sors Tamással való beszélgetésre. A nemrégiben visszavonult paralimpikon három olimpián is remekelt, és vitte jóhírünket a világban.  A mindig mosolygó srác szívesen mesélt a kezdetekről, sikerekről, barátságokról, tervekről.

Kirándulós családba születtem. Apukámat mindig vitte a lendület, vasárnap már 8-kor kivert bennünket az ágyból. Kisgyerekként ezt eléggé zokon vettem, és a nagyon hosszú túrákat nem nagyon kedveltem. Aztán felnőttként egyszer csak azon kaptam magam, hogy imádok új helyeket felfedezni, a már ismert úticéloknál belefeledkezni a látnivalókba. Aztán tévés tudósítóként a megye szinte minden településére eljutottam az évek során, és sokszor megigézett az apró falvakban, a kis- és nagyvárosokban megbúvó megannyi csoda. Ezekből szemezgettem, és nagyon jó szívvel ajánlom, hogy aki Baranyába látogat, feltétlenül ejtse útba az alábbi látnivalókat.

A Magyar Klasszikus Zene ifjú nagykövete, Junior Prima díjas. A sajtó „a zongora hercegének” nevezi, aki Placido Domingóval és Vásáry Tamással is állt már egy színpadon. Több mint háromszáz koncerten lépett fel, Kínában negyvenezer ember előtt, az élő közvetítést az interneten pedig 400 millióan látták. Ő Boros Misi zongoraművész, aki ifjú kora ellenére koncertezett már többek között Londonban, New Yorkban, Milánóban, Párizsban, Stockholmban, Oszakában, Pekingben, Sanghajban és Sao Paulóban. Vele beszélgettünk művészetről, családról, barátokról, és arról, hogyan alakult és alakul a pályája.

Milyen a jó vezető? Nem tudom pontosan körülírni, de észreveszem, ha látok egyet. Milyen a jó kenyér? Ezt annál inkább felismerem, mégis: nem biztos, hogy én magam el is tudnám olyanra készíteni. Beszélgetőpartnerem, Salamon Balázs mindkét területen több tapasztalattal bír nálam, így nála érdeklődtem: mi a jó vezetés és a jó kenyerek titka?