Idén ti jöttök vagy mi megyünk? Ki ül a mama mellé? Milyen értékű ajándékot vegyünk? Ha apád balhézik, én hazamegyek. Ha anyád megint leszólja a sültet, én nem tudom, mit csinálok… Mi lesz, ha megint berúg a Józsi? Boldog békeidők karácsony előtti beszélgetései. Bár ez lenne a legnagyobb gondunk idén karácsonykor. Ezek a kérdések biztosan nem merülnek fel. Helyettük a menjek, ne menjek? Jönnek, nem jönnek? Az utcán, a kertben, a lakásban? Maszkban, teszttel? Félnem kell a szeretteimtől? Ki lehet bírni egy karácsonyt találkozás nélkül? S vajon érdemes? És ha igen, hogyan? Ezek a 2020-as év nagy kihívásai. És szinte mindenki bizonytalan.

2020 igencsak kivitt a komfortzónámból, a terveim sorra hiúsultak meg a Covid-érában, ez pedig – gondos tervezőként – sokszor komoly fejtörést okozott. Meg kellett tanulnom türelmesnek és megengedőnek lenni. Ezekben a helyzetekben az  segített, hogy volt hova visszanyúlni, volt honnan erőt meríteni. Idővel összeállt bennem, hogy tíz dologért különösen hálás lehetek.

Ha rosszul leszel az utcán vagy egy üzletben, és hirtelen megáll a szíved, a statisztikák szerint legalább 5 embernek kell a közeledben lenni ahhoz, hogy valaki megpróbáljon segíteni rajtad. Ha még nagyobb a szerencséd, lesz köztük olyasvalaki, aki képes segíteni rajtad, így a túlélési esélyeid jóval magasabbak. A kérdés létfontosságú, hiszen ma Magyarországon minden egyes órában legalább két ember hal meg szívmegállásban. Erre a problémára kínál megoldást a Kids Save Lives in Hungary szervezet, amely két éve azon dolgozik, hogy akár már egy óvodás is képes legyen életet menteni. Erről beszélgettünk a szervezet „motorjával”, Bánfai Bálint mentőtiszttel, egyetemi oktatóval.

Ma az egyetemi padokat koptató diákok legalább fele nő, és a tudományos életben is komoly szerepet játszanak. Ilyenek a pécsi „virológuslányok” is, akik az idei évben elnyerték a Nők Magyarországért díjat. Riportunk Pécsről.

28 éves voltam, amikor az egész életemet gyökeresen megváltoztattam. A tudatalattimban már ott munkált, hogy új utakra szeretnék lépni, de a hétköznapok sodortak magukkal. Feszített a kimondatlan, megmagyarázhatatlan érzés, hogy nem vagyok a helyemen. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Többször elsétál egy szalon előtt, aztán egyszer bemerészkedik, háromszor visszalép, végül csináltat egy tetoválást. Ma sem tudom, miért döntöttem így, de sosem bántam meg. Valahányszor ránézek, mindig eszembe juttatja, hogy az erő velem van, és ha valamit igazán szeretnék, végül – így vagy úgy – megvalósul.

Egy szőlősbirtokon sétálgatva, a katonás rendben sorjázó tőkéket látva vagy egy borospohárba beleszagolva az utolsó dolog, ami eszünkbe jut, a tudomány és a kutatás. Pedig ahhoz, hogy kiváló borokat ihassunk, bizony a szőlészeti-borászati szakembereknek nagyon sok köze van. E tudomány fellegvárába, a Pécsett található Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben nyertünk most bepillantást, ahol egy Európa-szerte elismert génbankon dolgoznak több évtizede. Riportunk. 

Rekkenő hőség, roppanó mézédes szőlőszemek, a nap szinte harapja a vállamat, a metszőolló mélyedést váj a hüvelyk és a mutatóujjam bőrébe, szinte kigördülnek a dallamok a számból: érik a szőlő, hajlik a vessző… Éneklek, addig sem kell dolgozni...

Az akadálymentesítés nem kegy, hanem alapvetés. Minimum elvárás a XXI. században, hogy a fogyatékossággal élők, a látás- és hallássérültek, a kerekesszékesek, az értelmi sérültek az élet valamennyi területén hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz. Egyes régiók ezen a téren jobban állnak, mint mások: nálunk Baranyában például a People First Egyesület – Pécs szervezete ösztönzi a fejlődést. Riportunk.

Tegyük a kezünket a szívünkre: a legtöbb lány arról álmodik, hogy egyszer hófehér menyasszonyi ruhában sétál az oltár elé. Ezekben a pillanatokban az ara és a vőlegény is megérdemli, hogy mindent megkapjon, amire vágyik, és ehhez nagy segítség lehet, ha valaki más, egy igazi szakértő viseli a szervezés, lebonyolítás terheit. Régen vőfély, ma ceremóniamesterek dolgoznak ebből a célból – de hogy mit adnak és mit vesznek el tőlünk a hagyományok, nehéz rögtön átlátni. Megkerestünk hát egy hozzáértőt, Váncsodi József ceremóniamestert, aki kétszáz esküvővel a háta mögött egyértelművé tette: van élet a vőfélyek mellett, és a vőfélyeken túl is!

Nagyjából a tinédzser koromtól kezdődően folyamatos életmódváltásban voltam, különböző fogyókúrákat és tornákat próbáltam tini Bridget Jonesként, hasonló eredménnyel. Hol Sydney Rome tornájára, Esztergályos Cecília magyar hangjára ugrándoztam, hol heti 30 tojást ettem a híres tojásdiéta ajánlása alapján. Szóval mindig is foglalkoztatott a változás, változtatás lehetősége. Nem csoda, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésemet az a férfi, aki nemcsak hogy életmódot váltott, de még követőket is szerzett ezzel magának, akik fűnek-fának (például nekem) dicsérik őt. Megkerestem hát, hogy meséljen a nagy titokról!

Misztikus ereje van számunkra a holnapoknak, az új kezdeteknek. Holnaptól nem vacsorázom, hétfőtől nem dohányzom, az új évben többet sportolok, kevesebbet panaszkodom, sikeresebb leszek. Jellemzően újrakezdős dátum szeptember elseje is, hiszen a nyár után az új tanévvel új remények, vágyak fogalmazódnak meg, lendületet nyerünk az induláshoz. Az idei szeptember azonban egy sajátos iskolaévet követően indul, és egyelőre nem tudni, hogyan is alakul. Csak remélni lehet a legjobbat, de fel kell készülni a legrosszabbra is, a sokat emlegetett második hullámra. És kétségtelen: ez az év mindenképpen más, mint az eddigiek, így az új helyzetben újfajta megküzdési stratégiára van szükségünk.

Kovászosuborka-leves, paradicsomos olajos ponty, kacsamell paradicsomos káposztával – néhány emblematikus és közkedvelt étel a balatonszemesi Kistücsök konyhájából. A csaknem három évtizede működő étterem vezérelve a szezonalitás és a regionalitás, lenyűgöző konyhájuk azonban már évek óta az ország minden tájáról vonzza a vendégeket. Az étterem séfjével, Jahni Lászlóval alapanyagokról, étlapról, hitvallásról beszélgettünk.