A Hajdú-Bihar megyei Tedejen, a falu legszélső házában, a természet közelségében nőtt fel. Gerald Durrell nyomdokain járt, már kisgyerekkorában beszippantotta a természet, középiskolásként  magával ragadta a természetfotózás, a National Geographic-ban jelentek meg képei, David Attenborough-val a tiszavirágzásról forgatott. Már egészen fiatalon címzetes egyetemi tanár lett, aztán a biológiától nem elszakadva új utakra lépett. Ma a kommunikációban találja meg a sikereit, a nyilvánosság előtti beszédre tanítja hallgatóit. Szentpéteri L. Józseffel, vagy ahogy nemzetközi színtéren ismerik, Joe Petersburgerrel beszélgettünk.

Arról gyakran hallottunk az elmúlt egy év során, hogy egy étterem bajban van. Azt is megszoktuk, hogy a jó emberek összeállnak és segítenek, sok vendég, többet és többször rendel, hogy kedvenc vendéglátóhelye megmaradjon. Az már meglepőbb, ha a határon túlról érkezik a segítség, pláne, ha egészen távolról, a kenguruk földjéről. Az pedig, hogy egy vendéglátós ezt az összeget nem a saját üzlete megmentésére fordítja, szinte egyedülálló. Nos, valami ilyesmi történt az óbudai Gléda étterem esetében.

Szemsérülés, lázgörcs, mérgezés, gázolás – ezek a sérülések, balesetek ijesztően hangzanak, különösen akkor, ha gyerekekkel történnek. Fontos, hogy baj esetén a kicsik a lehető legjobb és leggyorsabb ellátást kapják. Őket szolgálja a Magyar Gyermekmentő Alapítvány, akik 15 éve dolgoznak a gyermekekért. A másfél évtizedről, munkáról, elhivatottságról az alapítvány szakmai igazgatójával, Gesztes Évával beszélgettünk.

Új év, új élet, új tervek, új fogadalmak. Ilyenkor sokan a bakancslista mellett a fogyókúrára is gondos terveket dolgoznak ki, hiszen a mérleg és a centiméter ilyenkor többet mutat a kelleténél. Elő hát a csodamódszerekkel, ki mire vágyik: keto, paleo, 90 napos, tojásdiéta, kávédiéta, szűztea-diéta, testkontroll, súlykontroll, szétválasztós, kalóriaszámlálós... egyszóval irány a gyors és látványos csodadiéták világa. De vajon van igazán hosszú távú, sikeres, egészséges fogyókúra? Ismerőseink körében kutakodtunk.  

Mikor hívjunk mentőt? Milyen vitaminokat szedjünk? És hogyan érdemes kúrálni magunkat? A szakértő válasza.

Szinte nincs olyan ember – legalábbis aki kicsit is jártas a művészetek világában –, aki ne ismerné Victor Vasarely, Breuer Marcell, Zsolnay Vilmos, Martyn Ferenc vagy Keserű Ilona nevét, ha képző- vagy iparművészetről beszélünk. Azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy valamennyien Pécsről indultak. 

Idén ti jöttök vagy mi megyünk? Ki ül a mama mellé? Milyen értékű ajándékot vegyünk? Ha apád balhézik, én hazamegyek. Ha anyád megint leszólja a sültet, én nem tudom, mit csinálok… Mi lesz, ha megint berúg a Józsi? Boldog békeidők karácsony előtti beszélgetései. Bár ez lenne a legnagyobb gondunk idén karácsonykor. Ezek a kérdések biztosan nem merülnek fel. Helyettük a menjek, ne menjek? Jönnek, nem jönnek? Az utcán, a kertben, a lakásban? Maszkban, teszttel? Félnem kell a szeretteimtől? Ki lehet bírni egy karácsonyt találkozás nélkül? S vajon érdemes? És ha igen, hogyan? Ezek a 2020-as év nagy kihívásai. És szinte mindenki bizonytalan.

2020 igencsak kivitt a komfortzónámból, a terveim sorra hiúsultak meg a Covid-érában, ez pedig – gondos tervezőként – sokszor komoly fejtörést okozott. Meg kellett tanulnom türelmesnek és megengedőnek lenni. Ezekben a helyzetekben az  segített, hogy volt hova visszanyúlni, volt honnan erőt meríteni. Idővel összeállt bennem, hogy tíz dologért különösen hálás lehetek.

Ha rosszul leszel az utcán vagy egy üzletben, és hirtelen megáll a szíved, a statisztikák szerint legalább 5 embernek kell a közeledben lenni ahhoz, hogy valaki megpróbáljon segíteni rajtad. Ha még nagyobb a szerencséd, lesz köztük olyasvalaki, aki képes segíteni rajtad, így a túlélési esélyeid jóval magasabbak. A kérdés létfontosságú, hiszen ma Magyarországon minden egyes órában legalább két ember hal meg szívmegállásban. Erre a problémára kínál megoldást a Kids Save Lives in Hungary szervezet, amely két éve azon dolgozik, hogy akár már egy óvodás is képes legyen életet menteni. Erről beszélgettünk a szervezet „motorjával”, Bánfai Bálint mentőtiszttel, egyetemi oktatóval.

Ma az egyetemi padokat koptató diákok legalább fele nő, és a tudományos életben is komoly szerepet játszanak. Ilyenek a pécsi „virológuslányok” is, akik az idei évben elnyerték a Nők Magyarországért díjat. Riportunk Pécsről.

28 éves voltam, amikor az egész életemet gyökeresen megváltoztattam. A tudatalattimban már ott munkált, hogy új utakra szeretnék lépni, de a hétköznapok sodortak magukkal. Feszített a kimondatlan, megmagyarázhatatlan érzés, hogy nem vagyok a helyemen. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Többször elsétál egy szalon előtt, aztán egyszer bemerészkedik, háromszor visszalép, végül csináltat egy tetoválást. Ma sem tudom, miért döntöttem így, de sosem bántam meg. Valahányszor ránézek, mindig eszembe juttatja, hogy az erő velem van, és ha valamit igazán szeretnék, végül – így vagy úgy – megvalósul.

Egy szőlősbirtokon sétálgatva, a katonás rendben sorjázó tőkéket látva vagy egy borospohárba beleszagolva az utolsó dolog, ami eszünkbe jut, a tudomány és a kutatás. Pedig ahhoz, hogy kiváló borokat ihassunk, bizony a szőlészeti-borászati szakembereknek nagyon sok köze van. E tudomány fellegvárába, a Pécsett található Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben nyertünk most bepillantást, ahol egy Európa-szerte elismert génbankon dolgoznak több évtizede. Riportunk.