„Gyémántgomb vagy egy lódenkabáton” – interjú Uhrik Teodórával

Hős

„Gyémántgomb vagy egy lódenkabáton” – interjú Uhrik Teodórával

Maga a megtestesült elegancia, még úgy is, hogy mindenkor energikus, pörög. Közel 80 éves, nyugodtan ülhetne a babérjain, mégsem teszi. Uhrik Teodóra Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes Művész, táncművész, koreográfus, egyetemi tanár, a Pécsi Balett alapítója, a Halhatatlanok Társulatának tagja. Több mint hat évtizede van a pályán, mára nemcsak táncosként ismerjük: könyvet írt, rendezett, színészkedett, sőt még jelmezeket is tervezett. A szakma minden részét kipróbálta, és azt mondja, készen áll mindarra, ami még rá vár. Mostanában is számos projektre csábul el, szerepel a 30Y klipjében, divatfotózásra megy a Vogue magazinhoz, aktív szerepet vállal a Varrj maszkot kampányban. Mondanom sem kell: alig ért rá az interjúra.

Édesanyja álmát teljesítette be, amikor 3 évesen Jármai Edit néninél kezdett el balettozni, bár nagyon nem szerette. 7 évesen került az Állami Balettintézetbe, majd a Balettintézetbe (későbbi Magyar Táncművészeti Egyetemre), ahol 9 évig tanulta a szakmát. Azt mondja, hendikeppel indult, túl magas volt, nem volt könnyű felemelni őt, kimaradt a csoportos feladatokból.

A művészeti pályája 17 évesen kezdett bontakozni, amikor lekerült Pécsre, az akkor induló Pécsi Balettbe. „Pygmalion-történet az enyém, mert Eck Imre megalkotott engem, és megtanított számtalan olyan dologra, amit aztán később tovább tudtam adni. Ismertem egyfajta tánctechnikát, de az előadóművészetről fogalmam sem volt. Eck erősen színházcentrikus volt, minden darabja szólt valamiről, és fantasztikus instrukciói voltak. Volt egy olyan eset, amikor nagyon kis szerepet kaptam. El voltam keseredve, és akkor így szólt:

vigyázz, mert te gyémántgomb vagy egy lódenkabáton.

Vallotta, hogy  nincs kis szerep, csak rossz táncos, aki nem él a lehetőséggel. Ha hátul álltál, azt mondta, állj úgy, hogy téged nézzenek, ne a szólistát! Ezt a hozzáállást a 20 évig tartó tanításom során a tehetséggondozásban kiválóan fel tudtam használni. A Pókháló című darabban acélhálón lógtak a táncosok, én voltam a földi nő, bementem, és egyszer csak megéreztem, hogy mindenki engem figyel. Egyszer a Kánkánban egy táncmestert játszottam, és valahogy nem találtam rá a szerepre, az akkori igazgató azt mondta, maga egy gonosz orosz balettmesternő. Itt beletalált a dologba, ez volt életem legzajosabb sikere.”

Teodóra a Pécsi Balett táncosaként a balett mellett színházi munkákban, operettekben, musicalekban is lehetőséget kapott a szereplésre. Szép lassan kitanulta a kisebb szerepeket, és hamar kiderült, hogy alkalmas a prózai műfajra is. Sorban jöttek  a szerepek, játszott Spiró György Csirkefej című darabjában, Göncz Árpád Magyar Médeia című monodrámájában, de volt Antigoné és Pünkösdi Kató is. „Számomra a művészet terápia, katarzis, ezen keresztül számos, a való életben meg nem élt helyzetet élhetek meg, sok ember bőrébe bújhatok” – mondja.

A – balett-táncosoknál korán érkező – szakmai nyugdíjba vonulása után balettpedagógusnak tanult, később 21 éven át vezette a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatát. A klasszikus balett mellett személyre szabott koreográfiát és művészi előadásmódot is tanított: „az én módszerem a húzd meg, ereszd meg, így dolgoztam, szerettem a hallgatót, aztán a fejére koppintottam, elmondtam, hogyan hozza elő saját magából a legjobbat. Az instruálás, az hogy hogyan lehet rávezetni valakit egy-egy mondattal a jó útra, különleges tudás. Büszke vagyok rá, hogy olyan tehetségek kerültek ki a kezeim közül, mint Velekei László, a Győri Balett igazgatója, Kozma Attila, a Miskolci Balett igazgatója, Vasas Erika, jelenleg szabadúszó, a Frenák Pál társulat szólótáncosa vagy Czár Gergő, a Szegedi Balett szólótáncosa és próbavezetője. Velük élő a kapcsolat, találkozunk, persze nem most, a pandémiában, de eseményeken rendszeresen összefutunk és nagyon örülünk egymásnak.”

A társadalmi szerepvállalás sem áll távol Dórától. Legutóbb a Varrj maszkot! mozgalom arca lett, amelyet Kozarics Viktor pécsi menyasszonyiruha-tervező indított útjára: helyi önkéntesek varrnak védőmaszkot egészségügyi dolgozóknak és magánembereknek, az ebből befolyó pénzt jótékony célra ajánlják fel. A maszkokat ismert arcokkal és hétköznapi hősökkel népszerűsítik. Teodóra egy különleges maszkot kapott – ami egyébként szenzációsan áll rajta. Később az elkészült maszkok egy részét licit keretében értékesítették, a befolyó összeget pedig jótékony célra ajánlották fel a Nevetnikék Alapítvány számára.

Persze nagyobb megmozdulásokban is lépten-nyomon szerepet vállal Dóra. Nagyon büszke rá, hogy néhány éve az olasz Vogue magazin címlapjára került egy kampányban, ami a 40 feletti nők csinosságára fókuszált. „Örülök a fotó sikerének, hiszen ezáltal még több emberhez eljut a mottóm, hogy „60 felett is van élet”.

A szellemi és fizikai aktivitás, a szépség és a stílus, az életerő nem korfüggő.

Emiatt fogadtam el a felkérést. Jól látható, hogy a szépségideál korszakonként változik, ezt a divat írja elő, de nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy ha bután követjük a divatot, akkor egyformák leszünk: műszempillás, tetovált szemöldökű, egyformán öltözködő nők. Én magam divatkövető vagyok annyiban, hogy megnézem, mi a divat, és abból komponálok valami rám valót. Az lesz szép, aki egyedivé tudja tenni, magára tudja formálni a divat egyes elemeit.”

Ha Dóra mondja, elhisszük. Ritkán látni ennyire önazonos, életerős, aktív nőt, akiről sugárzik, hogy jól érzi magát a bőrében. Akkor is, ha már nem fiatal. „Az öregedés nehéz vállalás, de kikerülhetetlen, nem lehet nem tudomásul venni, együtt kell vele élni méltósággal. A fiatalokkal való kapcsolat kortalanná teszi az embert. Engem a növendékeimmel való közös munka, a fiatal társaság, tesz kortalanná. És a feladatok nagyon fontosak. Ha nincs feladatod, szétesel” – állítja.

Dórát nemcsak külföldön, itthon is számontartják ma is a művészvilágban. Legutóbb például a 30Y klipjében szerepelt, csakis azért, mert szívügye a téma. „Beck Zolival a Kisherceg gyerekdarabjában ismerkedtünk meg, ő írta a zenét, én rendeztem. Egyszer csak jött ezzel a dallal, hogy velem képzelte el a klipet, ami az öregedésről, elhagyásról szól, én voltam a szereplő és magam készítettem a koreográfiát, ami egészen jól sikerült. Ezt a szereplést is azért vállaltam, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy idősebb korban se veszítsük el az életkedvünket”.

Filozófiájának legjobb példája ő maga: napjai most is aktívan telnek, a Pécsi Balett ügyvezetőjeként folyamatosan van munkája, éppen a 60 éves jubileumra készülnek, amit streamelnek majd. Azt mondja, ebben a szakmában nincs megállás. Szabadidejében olvas, naponta körbesétálja a kökényi tavat. Örül, ha találkozhat  két gyermekével. Anna lánya három gyermeket nevel, fia, Kamarás Iván pedig szintén a színpadot választotta. „Közös a pályánk, nem úgy vagyok elfogult anya, hogy csak nézem, hanem ismerem a pályáját, tudunk egymásnak segíteni. Figyelemmel kísérem a munkáit.”

És hogy mik a tervei így 80 körül? Sokáig ezt csinálni és nem nyugton maradni.

Ajánljuk még: