Van egy szigetország Európa peremén, az Észak-Atlanti-Óceán közepén, amelyről azt hinné az ember, hogy túl messze van, túl zord, és túl magányos. Aztán megérkezik, és hirtelen minden addigi elképzelés apró darabokra hullik. Hamar ráeszmélhetünk, hogy Izland nem távoli, nem rideg és egyáltalán nem idegen – ez egy külön világ, amit meg kell élni. Olyan, amit az ember, ha egyszer látott, egész életében magával hordoz. Izland szárazföldjére kilépve nem csupán egy országba érkezik meg az utazó, hanem egy sajátos, belső kis otthonba, egy olyan helyre, ahol az ember tisztábban lélegzik, lassabban él, és valahogy jobban érti az élet ritmusát.
Sokan kérdezik, miért járok ide vissza ennyiszer, és vajon mi fog meg ebben a kicsiny, szeles, sokszor csontig hatoló hidegben, a “világ végén” lévő, “magányos” szigetben. A válasz meglepően egyszerű: mert Izland csodás nordikus ország, tele olyan természeti jelenségekkel, amelyek nem pusztán szépek, hanem meg is érintenek, hiszen az élő természet minden lépésünk mellett ott lüktet. A vulkánok szuszogó kráterei, a jégmezők kék fényű táblái és gleccserbarlangjai, az üregekből felszálló forró gőz, a zubogó vízesések végtelen sora és az Aurora Boreális szédítő táncai olyan, mintha egy másik világ díszletébe lépnénk.
Meglátni és megszeretni - tartja a mondás. Ez Izland esetében pedig halmozottan igaz.
Mivel a Norbert ősi germán nyelven Északi Fény-t jelent, gyerekkorom óta a bakancslistámon volt, hogy lássam az Aurora Boreálist, vagyis az északi fényt.
2023. márciusban volt szerencsém először eljutni egy északi országba. Sok hezitálás után az Auróra fővárosának is nevezett Trømsō helyett végül Izlandra esett a választás, én pedig az akkor eltöltött egy hét alatt egy új otthonra találtam a vulkánok, a púderkék vízesések, az éjfekete óceánok és a gőzölgő törésvonalak varázslatos világában.
Utazástervezés Izlandra - mikor, hogyan, mit és miért?!
Sokszor hallom, olvasom (utazási fórumokon vagy akár a velem túrázó vendégek, sporttársak körében is), hogy egy tőlünk távolinak tűnő északi országba nem sokan vállalnak be egy utat. Messzi, körülményes, kiszámíthatatlan. Vonzó ugyan, de túl körülményes - a sztereotípiák szerint. Ezekbe az országokba azonban egyre többen szerveznek utakat, hagyományos túrákat és kalandos expedíciókat is. Akár egyéni szervezésben, akár utazási irodák vagy erre szakosodott szolgáltatók által. Jómagam mindeddig az előbbi opciót választva, baráti vagy családi szervezésben jutottam el a szigetországba, így első kézből, saját élményeim tükrében írhatok le minden tapasztalatot, persze a teljesség igénye nélkül, röviden összefoglalva. Nem útitervet, annál inkább élmény alapú, segítő szándékú tippeket és információkat.
A szigeten két hosszabb évszak van, egy rövidebb, a mérsékelt, de üde zöld, virágos nyár fehér éjszakákkal, és egy hosszú, zord, szeles-jeges, de csodálatos tél, ahol időnként alig 3-4 óráig látni csak a napkorongot, de a sötétségért a kivilágított házak és az északi fény tánca teljességgel kárpótol. Továbbá egy rövid, csapadékos tavasz és egy szintén rövid, de színes ősz. Az öt utazásom során szinte már mindegyiket sikerült megtapasztalnom, melyek közül nekem a fehér éjszakában úszó júniusi nappalok (amikor egyáltalán nincs teljes sötétség) és a hóviharokkal, jeges csillogással, sarki fénnyel díszített november-december a kedvencem, amikor a természet csodája mellett a karácsonyi készület hangulata is kiegészíti a hamisítatlan Izland-élményt.
Közvetlen járattal Budapestről Reykjavíkba
Az utóbbi években az egyik legismertebb fapados légitársaság már közvetlen járatokat is indít Budapestről Izland egyetlen nemzetközi repülőterére, Keflavíkba. Ez a járat nemcsak azért kedves számomra, mert így könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb az utazás, hanem azért is, mert valamilyen formában jelképes: Európa egyik legtávolabbi, talán legegyedibb szigete ma már tényleg közelebb van, mint gondolnánk. Délelőtt még Mátyásföldön ittam a kávémat, kora este pedig már a lávamezők sora fölött kanyargó zöldes-lilás fényt figyeltem a magasban. Aki pedig először utazik Izalndra, annak már a reptérről való kijutás is nagy élmény. Egyre több, de talán még mindig nem túl sok olyan útvonal és járat van, amely ilyen gyorsan és ennyire más világba repíti az embert.
Autóbérlés – az izlandi kaland kulcsa
Ha egyénileg utazik valaki a szigetre, akkor Izlandon autót bérelni nem opció, hanem szükségszerűség. Persze, Reykjavíkot és külvárosait be lehet járni gyalog is, és vannak szervezett túrák is, de Izland valódi arca csak akkor tárul fel, ha néha megállhatsz az út szélén, és csak nézed a nagy semmit – ami valójában nagyon is valami: végtelen lávamezők, felhőbe bújó havas hegyek, gleccserfolyók által felszabdalt hatalmas síkságok. Olyan méretek, amelyeket az emberi elme olykor szinte nem is képes felfogni.
Ezeket a látnivalókat csak autóval lehet igazán felfedezni. Nem csak a szellemi szabadság, de az eszméletlen távolságok miatt, hiszen ha valaki igazi felfedező, akár 500-600 kilométert is ledarálhat egy nap leforgása alatt. Más szemszögből pedig néha szükség is van arra az érzésre, hogy mi magunk döntjük el, hol állunk meg, mikor indulunk tovább, mennyi ideig ülünk egy óceán parti szikla vagy egy magányos kanyon peremén.
Ugyanakkor a szigeten vezetni nem kis felelősség: az időeltolódás, az éghajlati viszonyok, a fényérzékelés, a szélsőséges időjárási vagy infrastrukturális körülmények vagy éppen a hatalmas szél miatt. Nem egy ember tér vissza a kölcsönzőbe a szélvihar által megrongált vagy letépett ajtóval,- egy decemberi úton én is jártam már hasonlóan, tehát a fokozott éberség elengedhetetlen, úgy ahogy a teljeskörű biztosításkötés is.
Mindennapi élet Izlandon turistaként
A szigetországban Izlandi Koronát használnak (ISK), amely jelenleg körülbelül 2,6-2,7 magyar Forintnak felel meg. Utazóként a fizikai pénz használatára tapasztalataim alapján egyáltalán nincs szükség, bankkártyás/érintéses fizetést bárhol elfogadnak. Izland a világ egyik legdrágább országának számít, ezért is kerülik el sokan, ám tudatos, körültekintő tervezés mellett ez is pozitívan alakítható. Az éttermek vagy a főként az Aranykör és a főváros régiójában található turistaközpontok kínálata a legmagasabb, a kisebb falusi boltok vagy nagyobb szupermarketek között azonban találhatunk a hazaitól csupán kevésbé eltérő árakon beszerezhető élelmiszereket. Ugyanez érvényes a szálláshelyekre: eddigi 5 utazásom során 12-14 különböző szálláshely összehasonlítása áll rendelkezésemre, s ezek alapján ár-érték alapján a konyhával felszerelt, tulajdonosok által üzemeltetett, a forgalmasabb régiók peremén elhelyezkedő farm-vagy magánszálláshelyek a legkedvezőbbek. Az üzemanyag literára átlagosan 300-315 korona között mozog, a tankolást pedig egyre több helyen önkiszolgáló kutak biztosítják.
Kedves emberek, élhető világ
Aki még sosem járt erre, talán el sem hinné, mennyire kedvesek az izlandiak. Nem tolakodóan, nem harsányan – inkább úgy, ahogyan a természet maga: csendesen, nyitott szívvel, figyelmesen. A legtöbben angolul beszélnek, sokszor jobban, mint bárhol máshol Európában, és ugyan ritkán kezdeményeznek hosszú beszélgetést, ha azonban segítség kell, a lehető legtermészetesebben állnak melléd. Mesélnek a mindenképpen felkeresendő látnivalók megtalálásában, megdicsérik a ruhádat, a hajad vagy a szemed színét, mosolyognak, segítenek ha eltévedsz és egyáltalán nem kezelnek idegenként.
Ami pedig a mindennapi életet illeti: Izland egy igazán élhető világ. Tiszta utcák, rendezett házak, békés tempó, szelíd és felettébb összetartó közösségek - legalábbis eddig minden helyi büszkén ezt mesélte, szerte a szigeten. Azonnal feltűnik, hogy itt nem rohannak. Mindenki teszi a dolgát, de nem kapkod, nem áskálódik, nem versenyez. Valahogy beléjük ivódott az, amit nekünk sokszor nehéz alkalmazni: hogy az élet fontos része a lelassulás. Egymás tisztelete és szeretete. Az egyediség és a békesség harmonikus, csodás varázsa. És ők tudják, jó így élni igazán.
A sziget, amely valóban a jég és a tűz országa
Amikor az ember Izlandra érkezik, először mindig a széllel találkozik. Nem is igazán szél ez: csontig hatoló orkán, amely az izlandiak számára már nem ellenség, talán valamiféle mély lélegzetvétel a földtől, amely emlékeztet arra, hogy ezen a vidéken a természeti erők vannak otthon, és mi, emberek itt csak vendégek vagyunk.
A szél után rögtön a táj ragad magával – a nyers, szinte díszletnek tűnő, mégis lélegző vidék, ahol a zöld mohával borított lávamezők között fekete homok simogatja a szelíd partokat, ahol a sztyeppeszerű síkságok után hirtelen emelkedő gigászi hegycsúcsokról vad, több tíz méteres vízesések zúdulnak a mélybe.
Ezernyi látnivaló – de tényleg ezernyi
Nem túlzás, hogy Izland olyan, mintha tíz teljesen különböző ország lenne egyben. Egyik pillanatban fekete homokos tengerparton állhatunk, ahol bazaltoszlopok tornyosulnak a hullámok fölé, másnap gleccserek mélyén túrázunk felkészült vezetővel, megint máskor fortyogó, bugyborékoló geotermikus mezők feletti pallókon kanyarog az ösvény. Ezernyi vízesés, nyáron vadvirágokkal ölelve, télen kék színű jégbe fagyva.
Klasszikus túrák kontra ismeretlenebb helyek
Izland déli része a legendás Aranykörrel (Golden Circle) a turisták első számú célpontja, és nem véletlenül: itt található a híres Gullfoss vagyis Arany-vízesés, fekete partok, a gejzírek látványos világa és a Þingvellir Nemzeti Park különleges törésvonala. A térség könnyen megközelíthető, jól kiépített, ezért sok utazó számára ez jelenti a szigetország esszenciáját. A népszerűség azonban sokszor együtt jár a tömeggel is, különösen a nyári hónapokban, amikor buszok és autók sora érkezik a látványosságokhoz. Ennek ellenére az Aranykör látnivalói kihagyhatatlanok, hiszen egyedülálló bepillantást nyújtanak Izland geológiai csodáiba, természeti értékeibe és kulturális örökségébe.
Ezzel szemben Izland észak- északnyugati vidékei sokkal kevésbé ismertek a nagyközönség előtt, mégis felülmúlhatatlanul vadregényesek. A nyugati partok hatalmas sziklafalai, a Snaefellsnes-félsziget változatos felszínformái és a világvéginek tűnő, alaszkai hangulatot idéző települések és halászfalvak csendje egészen más hangulatot kínálnak, mint a déli térség.
Az északi régióban található Akureyri hamisítatlan skandináv élményt és hangulatot nyújt, míg tőle távolabb holdbéli vulkáni mezők, a Mývatn környéki geotermikus csodák és zöld mohaföldek várnak, miközben hatalmas vízesések, óriási szurdokok és forróvizes barlangok szabdalják a tájat. Errefelé kevesebb a turista, így a sziget itt teljesen másképp ragadja magával az embert – csendes, szinte felfedezetlen tájak, a nyers és sokszor érintetlen szépségével. A hosszú, napfényes nyári esték és a mélykék fjordok látványa olyan élményt ad, amely ritkán kerül a prospektusok első oldalára, mégis feledhetetlen.
Ha Izlandot igazán meg akarjuk ismerni, érdemes a déli „klasszikusok” mellé ezeket a távoli északi és északnyugati vidékeket is bejárni. Itt mutatkozik meg igazán a sziget lényegének másik oldala: a végtelen csend, a vad természet és a felfedezés szabadsága.
Ne menj oda, ahová nem szabad, tartsd be a sziget szabályait!
Izland felfedezésekor különösen fontos betartani a figyelmeztető táblákat és a lezárt területeket jelző útmutatásokat. A sziget felszíne rendkívül aktív és sok helyen kiszámíthatatlan: a talaj alatt forró víz, vékony geotermikus kéreg, hirtelen megnyíló hasadékok vagy instabil sziklák rejtőzhetnek. Egy ártalmatlannak tűnő gőzölgő mező például pár lépéssel arrébb már forró iszapmedence lehet, amely akár súlyos égési sérüléseket is okozhat. A veszély tehát nem elméleti – évente több turista kerül bajba, mert letér a kijelölt ösvényről.
A táblák és korlátok nem felesleges korlátozások, hanem a látogatók biztonságát szolgáló védvonalak egy földrajzilag rendkívül fiatal és instabil országban. Emellett a természeti értékek megóvása is ugyanolyan fontos: sok terület sérülékeny, és akár évtizedekbe telhet, mire regenerálódik, ha valaki rálép. Ezért Izlandon kirándulva a legnagyobb kaland mellé mindig felelős magatartás társul — a kijelölt útvonalak követése nemcsak kötelező, de a saját épségünk és a természet védelme miatt is elengedhetetlen.
Miért térek vissza folyton?
Mert Izland nem csupán egy sziget, hanem olyan élmény, ami az ember lelkéig ér. Minden utam után gazdagabb leszek egy kicsit: több tisztelettel, több türelemmel, több csenddel. Több alázattal a természet iránt.
Talán ezért is érzem úgy, hogy a nevem – északi fény – nem csupán véletlen. Az aurora minden egyes alkalommal mást mutat: egyszer játékos, egyszer fenséges, egyszer kiszámíthatatlan. Akárcsak maga Izland. Akár csak a szakmám, a turizmus. És akárcsak az élet.
Képgaléria: Demecs Norbert
Amikor visszanézek, és látom magam előtt az öt utazás minden apró részletét – a gleccserkék fényt a jégbarlangban, a fekete-homokos sétát a viharos Atlanti-óceán partján, a forró lávamező gőzfelhőjét, a ropogó hó és a csilingelő jég hangját a lábam alatt –, tudom, hogy még nem fejeztem be. Izland olyan hely, ahová az ember nemcsak visszatérni akar, hanem szüksége van rá, hogy visszatérjen. Mert ez a föld a jég és a tűz között él, de valójában a szívekben kel életre. Én pedig minden alkalommal úgy érzem, mintha hazatérnék.
Mert az ember nem mindig csak ott van otthon, ahová születik, hanem ahol a lelke szabaddá lesz.
Ősz a Mátrában
A legszínesebb mátrai útvonalak
