Rovatunk nem egy cikke váltott már ki parázs véleményözönt a közösségi felületeken, és így történt ez múlt heti írásunk megjelenése után is. A tengernyi kommentből az szűrődik le, hogy a kerékpárosok közlekedési szokásai és a kerékpározás megannyi vetülete körül még mindig a félreértések és tévinformációk vihara tombol. Ez senkinek sem jó. Furcsa mód az autósoknak és a nem kerékpározóknak a legkevésbé.
Álljunk meg egy pillanatra! Majdnem mindenki kerékpározik - minek akkor az oktatás a kerékpározásról?
A kérdéssel mindjárt el is érkezünk a bringások megítéléséről szóló társadalmi vita egyik alapproblémájához. Mennyien kerékpároznak Magyarországon valójában? Azért fontos ez a kérdés, mert láthatóvá teszi azoknak az arányát, akik ténylegesen mélyebb rálátással rendelkezhetnek a kérdésben.
A Magyar Kerékpárosklub nemrégiben tette közzé országos reprezentatív kutatását a témában. A kutatók fő megállapítása szerint “Magyarországon a felnőttek többsége szokott kerékpározni”.
Forrás: Magyar Kerékpárosklub
A “szokott kerékpározni” kifejezés meglehetősen laza értelmezési keretet teremt. Egy pillanatig sem szeretnénk vitatkozni a kutatók interpretációjával - a mi olvasatunkban azonban az ábrán szereplő százalékokból más is kiderül. Nevezetesen az, hogy a lakosság 70 százaléka (!) soha vagy csak ritkán ül nyeregbe. Semmiképpen sem állítható róluk, hogy rendszeresen használnák kerékpárjukat. Úgy is értelmezhető tehát, hogy a magyar lakosság többsége nem kerekezik habitusszerűen.
Olvasatunkban a rendszeresen kerékpározó honfitársaink aránya társadalmunkban mindössze harminc százalék körül valószínűsíthető. A magyar lakosságnak ez az a része, amelyik vélhetően elég tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezik ahhoz, hogy a kerékpáros közlekedés ügyes-bajos dolgairól vagy a kerékpározás összetettebb (egészségügyi, lelki, gazdasági) kérdéseiről körültekintőbben is véleményt alkosson.
Hangsúlyozzuk: ez csupán saját következtetésünk. Ugyanakkor az alacsony arány összecsengése a közösségi térben burjánzó tévhitekkel több mint elgondolkodtató.
A kerékpározással és a kerékpárosokkal szemben megnyilvánuló idegenkedés és ellenszenv egyenes következménye, hogy kevesebben választják sport- vagy közlekedési eszközül a bringát. Márpedig a kerékpározás ösztönzése, az edzettség és a sportolási kedv premizálása nem csak egyéni, hanem össztársadalmi érdek is. Erről itt írtunk részletesebben. Aki rendszeresen kerékpározik, az élvezi ennek a fantasztikus mozgás- és életformának minden áldását, miközben hozzájárul környezete tehermentesítéséhez és jobbításához is. Aki marad a távolságtartásnál, az a saját legjobban felfogott érdekével megy szembe - akár az egészségügyi szempontokat nézzük, akár a gazdaságiakat.
Magyarán, a kerékpárosok elhamarkodott szapulása a nem kerékpározókra, és alkalmasint magukra a szapulókra üt vissza a legfájóbban.
Elhatároztuk, hogy sorozattá összeálló cikkekben próbáljuk meg összegyűjteni a kerékpárosokkal kapcsolatos tévhiteket és indulatokat korbácsoló ügyeket. Bízunk benne, hogy a különböző szempontok ismeretében könnyebb lesz megérteni a kerékpáros magatartás miértjét, és kinek-kinek talán a kedve is megjön a kerékpáros közösséghez való csatlakozáshoz.
Kezdetnek két klasszikus ütközési pont!
A KRESZ mindenkire vonatkozik, tartsák be a kerékpárosok is
A magyar KRESZ gépjárművekre, elsősorban az autókra lett optimalizálva: a szabályrendszerben vajmi kevés megfontolás jut a kerékpáros közlekedés mikéntjére és támogatására. Így volt ez mindig, és így van ez ma is. Holott a kerékpárosok száma jócskán megnövekedett az elmúlt évtizedekben. A városi infrastruktúra is tükrözi már mindezt - gondoljunk csak a kerékpársávok gazdagodó hálózatára.
Csak egy példa. Számtalanszor állok bringámmal a pirosnál arra várva, hogy jobbra kisívben rákanyarodhassak a kerékpársávra. Ez a manőver semmilyen módon nem keresztezi más jármű útját, függetlenül a lámpa színétől. De mivel a KRESZ az autós közlekedés szabályozására lett kitalálva, vesztegelnem kell. A zöldnél együtt kell indulnom az autókkal, ami a két jármű teljesen eltérő menettuladonságai miatt gyakran nem zökkenőmentes. Bíznom kell a körülöttem közlekedő autósok türelmében, hiszen a KRESZ szabályai ugyanabba a forgalmi tömörülésbe szorítanak bennünket. Pedig százszor bekanyarodhattam volna mindenféle közlekedési veszély okozása nélkül, könnyítve az autósok indulását is a zöldnél.
Ahhoz ragaszkodni, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak a bringásokra, mint az autósokra kicsit olyan, mintha ahhoz ragaszkodnánk, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak az autókra, mint a kamionokra. Például ahová egy kamionos nem hajthat be, az legyen tiltott útszakasz az autósoknak is.
Forrás: Magyar Kerékpárosklub
A Magyar Kerékpárosklub felméréséből kiderül, hogy a kerékpárosok 77 százaléka rendelkezik jogosítvánnyal. Az autós-kerékpáros szituációk elsöprő többségében tehát nem egy autós és egy kerékpáros találkozik, hanem két autós, akik közül az egyik éppen kerékpáron ül. A KRESZ-t a kerékpárosok jól ismerik, a szabálytalankodások nem a szabályokkal kapcsolatos tudatlanságból fakadnak. Egy kerékpáros számára az autósforgalom folyamatos rizikót jelent, ami egy koccanás az autósnak, az súlyos sérülés lehet a bringásnak. A bicajosok többsége, mivel autót is vezet, előre fel tudja mérni ezeket a helyzeteket. A szabálytalanságok mögött sokszor az ezekből való előremenekülés szándéka bújik meg.
Sietünk leszögezni: ez nem felmentés, senkinek sem szabad áthágni a KRESZ-t, még akkor sem, ha egy-egy szabály ellentmondásosnak tekinthető. De hozzátesszük: a szabályalkotók feladata pedig a szabályrendszer folyamatos felülvizsgálata. Múlt heti cikkünkben pont arra az időszerű paradoxonra mutattunk rá, hogy a világ számos pontján már több évtizede biztonsággal működnek a kerékpárosokra és autósokra vonatkozó eltérő közlekedési szabályok. Többek között a pirosnál történő áthaladás lehetőségére vonatkozóan is.
“Rühellem, amikor az úttesten a bringások egymás mellett tekernek és akadályozzák az autókat! Menjenek egy sorban!”
Ott kell folytatnunk, ahol az előbb abbahagytuk. A világ számos országában engedélyezett a kerékpárosok számára, hogy ketten egymás mellett, vagy többen két sorban haladjanak. Mi több, számos országban egyenesen ezt tanácsolják nekik! A rend kedvéért: Magyarországon a KRESZ nem ad erre lehetőséget.
Ahol a szabályok megengedik az egymás mellett haladást, ott a következő közlekedési tapasztalatokat vették figyelembe:
1. Autósok és kerékpárosok számára egyaránt előnyösebb, ha a bringások egymás mellett tekernek, hiszen így a megelőzésük fele annyi időbe és távolságba telik, mint ha egy sorban haladnának. A hosszabb kerékpáros oszlopok előzése rendkívül összetett és veszélyes manőver. Ha az előzést nem lehet az oszlop teljes hosszában megvalósítani, akkor az autó és a bringások egymás mellé szorulnak, miközben szemből is autó vagy kamion érkezik. Egy elnyúló oszlop előzése hosszabb időre akadályozhatja az autóst a haladásban.
2. A bringások egymás mellett haladva jobban észlelhető csoportot alkotnak, ami az autósoknak is segít. A tapasztalatok szerint az autósok így nagyobb hajlandósággal mutatnak óvatosságot az előzésükkor.
Ebből a megközelítésből kiérződik, hogy ezekben az országokban a bringások védelme fontosabb, mint az autók minden áron történő előrehaladásának elősegítése. Ahogy az is, hogy a kerékpárosok előzésekor a megfelelő oldaltávolság megtartása felett társadalmi konszenzus uralkodik. A magyar KRESZ nem érzékeny erre. Nálunk az autós sávon belül előzheti a kerékpárost, minimum 1 méter oldaltávolság betartása mellett. Ez az egy méter adatik a bringásnak, hogy az út szélén tömegével előforduló kátyúkat kikerülje vagy reagáljon egy átfutó állatra, stb. Aki bringázik, az tudja, hogy egy tőle egy méterre kilencvennel elsuhanó autó közelsége nem kellemes érzés. Egy felnőttnek sem, nemhogy egy nyári bringatárborban kerekező gyereknek.
A kulcskérdés itt az, hogy mennyire tekintjük veszélyesnek egy kerékpáros előzését akkor, amikor a szembejövő sávban is jármű közelít. Ha ezt veszélyesnek tekintjük, akkor a kerékpárost ugyanúgy illene előzni, mint egy lassabb autót: kivárva, használva a szembejövő sávot. Ha ezt elfogadjuk, akkor a két egymás mellett tekerő bringás ellen sem lehet kifogásunk, hiszen csak az előzésünket segítik.
Természetesen nincs nálunk a bölcsek köve. Lehet, hogy a fenti alternatívák tévesek, dacára annak, hogy évtizedek óta működnek szerte a világban. Nem venni tudomást róluk és meg sem fontolni őket azonban óriási hiba. Szeretnénk ezerszer elismételni: a kerékpározásban óriási paradigmaváltás zajlott le az elmúlt tizenöt évben. Itt az idő, hogy friss szemmel tekintsünk bringásra és bringázásra, társadalmi és egyéni szinten egyaránt!
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván, rovatunk további cikkeit pedig itt olvashatjátok.
A bringások áthajthatnak a piroson? Botrány!
De ha jobban belegondolunk…
