A napokban az Ottawai Egyetem professzora robbantotta fel az internetet tanulmányával, amely szerint piros lámpánál és stoptáblánál megengedőbb szabályok alkalmazandók a kerékpárosokra, mint az autósokra. Elemzéséből az is kiderül, hogy a világ számottevő részén ez a közlekedési modell már valóság. És kiválóan működik.
Az autósok leggyakrabban hangoztatott kritikája a kerékpárosokkal szemben az, hogy nemegyszer piros jelzésnél haladnak át, illetve nem állnak meg a stoptáblánál. Sokan amolyan szabályszegő galeriként gondolnak a bringás közösségre, és úgy vélik, hogy mindegyikőjük megérdemli a leckéztetést: a leszorítást, a centizgetést, a büntetőfékezést, vagy a lespriccelést az ablakmosóval. A kerékpárosok bűnbakként történő beállítása az egy.hu közösségi oldalaira érkező kommentekben is visszatérő jelenség.
Elöljáróban szeretnénk nyomatékkal leszögezni: cikkünk semmilyen formában nem biztatás az érvényben lévő szabályok áthágására vagy azok relativizálására. Akik így értelmezik a szöveg bármely részét, súlyosan tévednek.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha a kerékpáros közlekedés sajátosságait nem veszik figyelembe a szabályozás szintjein, vagy miattuk rosszhiszemű bélyeget sütnek a kerékpárosokra.
Kezdetnek egy provokatív kérdés.
Vajon miért háborodnak fel az autósok, ha egy kerékpáros, meggyőződve az áthaladás biztonságosságáról, de megszegve az éppen hatályos szabályokat, továbbhalad a tiltó jelzés ellenére?
Hiszen ha a bringás továbbhalad, az azt jelenti, hogy nem akadályozza majd az autóst a kigyorsításban és a szabad haladásban, amikor zöldre vált a lámpa.
Ha ugyanazok a szabályok érvényesek autósokra és bringásokra egyaránt, akkor két nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkező közlekedési eszközt kényszerítünk azonos forgalmi szituációba, és együttes haladásra. Mindennapi tapasztalat, hogy ebből problémák születnek. A legenyhébb ezek közül, amikor egyik járműtípus sem tud a saját menettulajdonságainak megfelelően haladni előre. A kerékpárosnak minduntalan vesztegelnie kell olyan pontokon, ahol rizikó nélkül továbbhaladhatna, az autós pedig csak lépésben haladhat egy-egy bringás mögé szorulva.
Paradox módon tehát a pirosnál szabálytalankodó kerékpáros mintha nem csak a saját, de az autósok legjobb barátjának is bizonyulna.
Tegyük ehhez hozzá, hogy a bringások számával kisebb a városi dugó és több a megkaparintható parkírozó hely, ami megint csak az autósoknak kedvez. És vélhetően az autósok számára is fontos a levegő minősége, illetve a környezet tisztasága, amiért mégiscsak a bringások tesznek többet, még az elektromos és hibrid gépkocsik korában is.
A éles kritika tehát kizárásos alapon a szabályszegés puszta tényének szólhat és nem a forgalom akadályozásának. Persze ne legyünk naivak: az indulatokat a dugóban toporgó autósok személyes frusztrációja és ellenszenve is szítja. Csakhogy ez a frusztráció rossz tanácsadó, és akadályozza a tisztánlátást összetett közlekedési kérdésekben.
Vajon mi lenne a helyzet, ha valóban megengedőbb szabályok vonatkoznának a kerékpárosokra a pirosnál és a stoptáblánál?
Prof. Steve Lorteau, az Ottawai Egyetem kutatója pontosan emellett érvel.
Gondolatébresztő cikke rávilágít: az autósokra és a kerékpárosokra azonos szabályrendszert alkalmazni elhibázott dolog, mivel az egyenlőség itt hamis keretet teremt. A különböző közlekedési eszközökhöz kapcsolódó kockázatok ugyanis nem összehasonlíthatóak. A piros lámpán áthajtó autó súlyos, könnyen halálos sérüléseket is okozhat. Kerékpárral mindez jóval kevésbé valószínű.
Ezenkívül a kerékpározás dinamikája és hatékonysága a lehetőség szerinti folyamatos haladás fenntartására épül. Ha a bringásoknak minduntalan meg kell állniuk, és még olyankor is várakozniuk kell az autós forgalomra kialakított szabályrendszer miatt, amikor biztonságosan továbbhaladhatnának, az elriasztja az embereket a kerékpározástól. Márpedig a bringázás számtalan előnnyel jár az egészségre, a környezetre és a forgalom áramlására nézve.
A két különböző közlekedési módot ugyanúgy kezelni tehát nem jelent mást implicit módon, mint az autók előnyben részesítését. Olyan ez, mintha a sztrádán az autósoknak kellene betartaniuk a kamionokra szabott sebességkorlátozást.
Mi történik, - teszi fel a kérdést Prof. Lorteau - ha a stoptábla a kerékpárosok számára “csak” az elsőbbségadást előíró háromszög hatályával bír, míg a piros lámpa a stoptábláéval? Magyarán, stoptáblánál a kerékpárosnak lassítania kell, hogy elsőbbséget adjon, de ha meggyőződött az áthaladás biztonságosságáról, akkor teljes megállás nélkül továbbhaladhat. Piros lámpához érve teljesen meg kell állnia az elsőbbség megadása végett, de ha az áthaladás biztonságos, akkor a piros fény ellenére elindulhat.
A bringások által legtöbbször elkövetett kihágás tehát a közlekedés szabályos halmazába kerülne át. Tegyük félre most, hogy felháborodás fogadna-e egy ilyen intézkedést vagy sem. Vizsgáljuk meg azt, hogy a szabálymódosítás veszélyesebbé tenné-e a közlekedést, vajon több baleset történne az új rendszerben.
A kérdés megválaszolásához szerencsére komoly statisztikai adatok állnak a rendelkezésünkre. Az amerikai Idaho államban ugyanis már 1982-ben (!) bevezették a fent leírt közlekedési szabályt. A baleseti statisztikákban semmilyen negatív hatás nem jelentkezett a változtatás után. Sőt, valamelyest csökkent a közlekedési csomópontokon és útkereszteződésekben bekövetkező balesetek száma, mivel az autósok és kerékpárosok nem egyszerre indulnak zöld jelzésnél.
Ugyanez a szabály került bevezetésre később Arkansasban, Delaware-ben, Oregonban és Washingtonban is. A statisztikák összevetése semmilyen összefüggést nem mutatott ki a szabályváltozás és a bekövetkező balesetek száma vagy típusa között.
A legnagyobb hagyománnyal rendelkező bringás nemzetek közé tartozó Franciaországban a városok már régóta maguk dönthetik el, hogy alkalmazzák-e a szabályt. Párizsban például húsz éve vezették be, azzal a megkötéssel, hogy a kerékpáros csak egyenesen haladva vagy jobbra kanyarodva élhet a lehetőséggel, és ezt külön tábla jelzi számára.
Egy másik nagy bringás nemzet hazájában, Belgiumban ugyanez a szabály vonatkozik a kerékpárosokra, a franciához hasonló korlátozással.
A kanadai professzor fejtegetése válaszút elé állíthatja a döntéshozókat. Mi a jobb? Ha a jelenlegi, a kerékpározás sajátosságait ignoráló és a kerékpárosok mozgását béklyózó rendszer működik tovább? A szabályszegések száma várhatóan tovább emelkedne, a bringások valós, és az autósok vélt frusztrációja egyaránt növekedne, ami akár a közlekedés biztonságát is veszélyeztetheti. A kerékpárosokról alkotott torz kép tovább mélyülne, feleslegesen.
Vagy észszerűbb lehetőséget teremteni a kerékpárosok számára, hogy a számukra biztonsággal megoldható közlekedési helyzetekben eltérhessenek az egyébként autósokra írt szabályrendszertől? Ezzel még jobban segíthetnék a folyamatos közlekedést, és várhatóan még többen ülnének át autójukból a kerékpárjukra.
Kár lenne az elképzelést pusztán a lehetséges negatív társadalmi reakciók szűrőjén keresztül vizsgálni. Hogy képesek vagyunk-e nyitottan és széleslátókörűen párbeszédet folytatni a kérdésben, az közlekedési kultúránk fokmérője is egyben. Természetesen (vagy természetellenesen) vannak és lesznek autósok, akik mindig is büntetni fogják a kerékpárosokat, és lesznek kerékpárosok, akik továbbra is hangosan üvöltöznek majd a sofőrökkel, és a kocsik tetejét csapkodják. Sokan közülük igen hangosak a közösségi oldalakon is. Rendkívül fontos, hogy ezek a hangok ne befolyásolják a józan vitát.
Ahogy az is fontos, hogy magáról az adott forgalmi helyzetről és annak lehetséges megoldásáról folyjon a vita. A kerékpározás a városok és kistérségek közlekedési problémáinak észszerű megoldása lehet, ráadásul jótékony egészségügyi hatásai is kimagaslóak. Indokolt tehát, hogy az eddiginél jóval nagyobb társadalmi és döntéshozói támogatásban részesüljön. Mégis, az adott közlekedési helyzet megítélésénél nem ez a döntő szempont. Ha a bringások biztonságosan, a közlekedés veszélyeztetése nélkül képesek továbbhaladni a pirosnál vagy teljes megállás nélkül a stoptáblánál, akkor egyszerűen észszerű megengedni azt nekik. Függetlenül a kerékpározás magasabb vetületeitől.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván.
A kerékpározás újjávarázsolja társadalmunkat
… feltéve, hogy nem tolunk kapanyelet a küllők közé
