A déli Börzsöny egyik csalogató célpontja a Dömös-sziklák felett ásító Remetebarlang. Legjobban persze a Duna túlpartjáról szemlélhetjük meg, onnan a Szent-Mihály hegy is hatalmasabbnak tűnik. Olyan, mintha függőlegesen meredezne az ég felé, és a kőképződmények közt ott tátongnak a rejtélyes üregek.
Rejtélyesek, és hívogatnak. Főként tavasszal, amikor nem borul föléjük még a lomb, és az ember zsigereiben ott motoszkál a mehetnék. A Remetebarlanghoz két irányból is érdemes indulni: Nagymaros, vagy Zebegény felől.
Mielőtt bárki is nekiindulna ennek a romantikusnak tűnő túrának, mindenképpen végig kell gondolni, hogy alkalmasak vagyunk-e egy ilyen túrára? Ugyan nem hosszú, mert ha nem tévedünk el, akkor is csak 12-13 kilométer oda-vissza összesen. Ám a terep nehéz, az út lehet csúszós, száraz időben köves, morzsalékos, tehát nem könnyű rajta a gyaloglás. Erősen lefelé és fölfelé is kell menni, ami edzetleneknek és gyakorlatlanoknak nehézséget okozhat. A barlangoknál a sziklákról le lehet zuhanni a mélybe!
Tudom, hogy sokan legyintenek, hogy ezek csak fölösleges óvintézkedések, túlzott aggódás. De sajnos, az utóbbi időben többször akadt dolga a heygi mentőknek, éppen a felkészületlenek, a hanyagok és vakmerők miatt. Tehát mérjük fel saját erőnlétünket, húzzunk a bokát jól tartó lábbelit. Legyen nálunk elegendő víz, a Börzsönyben nincs vízvételi lehetőség! A hátizsákba tegyünk ennivalót, energiaszeletet. A feltöltött telefonról, az elsősegélycsomagról ne is beszéljünk! Legyen nálunk térkép!
Lehet, hogy nem éppen divatos dolog hagyományos, papírtérképpel a zsebünkben túrázni. De hasznos lehet akkor, ha valami okból kifolyólag nincs térerő, lemerült a telefonunk, vagy éppen beesett egy üregbe. Jó, ha a track-et letöltjük a telefonra, de nem árt, ha van térkép is.
Kutyát nem okos dolog erre a túrára vinni, de ha mégis, akkor úgy, ahogyan azt az erdő megköveteli, csakis pórázon, és számára is gondoskodjunk itatási lehetőségről. Gyerekekkel kiváló, vadregényes túra, de csak akkor, ha betartják ők is, és betartatják velük a szabályokat, és szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy mindenben az utasításokat kövessék. Mi sokszor megjártuk apró gyerekekkel, nagyon élvezték, de minden lépésüket felügyeltük. A Remetebarlang nem játék, ellenben hatalmas élmény!
Nagymarosról a Remetebarlanghoz
Ha Nagymaros felől indulunk, a nagymarosi vasútállomástól a sárga jelzésen indulva előbb egy erős kaptatót kell leküzdenünk, majd a Panoráma úton, tovább haladva a Kittenberger úton érjük el a sárga barlang jelzést. Ezen az ösvényen érjük el a Remetebarlang sziklaperemét. Közben számos látványosság teszi kellemessé az utat, lehetőséggel arra, hogy szusszanjunk egyet. Ilyen kis kitérő a Rigó-hegy oldalában a dr. Gánti Tibor emlékére állított kilátóhely.
„Ezek a barlangok csak kis részükben természetes eredetűek. Most látható méreteiket és formáikat mesterséges átalakításokkal, a kőzet faragásával nyerték el, melyek részben a római korra tehetőek. A Duna szintje fölé magasodó sziklás gerinc, ideális helyszín volt egy római őrhely, őrtorony építésére. A középkorban az üregekre feltehetően sziklakápolna, illetve barlangkolostor épült. A bejárat mellett láthatunk is az építmény maradványaiból egy kisebb darabot. A barlang belső kialakítása primitív bazilikális elrendezésű, a jobb oldali „mellékhajó” kicsi szentélyben záródik. Az egykori kolostor festői elhelyezkedése a romantikus korokban védettséget, később sajnos kitettséget jelentett.” Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park
Zebegényből a Remetebarlanghoz
Sok túrázó úgy tartja, hogy a Dunakanyar legszebb túrája a Zebegény felől a Remete-barlanghoz tartó túra. Hossza hasonló, mint Nagymaros felől, és kilátópontokban nincs benne hiány. A zebegényi vasútállomástól jobbra fordulva, az Árpád utcán érdemes elindulni, majd a sárga kereszt jelzést követve, a vasúti sínek mellett beérünk az erdőbe. Gyönyörű dunai panoráma, látjuk a vasúttörténeti emléket, hétlyukú hidat, a szépen felújított Dőry-villát. Az ösvény lassan elhagyja a házakat, egyre meredekebben kapaszkodunk fel a hegyre. Megpihenhetünk a Borostyánkő-pihenőn, majd szusszanhatunk a Dobozi-orom kilátóponton, addigra a kitárul előttünk a folyó kanyarulatának legromantikusabb része.
Ezután figyelni kell, mert hamarosan jobbra le kell térni a kék barlang jelzést követve. Ezt bizony sokan elvétik, megfejelve így a túrát plusz kilométerekkel! Az elágazástól csupán negyed órás gyaloglással el is érjük a célpontot, a sziklák felett trónoló barlangot. Lélegzetelállító a panoráma, a túlparton Dömös, felette a Prédikálószék, a horizonton Dobogókő zárja a képet. Feledhetetlen látvány, a Börzsönyből a Pilis és a Visegrádi hegység vonulatai.
Akiben van még erő, oda- vagy visszafelé feltétlenül ejtse útba a Hegyes-tetőn a Julianus-barát kilátót, ami szintén páratlanul szép helyen áll. Innen újabb szögből tekinthetünk a Dunakanyarra, Visegrádra, Nagymarosra, feltűnik a Naszály megsebzett oldala, a csillogó folyón a Szentendrei szigetcsúcs.
A túrát tetszés szerint variálhatjuk, ha vonattal érkeztünk, mert indulhatunk Nagymaros felől, és érkezhetünk Zebegénybe, ahol ugyanúgy felszállhatunk az óránként közlekedő vonatra. Nekem a fordított irány a kedves, Zebegényből a Remetebarlanghoz, majd onnan a kilátóba, és aztán szép békésen le Nagymarosra. Vagy a Világos tértől a szelíd fennsíkon Törökmezőig, és onnan a Malom patak völgyén keresztül vissza Zebegénybe.
Bármerre is indulunk, bármelyik utat választjuk, mindenképpen csodás túrában lesz részünk! A Börzsöny növény- és állatvilága gazdag, élvezhetjük az erdő mélyén a csöndet. Tavasszal gyűjthetünk vadon termő salátákat, májusban virágzik a pettyegetett tüdőfű, az erdei orgonák, a gyöngyvirág, a zselnicemeggy. A május olyan zöld, hogy abba szinte bele lehet harapni. A természet festője olyan színt kevert mostanra, amelyben jó sok a sárga, és belerejtett valamennyi vöröset is, ettől lesz olyan élő, olyan eleven. A kékeket majd csak a napforduló után, cseppenként adja hozzá, hogy elmélyüljön és megkomolyodjon a zöld, mire bevégzi dolgát a nyár.
Az erdő szélén akácot ringat a szél, fehér virágú bodza bólogat. Bodzavirágból, bodzavirágból, hullik a sárga virágpor, dúdolom, az utat közben fehéren betakarja a kőrisek elnyílott virága. A májusi erdőben már nincs semmi a kora tavasz télvégi félénkségéből, a bátortalan izgatottságból. A május legyőzte a tréfás és szeszélyes áprilist, a rügyfakasztót, az avarból ibolyával simogatót. Bujaságával vezet át egyszer csak hirtelen a nyárba. Égig meredeznek a karcsú gyertyánok, bükkfák, sudáran, méltóságteljesen, törzsük szürke kérgét végigsimítva szinte érezzük, a múló idő növelte az apró, finom ráncokat. A bükk-templom libegő levelei közt bekukucskáló napsugár táncot jár a leveleken, a madarak szerelmes dallamokat csicseregnek vidáman, hangjukat vétek lett volna megzavarni, az erdő hangját megérinteni.
"Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág (...) mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május. " /Fekete István/
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
