A kerékpár nem közlekedési eszköz. Sokkal több annál. Olyan szerkezet, ami láncreakcióban varázsolhatja újjá egy egyén, egy család, egy közösség, és végül egy egész társadalom életminőségét. Az állítás mögé annyi döntő tudományos érv sorakozott fel az elmúlt 10-15 évben, hogy azokat figyelmen kívül hagyni sokáig már nem lehet. De miért is tennénk ilyet? Hiszen saját boldogságunkról van szó!
Beleálmodom magam egy ideális világba.
Hatvanöt éves vagyok. Éppen az orvostól jövök, aki mosolyogva közölte velem az éves szűrés eredményét. Az izomrendszerem erős és terhelhető, akár egy fiatalemberé. A szívem nem kevésbé. A testsúlyom és testtömegindexem optimális. A rák-markereim negatívak, szerveim egészségesek. A vércukrom és a vérnyomásom a tökéletes tartományban vannak. Ráadásul a Vo2Max értékem is kimagasló. Életkilátásaim hatvanöt évesen is ragyogóak, tervezhetek bátran hosszú távra, nyugtázzuk közösen az orvossal.
A rendelő előtt felpattanok kerékpáromra, és a jó hírektől felpaprikázva úgy döntök, hogy megyek még egy gyors, ötven kilométeres kört, mielőtt hazafelé venném az irányt. A bringám egy szuperkönnyű karbonvázas aero-gép, amit nemrég szereztem be jutányosan az Egészségügyi Minisztérium, a Sportminisztérium és a Gazdasági Minisztérium közös ösztönző programjának támogatásával. Ennek keretében az aktívan sportoló amatőrök minden tíz évben a technika legújabb vívmányainak megfelelő kerékpárra cserélhetik a régebbi típusokat.
A fedélzeti komputerem lelkesedve dobja fel az átlagaimat: a pulzusom remek, a wattjaim és az átlagsebességem a magasban. Üzenet érkezik: a Nemzeti Adatfeldolgozó online gratulál teljesítményemhez, és értékeimet már továbbítja is az illetékes minisztériumok felé. Jelzi, hogy már csak 500 kilométert kell teljesítenem ahhoz, hogy adóalanyi besorolásom javuljon, és újabb adóengedményekre legyek jogosult. Az állam ugyanis proaktívan támogatja azokat, akik várhatóan kevésbé terhelik majd az egészségügyi büdzsét, óvják a környezetet és a levegő minőségét, kellő érzékenységgel igyekeznek javítani egy város vagy település élhetőségén a gépkocsi használat mellőzésével, mi több, akár hosszabb távon is aktívak maradnak a munkában, továbbra is gyarapítva a GDP t. Így hamarosan már több pénz marad a zsebemben, és elvihetem az unokáimat egy parádés túrára a közel ezer kilométer hosszú Nemzeti Kerékpáros Úthálózat most megnyílt csodálatos új szakaszán. A kifogástalan aszfaltcsík végig az autóktól elkülönítve kanyarog, összekötve az ország legszebb pontjait. Számtalan bringásbarát szálláshely kínálkozik, még a legkisebb településen is.
Az ideális világ persze álom csupán.
A fenti vízió jelentős része azonban valóság. Vagy könnyen az lehetne.
Egyszerű közlekedési eszközként gondolni a kerékpárra a XXI. században óriási tévedés. Természetesen a közlekedés mindig is alapvető funkciója marad a kerékpározásnak - de inkább velejáró funkcióként, és már nem a kerékpározás elsődleges rendeltetéseként. Az elmúlt 15-20 évben lezajlott, és most is zajló paradigmaváltás teljesen megváltoztatta a kerékpáros közösség gondolkodásmódját és - talán nem túlzás - lelkületét. Az élettani kutatások hosszú sora tárta fel a bringázás páratlan egészségügyi áldásait, miközben a technikai fejlődés káprázatos mértékben tolta ki a kerékpárosok teljesítményének határait.
Ezzel párhuzamosan élettereink nagyrészt megbénultak a gépjárműforgalom túlszaporodása miatt.
A modern bringást már saját egészségének megőrzése, edzettségének és kerékpáros teljesítményének növelése, valamint a társadalmi felelősségvállalás és a környezetért való aggodalom egyszerre motiválja. A bringa nem közlekedési eszköz többé, hanem elválaszthatatlan társ: önkifejezés, társadalmi szerepvállalás és identitásteremtő erő. Sokunkban ébred aggodalom a jövőnkért, a környezetünkért, a minket követő generációk jóllétéért. Mit tehetünk? Egy elkötelezett kerékpáros könnyen választ tud adni erre, miközben önmagának is legjobb barátja marad.
Álljon itt három elképesztő tudományos adat a világ különböző sarkaiból, most csak az egészség hosszútávú megőrzésének területéről.
A londoni King’s College 2018-as kutatása az emberi izomszövet idősödéssel járó leépülését vizsgálta egy olyan 55-79 év közötti korcsoportban, amelyet rendkívül aktív bringások alkottak. A megdöbbentő eredmény szerint a folyamatosan edzésben lévők izomzata a náluk jóval fiatalabb generációk izomzatának képességeivel vetekedett. Hangozzék bármennyire hihetetlenül: az izomszövet leépülése és az idősödés között szinte semmilyen kapcsolat nem volt kimutatható. A részvevők immunrendszere szintén a fiatal generációk ellenállóképességét mutatta.
Egy friss japán kutatás tíz éven át követett idősebb aktív kerékpárosokat és kontrasztként velük egykorú, mozgásszegény életmódot folytató alanyokat. A funkcionális fogyatékosságok és a halálozás terén drámai különbségek mutatkoztak a bringások javára. Érdekes fejlemény volt, hogy a kerékpározást időközben elkezdő alanyok körében is megjelentek az áldásos hatások, bizonyítva, hogy sosem késő nyeregbe pattanni.
A harmadik kutatást Ausztráliában készítették a University of Sydney munkatársai. A 40-79 éves korcsoportban végzett vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a rövid, robbanékony, magas intenzitású erőkifejtések élettani hatásai még az idősebb korban megfelelőbbnek hitt hosszabb időtartamú, de alacsonyabb intenzitású (pl. egy kiadós séta az erdőben) mozgásfajtáknál is előnyösebbek. Néhány 1-2 perces kerékpáros sprint, napi rendszerességgel ismételve, nagyobb hatással van egészségünk megőrzésére, mint a kocogás. A kutatás fő üzenete az, hogy idősebb korban sem szabad nélkülözni a magas intenzitású edzéseket. Mindez összevág a londoni eredményekkel az izomszövet mennyiségének megőrzéséről.
A világban számos példa létezik arra, hogyan próbálják a döntéshozók kerékpározásra vagy más agilis testedzésre ösztökélni a lakosságot. Van ahol az egészségbiztosítás jutalmazza a hobbisportolókat, máshol a kedvezményes bringavásárlással motiválják a kerekezőket.
Legkedvesebb barátom és kerékpáros társam azon morfondírozott egy túránk alkalmával, hogy miként lehetne láthatóvá tenni az elkötelezett bringások teljesítményét az egészségügyi és más döntéshozók számára.
Egyszerű - mondta végül - Elég lenne becsatolni a Strava-adatokat a megfelelő hivatalba, és máris világos lenne, ha valaki valóban sokat tesz az egészségéért és a környezetéért…
Bolondság?
Aligha.
A kerékpározás ösztönzése, az edzettség és a sportolási kedv premizálása össztársadalmi érdek.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván:
Az európai kerékpárutak ékköve: a Pilis
Szelíd könyörgés néhány kilométer aszfaltért
