A kalandos életű magyar világutazó nem az egyetlen, aki a 18. században nyakába vette és meghódította a világot, de a magyarok közül kétségtelenül ő lett a legismertebb. A XVIII. század egyik legkülönlegesebb nemzetközi hírű magyar kiválósága 2021-ben mellszobrot kapott Budapesten, és 2021 Benyovszky Móric Emlékév is volt, születésének 280., halálának 235. évfordulója. De ki volt valójában Gróf Benyovszky Móric Ágost Aladár, aki ennyi figyelmet kapott a hazai tudományos és kulturális életben?
A verbói születésű Gróf Benyovszky Móric nagy valószínűséggel kifinomult PR-érzékének köszönheti hírnevét. Emellett persze annak is, hogy visszaemlékezéseit francia nyelven írta, és először Londonban adták ki, majd 1888-ban Jókai Mór fordításában olvashatták a magyarok, a Gróf Benyovszky Móricz életrajza, saját emlékiratai és útleírásai című műben. Ebben így jellemzi:
„Rendkívüli testi erő, életszívósság párosúlt nála ritka szellemi adományokkal, emlékezettel és ítélő tehetséggel; rettenthetetlen bátorság, hidegvér a legnagyobb veszély idejében, gyors leleményesség és kimeríthetlen szívjóság, önfeláldozás, testvérek, hitves és jó pajtások irányában, voltak jellemének alapvonásai.”
Sokat és tudatosan tett tehát Benyovszky Móric azért, hogy az utókor elmélyülten foglalkozhasson vele és arról is gondoskodott, hogy milyen kép alakuljon ki róla tettei és emlékiratai alapján. Így ma igazi közép-európai hősként tisztelik magyarok, lengyelek és szlovákok egyaránt.
Születésének dátuma sokáig vita tárgya volt, egyesek szerint 1741. szeptember 20-án, míg mások szerint 22-én született. A tudomány mai állása szerint a korábbi dátum valószínű. A Révay család sarjaként látta meg a napvilágot a Nyitra-megyei Verbón és egészen fiatalon apja nyomdokaiba lépve huszár lett.
A családfő halála után örökösödési vitába keveredett testvéreivel, végül Mária Terézia anélkül fosztotta meg birtokaitól, hogy kivizsgálta volna a helyzetet. Ezek után Lengyelországba ment, ahol a lengyelek oroszok elleni harcaiban vett részt, 1769-ben pedig orosz fogságba esett Szibériában. A fogság idején elkészítette Kamcsatka első földrajzi, állattani és néprajzi leírását. Műveltsége és az emberekkel való bánásmódban szerzett jártassága révén kiérdemelte a helyi kormányzó bizalmát, ám 1771-ben a fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel felkelést szervezett, hajókat és egy erődöt is elfoglalt és egy kiáltványt is szerkesztett, mely a későbbi oroszországi forradalmi mozgalmak alapdokumentumaként is szolgált.
Az orosz fogságból a Péter és Pál nevű hajón menekült el, megkerülte a Kamcsatkai-félszigetet, a Bering tengeren átkelve Amerika partjától dél felé hajózott az Aleut-szigetekre Alaszkába, majd kikötött Japánban.
Kalandozásai valójában csak akkor kezdődnek el, amikor kiköt Famosa (Tajvan) szigetén és felismeri, hogyan lehet az egymással csatázó bennszülöttek körében tekintélyt szerezni.
Végül 1773-ban Madagaszkár szigetén köt ki, ahol erődöket emel és 1774-ben megalapítja Louisbourg városát, a francia király tiszteletére, akinek a szolgálatában állt. Ő volt az első európai, aki Madagaszkár belsejében expedíciókat szervezett és az ő leírásaiból ismerjük a sziget akkori népességének és kultúrájának, valamint természeti adottságainak jellemzőit. Emberbarát magatartása mély rokonszenvet váltott ki a malgasiak körében, olyannyira, hogy végül kormányzójukká választották.
Kilépve a francia király szolgálatából, Madagaszkár kormányzójaként nagyratörő terveket szőtt arról, hogy a szigetországon modern államot teremt, ami ellenérzést váltott ki a helyiekből, elutasították.
Ezek után visszatért szülőhazájába, ahol az uralkodó, Mária Terézia grófi címmel tüntette ki az 1778-as bajor örökösödési háborúban tett szolgálataiért. Azt ajánlotta Bécsnek, hogy építsenek kikötőt Fiumében, mellyel pozíciójukat tengeri kereskedelmi támaszponttal is megerősíthetik. Mivel Bécsben elutasítják, a brit kormányhoz folyamodik ajánlatával, sikertelenül, ezért 1784-ben Amerikába ment, ahol egy baltimore-i kereskedelmi társaság támogatta. 1784-ben hajóval kelt útra ismét, és tervei ellenére Brazíliában kötött ki, majd Madagaszkáron lelte halálát egy harcban, ahol a bennszülöttek oldalán vívott a franciák ellen.
A „Madagaszkár királya”-ként is emlegetett magyar Gróf Benyovszy Móric az egyik legjelentősebb világutazónk volt: 7 évvel előzte meg James Cook-ot és a franciákat észak-csendes-óceáni utazásaival, külkereskedelmi kapcsolatokra, a belső víziutak rendszerére és a tengeri szállításokra vonatkozó elképzeléseivel pedig egy jó évszázaddal előzte meg korát.
Nagyon sokfelé járt a világban, és mindenhol nyomot hagyott maga után, így emlékezete nem korlátozódik a magyar hőskultuszra.
Benyovszky Móric emlékezete több művészeti, irodalmi alkotást is megihletett.
Az 1970-es években, a kosztümös filmek virágkorában két televíziós sorozat is készült Benyovszky életéből: egy 1974-es német–francia–olasz sorozat (Benyovszky Móric kényszerű utazásai) és egy 1975-ös csehszlovák–magyar sorozat (Vivát, Benyovszky!). Természetesen, ezek az alkotások is hozzájárultak a róla szóló legendák terjedéséhez, kalandjai ekkor kerültek a figyelem középpontjába.
Az emlékév során megrendezett tudományos események sorozatában foglalkoztak a világutazó életútjának különböző eseményeivel és dokumentumaival: az anyanyelvápolók Szövetsége és a Benyovszky Társaság irodalmi konferencia keretében emlékezett meg róla, a Magyar Nemzeti Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos konferenciát szervezett a Magyarországra érkezett orosz, amerikai, francia és osztrák, ezidáig jórészt ismeretlen Benyovszky-dokumentumok nyilvánosságra hozatalára, 2021 decemberében pedig a Benyovszky Emlékév záró eseménye keretében a Józsefvárosban, felavatták Gróf Benyovszky Móric Kocsis András Sándor által készített mellszobrát.
Kalandos élete, érdekes egyénisége valóban több figyelemre érdemes.
Fordulatos női sorsok
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla
