Teába mártogatós, cukorbundás linzer karika
Ebből az aprósüteményből szinte mindig volt nagyanyám kredencében. Ő nevezte „pereckulának”, hiszen virágos formájával, ropogós állagával aprócska perecekként tűntek el az unokák kezéből – villámgyorsan. Egyszerű linzertésztából készül, és legfőbb érdekessége, hogy a ráégetett cukorbunda mögött a tészta puha marad. Leginkább teába, tejeskávéba áztatva, és egy jó könyv olvasása közben majszolva mutatja meg igazi egyéniségét.
Filmek a hó birodalmából a hó világnapjára
Valljuk be, többnyire romantikus elképzeléseink vannak a hóról, de ezen a vidéken nem sokan ismerjük a nagy havak igazi természetét – és egyre kevésbé van esélyünk megismerni. A hó világnapjára egy olyan filmválogatással készültünk, amelyben az igaz történettől a dokumentumfilmig és a látványos, romantikus moziig sok minden belefér: közös vonásuk, hogy minden filmben az egyik főszereplő a hó.
„Már csak mi maradtunk mézeskalácsosok Debrecenben” – a Radics Mézes műhelyben Radics Zoltánnal beszélgettünk
Alig tíz évre rá, hogy 2014-ben a debreceni mézeskalácsosság bekerült a debreceni és a Hajdú-Bihar megyei értéktárba, már csak egyetlen működő mézeskalácsos műhelyt találunk Debrecenben. A híres debreceni mézes tányért ma már csak Radics Zoltán fiatal mézeskalács készítő mester készíti, aki édesapjától, Radics Lászlótól tanulta a mesterséget. Vajon képes lesz fennmaradni ez a több száz éves hagyomány? Mi kell ahhoz, hogy megőrizzük? A szaktudás és a rengeteg munka bizonyosan nem elegendő hozzá – ez derült ki Radics Zoltánnál tett látogatásunk alkalmával is.
Szerencsehozó szokások az új esztendőre
Annyira várjuk már, mint talán még soha, hogy végre a számláló eggyel többet mutasson a naptárban – ezzel talán a világ minden táján így vannak az emberek. Abban viszont nagyon is különbözünk, ahogy köszöntjük az új esztendőt, ahogy igyekszünk biztosra varázsolni a szerencsénket. A teljesség igénye nélkül idézünk fel pár érdekességet itthonról és a világ népeinek hagyományaiból.
Az angolos modorú amerikai csillagász, aki 100 éve ablakot nyitott a végtelenre
Az emberi civilizáció történetében kevés olyan tudományos felfedezés született, amely olyan mélyrehatóan változtatta meg világképünket, mint Edwin Hubble (1889-1953) amerikai csillagász megfigyelései és következtetései. A huszadik század első felében végzett kutatómunkája nem egyszerűen új adatokkal gazdagította a csillagászatot, hanem alapjaiban formálta át az univerzumról alkotott elképzeléseinket. A Wilson-hegyi Obszervatóriumban végzett megfigyelései során olyan bizonyítékokat talált, amelyek végérvényesen megcáfolták azt az addigi elképzelést, miszerint a Tejútrendszer az egyetlen galaxis a világegyetemben. Éppen ma 100 éve jelentette be tudományos felfedezését.
„Azért vagyunk a világon, hogy partnerei legyünk Istennek a teremtésben!” – Megyeri Jonatán rabbit a hanuka ünnepéről kérdeztük
Ma a harmadik gyertyát gyújtjuk a hanukián, a zsidók hanuka ünnepének jellegzetes, kilencágú gyertyatartóján. A fény ünnepe idén részleges átfedésben van a keresztény karácsonnyal, eredete történeti hagyományban gyökerezik, amely történet érdekessége, hogy nem része a tórának, viszont megtaláljuk a keresztény bibliában. A hanuka a jeruzsálemi szentélynek a makkabeusok általi felszabadításáról emlékezik meg. Megyeri Jonatán rabbival a hanuka történetéről és az ünnep szertartásairól beszélgettünk.
„Magikat az Isten sok jóval megáldja!” – karácsonyi áldáshozó köszöntések a múltból
Középkori liturgikus hagyományok, újkori keresztény népi szokásréteg és a profán ünneplés tájegységenként változó formái határozzák meg a karácsonyi ünnepkört a magyar nyelvterületen. Hagyományosan a húsvét számított nagyobb ünnepnek, azonban a XIX. század vége táján – a magyar nyelvterület keleti részén ez a XX. század első felében, a világháború után következett be – ez megfordult: nagyobb figyelmet kapott a karácsony. Gazdag szokásvilágának egyik központi motívuma az áldáshozó köszöntés, ami a teljes karácsonyi időszakra jellemző – te ismered őket?
Mágikus erejű étkek a karácsonyi asztalon: hagyj helyet nekik!
Az adventi böjt szimbolikus feloldása a karácsonyi asztal megterítése különböző „kötelező” és mágikus erejű ételekkel. Népi kultúránk archaikus hagyományrétegeiben a szentesti vacsora elfogyasztása a családok egyik legfontosabb közösségi alkalma volt, amelyre „hivatalosak voltak” a már nem élő családtagok is. Mindennek, ami helyet kapott a karácsonyi asztalon, különleges jelentősége és ereje volt, katolikus vidékeken a karácsonyi asztalt ugyanis az oltár kicsinyített másként értelmezték.