Üzbegisztán alulnézetből – egy rendhagyó utazás tanulságai
Ebben a történetben látszólag semminek nem úgy kellet volna megesnie, ahogy végül alakultak a dolgok, visszagondolva mégis minden tökéletes időzítéssel történt, szerencsés csillagzat alatt. Ajándékba kaptam egy fantasztikus közép-ázsiai utat, Üzbegisztánba, amiért örök életemben hálás leszek mindenkinek, aki részese volt. Kalandosnak ígérkezett, s végül minden várakozásomat felülmúlta. Elmesélem.
Személyes adataink és emlékeink kevésbé értékesek volnának, mint az adathordozó, amin tároljuk őket?
A fiatalabbak csak legyintenek rá, az idősebb korosztály viszont jobban védekezik az online tér biztonsági kockázatai ellen – derül ki egy friss kutatásból. A kiberbiztonságra pedig kivétel nélkül mindenkinek figyelnie kellene, aki a világhálóra kapcsolódó elektronikai eszközökön tárolja adatait. Nemcsak az fájhat, ha feltörik a fiókunkat, ellopják jelszavainkat, esetleg illetéktelenek hozzáférnek a bankszámlánkhoz, de annak sem örülnénk, ha a gondosan gyűjtögetett családi fotóadatbázist vagy egyéb dokumentumtárakat tennének elérhetetlenné számunkra az ügyeskedő hekkerek vagy egy zsarolóvírus.
Aranyba foglalt egészség – régi kincsünk, a birs
„Étel előtt hasat szorít, étel után hasat lágyít” – tartja a népi bölcsesség a legkésőbbi szüretelésű és egyik legrégebbi gyümölcsünkről a birsalmáról, melynek jellegzetes zamatát, átható illatát a magyar paraszti konyhától a főúri asztalig mindenhol megtaláljuk. Nagyanyámnál az első házban, azaz a tiszta szobában a szekrény tetején állandó téli vendég volt: utóérésre, lakásillatosításra használta, és persze ebből készült az isteni birsalmasajt és -lekvár is. Azt hiszem, a birsalma igazi értékeléséhez nekünk, magunknak is meg kell érnünk: ahogy telik az idő, egyre jobban szeretem.
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
Folytatódik a népszerű Magyarország finom sorozat: András-naptól vízkeresztig című új könyvében Borbás Marcsi ezúttal nem egy tájegység ételeit gyűjtötte össze, hanem a magyar nyelvterület azon hagyományos fogásait, amelyeket az év legbőségesebb – a befejezett terménybetakarítás, a forrásban lévő újbor és a disznóvágások – időszakában készítettek eleink és készítünk ma is. Ezeknek az ünnepi és hétköznapi recepteknek a nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy nemcsak az évforduló ünnepi időszakában készíthetjük el őket, hanem egész évben részét képezhetik a családi menütervnek. Az András-naptól vízkeresztig karácsonyi ajándéknak is remek választás. A könyv keletkezéséről és a kapcsolódó hagyományokhoz való személyes kötődéséről Borbás Marcsival beszélgettünk.
Kovász, ami sosem fog kiszáradni – Gáll Tímeával és Gáll Leventével beszélgetünk
Az idei Highlights of Hungary egyik közönségdíját a csíkmadarasi házaspár, Gáll Tímea és Gáll Levente nyerték. De ez a történet nem itt kezdődik. Sokkal régebben, mikor még a mai Zsigmond Malom Fogadót éltető malom illatos lisztet őrölt, a molnár pedig maga faragta a malomkövet. Amikor a molnárné oda-odaszólt a nagyobbik lányunokának, hogy hozzon egy kupányit a sütéshez, s mikor még a kétcopfos leányka nem is sejthette, hogy eljön az idő, s a gyermekkorból mentett kovász új életet ad a malomnak – és nem csak az ott lakó családnak. Tímea és Levente vállalásából a legtöbben csak az erdélyi vendéglátás magaslatait érzékelik, és az út, mely múltból a mába, a Csíkmadarason született Kölcsönkért kovásztól a Highlights színpadára vezetett, valóban mesebeli, a szó legteljesebb értelmében: hétpróbákkal, akadályokkal, sikerekkel, örömökkel, dilemmákkal és tanulással teli hosszú utazás volt. Erről beszélgettünk Tímeával és Leventével.
A szezon favoritja, a hízott libamáj régebbi találmány, mint gondolnánk
Aligha létezik még egy olyan ellentmondásosan megítélt területe az állattenyésztésnek, mint a liba- és kacsatömés, holott ez a gyakorlat sokkal régebbi, mint gondolnánk. A liba- és kacsahízlalás ötlete nagy valószínűséggel az ókori egyiptomiaktól származik, és története kanyargós utakon vezet a mába. Bár az állatvédelmi lobbi megtépázta a lúdtömés becsületét, a kultúra és a hízott libamáj gasztronómiai ereje nagyobbnak bizonyult: Franciaországban kulturális kuriózumként tartják számon, nálunk pedig ugyancsak megmaradt a libatömés.
Libavacsora és Szent Márton – tudod, hol a kapcsolat?
Ha a tél szülinapi bulit tartana, bizonyosan Márton napján tenné, libalakomával, amihez Márton poharával koccintana, hiszen a kalendárium szerint november 11-én véget ér az őszi évnegyed, és kezdetét veszi a tél. Meg aztán az is igaz, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
Elfeledett Márton-napi szokásaink: a hagyományokat követve rendet vághatunk kint is, bent is
A böjt előtti utolsó dús lakomának nem csak szimbolikus jelentése volt a hagyományos kultúrában. Márton napja afféle vízválasztó is volt a gazdasági év szokásrendjében: ekkor zárult „hivatalosan” a betakarítási és betakarodási időszak, amit szövetségek megerősítésével vagy éppen felbontásával pecsételtek meg. Többek között ekkor gyakorolták a ma már szinte feledésbe merült pásztorköszöntés hagyományát is.
Háziasítottuk, de lélekben vad maradt: a libák sorsa Magyarországon
A legrégebben háziasított baromfifajok közül a lúd az egyik legérdekesebb. Költöző madarunk egész életciklusa, viselkedése a vándoréletmód genetikai örökségét tükrözi. Háztáji hasznosítása, feldolgozása szempontjából ugyancsak tökéletes szárnyasjószág: tollát párnába, húsát levesbe és pecsenyének, máját igazi ínyencségnek, tojását pedig (a keltetésen kívül) étkezési célra is felhasználhatjuk. Mégis leginkább Márton-nap környékén kerül libaétel az asztalunkra. Miért is?
Közeledik a Márton-nap! – Tudod-e, miért gőgös gúnár Gedeon?
„Száz liba egy sorban...” – kezdődik a közismert gyermekdalocska, de nem ám csak a gyermekfolklórban sorakoznak így a libák, hanem a baromfihatározó szerint is. Libafajtából ugyanis temérdek van, de általában csak a két leggyakoribb hazait ismerjük: a fehéret és a szürkét. De tudod-e, miért kerül tizedannyiba a pecsenyelibamáj, mint a hízott libamáj? Hogy a libák aszerint sorakoznak az anyjuk mögött, amilyen sorrendben kibújtak a tojásból, az előbbre állók testtartása pedig büszkébb? Így már értjük, miért olyan gőgös gúnár az a Gedeon...
