A jövő évi termés minősége és hozama nagymértékben az őszi talajmunkálatokon múlik, érdemes hát figyelmet fordítanunk a föld megfelelő gondozására, mielőtt még a fagyok beköszöntenek. A legmakacsabb növényi részek is értékes humusszá érnek tavaszig, ha most gondosan felaprítjuk és beforgatjuk őket a talajba. Tanuljunk meg tehát helyesen komposztálni! Márton Balázs, az Agro.bio Hungary Kft. vezetője segít eligazodni a kezdő kertészeknek is a komposztálás rejtelmeiben.

Rendszerint csak addig érdekel bennünket a kencék és a sminkeszközök sorsa, amíg napi használatukat élvezzük. De mi van a félig üres, esetleg lejárt szavatosságú vagy divatjamúlt kozmetikai eszközökkel? Kevesen gondolják végig, hogy hulladékként ezek végül a környezetbe kerülnek, és nemcsak azt károsítják, hanem az ivóvízünkbe is bemosódnak. Kovács Zsófia Adrienn környezetkutató innovatív megoldással állt elő: kozmetikai hulladékgyűjtő hálózatot hozott létre munkatársaival, és megoldaná az újrahasznosítást is. 

Neurológus, reumatológus, kórházigazgató, a Magyar Kórházszövetség alelnöke, a Fogjunk Össze Alapítvány alapítója, idén augusztus 20-a óta pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári Tagozatának kitüntetettje: dr. Ficzere Andrea azon kevés nők közé tartozik Magyarországon, akik orvosként a szakma irányításából és az orvoskommunikáció korszerűsítéséből is oroszlánrészt vállalnak. Figyelni tanít bennünket arra, hogy a fontos dolgokra mindig legyen idő, hogy a nehézségekről merjünk beszélni és, hogy az összefogás ereje éppúgy lelki és testi egészségünk fokmérője, mint a tudatos életmód.

Bár a tárgyak élete az őket létrehozó gondolattal indul, majd az elkészült darabok használatbavételével folytatódik, saját történetük csak akkor kezdődik el igazán, amikor megszólítanak, összekapcsolnak bennünket. Steixner István bőrműves munkái láttán azonnal meg szeretnénk érinteni a míves darabokat, amik kézbevéve beszélgetésre ösztönöznek. Mintha készítőjük ösztönösen tudná, hogy semmi sem lehet fontosabb a kapcsolódásnál, ami kultúránk szövetét teszi időtlenné. A Steixner bőrműhelyben az is kiderül, hogyan.

A farm, ahol Mónika és Ricsi él, a Zselic egy szinte érintetlen darabja: most szelidítik, ismerkednek vele, tanulnak együtt élni a természettel és annak törvényeivel, hiszen mindketten a városból érkeztek. Gyakorlatilag a semmiből építettek otthont egy domboldalban, víz és áram nélkül. Ma már kerttel, állatokkal, sőt, házbővítéssel rendezkednek be egy hosszú és izgalmas kalandra: a természetközeli életformára. Lélekmelengető volt ez a délelőtt.

Magyarország hat borrégiójában huszonkét borvidék pincészetei kínálják a jobbnál-jobb szüreti programokat az egész családnak.

Az elmúlt tizenöt évben érezhetően nagyot változott a hazai borkínálat és étkezési kultúra: ezt a fordulatot szokták kulináris forradalomnak nevezni. A változás egyszerre több szálon indult meg. Egyfelől erősödtek az újjáéledő és újonnan születő családi borászatok, másfelől megérkezett a világkonyha, harmadik szálon pedig a fine dining irányába mutató kezdeményezések szaporodtak. Az argentin származású Carlos Alberto Coelho és magyar felesége, Ingeborg mindhárom területen kivette a részét a munkából.  

„Pörög a, forog a szoknya” miközben „egy pár lány, két pár lány” és az éppen hozzájuk való legények szaggatják cipőiket a kiscsőszi csűrben: zajlik a Fitos Dezső Társulat gyermek- és ifjúsági tagozatának nyári edzőtábora, közel százötven résztvevővel. Ropog a tánc, suhognak a szoknyák, izzik a levegő az amúgy is forró csűrben, de apraja-nagyja egyaránt érzi, hogy a szétrebbenő izzadságcseppek nem vesznek kárba: a néptáncos palánták őszi évadát kovászolják velük. Kocsis Enikő, Paár Julcsi és Fitos Dezső ugyanis  igencsak feszes tempót diktál a néptáncra és népdaléneklésre edződő utánpótlásnak. 

Augusztus 20-án a magyar államalapítást ünnepeljük, azonban a magyarság igazi ünnepelnivalója abban áll, hogy a Kárpát-medencében való letelepedése után meg tudott maradni önálló nemzetként a germán-szláv tengerben. Ahogy alakított bennünket a táj és a történelem, úgy mi is alakítottuk ezt a helyet. Vajon minek köszönhetjük megmaradásunkat? dr. Katona Attila történész, az ELTE Savaria Egyetemi Központjának docense válaszolt kérdéseinkre.

A nyár egyik legforróbb napját sikerült kijelölnünk alpakanéző sétánk időpontjaként, de nem bántuk meg. A Nőtincsen lévő alpakafarmon ugyanis igazán bájos jószágok és egy rájuk nagy gonddal vigyázó házaspár feledtették a kánikula kellemetlen mellékhatásait. Családi túránkat beszélgetéssel és egy sétával zártuk a Seholszigeten, ahol az alpakák mellett más, egzotikus állatok is élnek, játszótér és régi mesterségek várnak: még Jancsi és Juliska kemencéjébe is bekukkanthattunk. Ahol az alpakák története véget ér, ott kezdődik két különleges ember közös életmeséje, akik számára az Alpaka Farm és a Seholsziget Élménypark a szenvedély gyümölcse, amelynek értékét nem lehet pénzben mérni.

Több magyar innováció is született az építészeti üveg területén – például Losonczi Áron építészmérnök üvegbetonja és Hegedűs Andrea üvegtextilje. Most Deák Zsuzsanna üveg- és kerámiaművész jelentkezett előremutató fejlesztéssel: a szennyezett építészeti üveghulladék és üvegiszap újrahasznosításának technikáját dolgozta ki, a Re-built Glass nevet kapott anyagot, amely belsőépítészeti és dekorációs elemekben, dísztárgyakban kaphat új életet.

Mikor kezdődik az élet? Erre a kérdésre vannak ugyan tudományos válaszok, de pontos magyarázattal csak olyan ember tud szolgálni, aki már megtapasztalta, hogy az véget is tud érni. Horváth Renátó táncművész 23 évesen bénult le, gyakorlatilag négy óra leforgása alatt. Az ő mostani élete akkor kezdődött, 2019. december 3-án. Hogy táncos-e még? Örökké! Van, amit a sors cinizmusa sem képes tönkretenni: Testbe zárt ima című életrajzi táncelőadását tavasszal mutatták be.