Imádságos vidékről származom, ahol a hit a falu mindennapjainak formálója volt, így húsvétkor is szorosan egybefonódtak a szent és a profán készülődés elemei. Minél távolabb kerülök tőle, annál elevenebbé válik bennem a gyermekkor. Különösen az ünnepi időszakok: a lázas készülődés, a mindennek értelmet adó magyarázatok, a közös várakozás és az a belső pompa, amivel lelkünk valóban ünnepi fénybe borult. 

A középkori európai kultúra és tudomány csendes, de jelentős központjai voltak a kolostorkertek. Ezek a gondosan tervezett és művelt területek nemcsak a szerzetesek mindennapi életének szerves részét képezték, hanem a botanikai tudás, a gyógyászat és a mezőgazdasági technológiák megőrzésének és fejlesztésének színterei is voltak. A rómaiak bukása után a kolostorok falai között maradt fenn az ókori tudás jelentős része, amit a szerzetesek nemcsak megőriztek, hanem tovább is fejlesztettek. A kolostorkertek így váltak a nyugati civilizáció fejlődésének fontos, bár sokszor méltatlanul háttérbe szorult motorjaivá.

Az év hagyományosan legnagyobb sátoros ünnepének szokás- és hiedelemvilága igen változatos képet mutat, ahogy az is, mit őriztünk meg a régiek gyakorlatából, és mi az, amire már csak kulturális kuriózumként emlékezünk. Húsvét a belső és külső feltámadás ünnepe, és bár manapság leginkább egyénre szabottan és szűkebb családi körben éljük meg, tágabb kontextusban sok értékes gondolatot, hiedelmet és hagyományt tartogat Kárpát-medencei közösségünk számára.

A húsvét ünnepének jellegzetes ételei szimbolikus jelentéssel bírnak, egyben a gazdasági év praktikus ritmusának mérföldkövei is. Keresztény kultúránk hagyományainak alapjai ugyanakkor sok közös vonást őriznek a mitikus-mágikus világképpel. Így alakult ki húsvéti ételeink egyetemes szimbolikája.

A böjt után igazi jutalom a húsvéti asztal bősége. Sok helyen a tojás, sonka, bárány, kalács és a tavalyi szőlő jól megérdemelt zamata teszi teljessé a közös ünneplést. Bármennyire is egyszerű étel, a húsvéti sonkának mégis vannak titkai: ezeknek jártunk utána.

A hagyományos társadalomban a húsvét a megtisztulás, az újjászületés, az újrakezdés és az új gazdasági év kezdetének ünnepe, így legnagyobb sátoros ünnepünk előkészületei is e gondolatok mentén szerveződnek.

Az ünnep nem pillanatok halmaza, hanem folyamat, áramlás – jó benne lenni és figyelni, ahogy fő tematikáját többféle formában jeleníti meg. Erről szólnak néphagyományaink. Legnagyobb sátoros ünnepünk – a húsvét – a megtisztulás, az újjászületés és a megújulás gesztusait rendezi különféle variációkba – tájegységek szerint. Három fő vasárnapja e témakör feldolgozásának gazdag tárházát vonultatja fel. Idézzük fel a legfontosabbakat!

A Mahonia aquifolium, közismertebb nevén oregoni szőlőtövis vagy mahónia, hajdani kertjeink egyik közkedvelt örökzöld cserjéje. A népnyelv leginkább borbolyaként ismeri ezt az Észak-Amerika nyugati partvidékéről származó növényt, amely nemcsak dekoratív megjelenésével, hanem gyógyászati és étkezési szempontból értékes tulajdonságaival is felhívja magára a figyelmet. Éppen most ontja sárgán pompázó, csokros virágait.

A karakteres ízek kedvelői és a kísérletezésre nyitottak számára elsőre érthető, mi indokolja két ütős termék házasítását: az Erős Pista és a reszelt torma találkozásából ugyanis valami egészen különleges, új alapanyag keletkezett, amivel akár egy egész menüsort fel tudunk építeni. Az Univer ezúttal sem fogta vissza magát, és milyen jól tette! Kipróbáltátok már az Erős Pistás reszelt tormát? Ha még nem, akkor legfőbb ideje, hogy elkezdjetek kísérletezni vele! Ulrich Tamás, az Univer séfje segít beindítani a fantáziánkat.

Lázban ég az ország: idén kiváló hozammal ontja az erdő a kucsmagombát, amit már Néró császár is az istenek eledelének tartott. Titkos lelőhelyeket fésülnek át eső után a gombászok, és nem véletlen, hogy a világért sem árulnák el tudományukat, hiszen az idei termés tényleg különleges. Mit tud ez az aprócska, lyukas süvegű gomba, amitől oly nagy becsben tartjuk?

Borbás Marcsi Kertem kozmetikai termékcsaládját a természet, a kert ihlette, Marcsi álmodta meg, és a termékeket egy fantasztikus vegyészmérnök fejlesztette remek kompozíciókká. Dr. Sándor Nóra neve fogalom a szakmában. Életpályáról, a natúr-kozmetikumok jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

A hajdina – más néven pohánka, haricska, grecska, tatárka, tatárbúza vagy kruppa – az emberi táplálkozás egyik legősibb alapanyaga, amely az utóbbi években újra felkeltette a táplálkozási szakértők és az egészségtudatos fogyasztók figyelmét. Bár gyakran a gabonafélék közé sorolják, valójában a keserűfűfélék egyik képviselője, így botanikailag nem számít valódi gabonának, hanem úgynevezett pszeudogabona, álgabona. Gluténérzékenyek, vegetáriánusok és böjtösen étkezők számára azonban valódi kincs.