A borban nemcsak igazság van, de nemzeti kultúránk gyökereit is ez az ital táplálja. A magyar bor múltjáról pedig nem lenne illő az egyházakat megkerülve beszélni, hiszen többet köszönhetünk nekik, mint elsőre gondolnánk.

Ép testben ép lélek – szól a mondás, ami a gazdálkodás nyelvére lefordítva így hangzik: egészséges földben egészséges termény. A biogazdálkodás nem a talaj felszínén kezdődik, hiszen elsődleges feltétele éppen az egészséges, megfelelő összetételű, káros anyagoktól, kémiai szennyeződésektől mentes talaj, amelyre pázsitnak, virágos növényeknek, gabonának, zöldségféléknek és gyümölcsfáknak egyaránt szükségük van. Hogyan lehet megőrizni és helyreállítani a talaj egészségét és összetételét, természetes, a biogazdálkodás elveinek megfelelő módszerekkel? Például talajoltással.

Ebben a háborúban sem lehet senki semleges az emberi szenvedésre. Ésszel bár felfogható, hogy a katonai és politikai logika merőben mást diktál, mint amit az alapvető humánum és a józan paraszti ész mondana, mégis minden élet- és kultúraellenes beavatkozás szürreális. Minél közelebb van hozzánk, annál rémisztőbb és annál erőteljesebb reakciókra késztet. Csakhogy a segítségnyújtásban is okosnak kell lenni, nem mindegy, hogyan tesszük és mennyire vagyunk képesek saját ösztöneinket a valós igényekre hangolni. A háború hetedik napja ennyire volt elég nekem.

Míg Magyarország száz egynéhány kilométeren határos Ukrajnával, Románia ezen táv többszörösén érintkezik a háborús országgal. Ahogyan tízezrével érkeznek hazánkba a menekültek, úgy igyekeznek a tömegek román földre is. Egészen szívsajdító, és egyben felemelő azt látni, ahogy a határ túlfelén, Romániában élő magyarok válogatás nélkül igyekeznek segíteni kárpátaljai magyar testvéreiknek és a menekülni kényszerülő ukránoknak. Ennek az összefogásnak különös színfoltja Nagy Kemény Géza, aki nagyapjának, báró Kemény Jánosnak több mint százéves vadászkastélyában várja a segítségre szorulókat.

Az ötvös- és fémművesség eszközrendszerét bemutató magángyűjteményből nyílt kiállítás Budapesten. Zoltán Tamás ötvösművész több mint huszonöt évnyi gyűjtőmunkájának, valamint a fémműves és ötvös szakmák összefogásának hála egy történelmi jelentőségű tárlat állt össze, amely bemutatja a kincskészítők műhelytitkait: az anyagok megmunkálását, a különböző eszközök fejlődését és a szakma intézményesülésének állomásait.

Kerámiaművész és népdalénekes, de ami ennél is fontosabb: egy nemzeti ügy örökös nagykövete – Petrás Mária vállalását nem lehet tömörebben kifejezni. Az idén 65 éves alkotóművésszel egész életművét meghatározó gyermekkori örökségéről, a csángókat ért veszteségekről és a megtartó reményről beszélgettünk, otthonában, a pomázi Mesélő-hegyen, ahonnan lélekben mindig ellátni az igazi otthonig, Csángóföldig.

Emberkereskedelem-szakértő: ezt a címként szokták De Coll Ágnes neve mellé tenni, aki a Baptista Szeretetszolgálat keretében küzd a modernkori rabszolgaság változatos formái ellen. Bármennyire is megdöbbentő számunkra, a kereslet-kínálat elvén működő bűnözési formák igen széles tárházát meríti ki az emberkereskedelem, és afelől se legyen illúziónk, hogy saját környezetünkben is élnek ilyen kiszolgáltatott emberek. Beszélgetésünk célja rávilágítani a legfőbb jelekre, hogy felszámoljuk a morális közöny kényelmét és magunk is belépjünk a jelzőrendszerbe szükség esetén.

A házasság hete van. Ez a pár nap olyan, mintha egy nagyítóval életünk egyik legmeghatározóbb társas élményére, a párkapcsolatunkra irányítanánk a figyelmet: miközben emlékezünk és tervezünk, önvizsgálatra is kényszerülünk. A Bízd Rá Magad portál különleges játékkal kapcsolódik a házasság hete programsorozathoz: Élménytér – ahol együtt játszunk címmel virtuális társasjátékra hívja a párkapcsolatban élőket, jegyeseket és a házasokat, kortól függetlenül.

Fotókiállítással indította a házasság hetét a Sukorói Hagyományőrző Egyesület: a Velence melletti falu több mint 100 évnyi esküvői emlékei elevenednek meg a Kultúrházban kiállított fényképeken és tárgyi emlékeken. 

Eredeti vagy hamisítvány? – a leggyakoribb kérdés műtárgyvásárlás fontolgatása közben, és mindig jogos, akkor is, ha az adott műtárgy rendelkezik már eredetiségigazolással. Van azonban egy hely Budapesten, ahol még a „legbiztosabb” eredetikről is kiderülhet, hogy hamisítványok: a Festményvizsgálati Laborban műszeres elemzések eredményei mutatják meg az igazságot. Végvári Zsófiával, a labor alapítójával és vezetőjével beszélgettünk.

A mátészalkai Képes Kávéházba lépve mintha a történelem egy fejezetébe nyernénk bebocsátást, egy régen letűnt korba, amikor még a társasági élet zsivaját művészek, irodalmárok, tudósok és a városi élet különc figurái hangolták, amikor a polgári erényekből még nem hiányzott a lovagiasság és, amikor még a kávéházi asztalok mellett egész sorsok dőltek el.  A 19. századi polgári szalonok hangulatát idéző miliő viselkedésre, beszélgetésre, kapcsolódásra késztet, olyan érzelmi húrokat is képes megpendíteni, amelyeken addig talán nem is mertünk játszani. 

Hogy fordulhat elő, hogy el nem követett bűncselekményekért kerülnek börtönbe és töltenek ott éveket ártatlan emberek? Egyáltalán miként lehet kibírni lelkileg és persze fizikailag a megbélyegzést, a bebörtönzést úgy, hogy közben tudjuk, nem szolgáltunk rá a bűnhődésre? Mitől vallja valaki bűnösnek magát, ha közben tudja, hogy nem követett el semmi terhelőt? Mi kell ahhoz, hogy mégis kiderüljön az igazság? Fel lehet-e épülni egy ilyen trauma után? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Janecskó Kata Ártatlanul elítélve című könyvében.