A mátészalkai Képes Kávéházba lépve mintha a történelem egy fejezetébe nyernénk bebocsátást, egy régen letűnt korba, amikor még a társasági élet zsivaját művészek, irodalmárok, tudósok és a városi élet különc figurái hangolták, amikor a polgári erényekből még nem hiányzott a lovagiasság és, amikor még a kávéházi asztalok mellett egész sorsok dőltek el.  A 19. századi polgári szalonok hangulatát idéző miliő viselkedésre, beszélgetésre, kapcsolódásra késztet, olyan érzelmi húrokat is képes megpendíteni, amelyeken addig talán nem is mertünk játszani. 

Hogy fordulhat elő, hogy el nem követett bűncselekményekért kerülnek börtönbe és töltenek ott éveket ártatlan emberek? Egyáltalán miként lehet kibírni lelkileg és persze fizikailag a megbélyegzést, a bebörtönzést úgy, hogy közben tudjuk, nem szolgáltunk rá a bűnhődésre? Mitől vallja valaki bűnösnek magát, ha közben tudja, hogy nem követett el semmi terhelőt? Mi kell ahhoz, hogy mégis kiderüljön az igazság? Fel lehet-e épülni egy ilyen trauma után? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Janecskó Kata Ártatlanul elítélve című könyvében.

Jó modor, illem, etikett és protokoll – vajon hogy látja a két különböző generációt képviselő protokollszakértő mai viselkedéskultúránkat? Görög Ibolya könyvei és előadásai nemzedékek számára alapozták meg nem csupán a protokollszakmát, de az illemtani alapokat is, Dr. Kibédi Varga Katalin pedig, aki ugyancsak a nemzetközi protokoll világában dolgozott, a kamaszok illemtani oktatásában teljesíti ki ezt a hivatást. Magyarország két vezető szakértőjét ültettük egy asztalhoz, hogy a számunkra, laikusok számára legfontosabb kérdésekről beszélgessünk.

Több mint 40 országban koncertezett négy kontinensen, gyorsasági világrekordot állított fel billentyűleütések számában, és gyakorlatilag a hangszer minden porcikájából kicsalogatja a zenét, Péter Bence zongoravirtuóz számára mégis csak most jön az élet java! Vajon, ha a csillagász pályát választotta volna, abban is ennyire sikeres lenne mára? Többek között erről beszélgettünk!

Mi kell a nőnek? A klasszikus kérdésre, amelyre Mel Gibsonnak is csak komoly áldozatok árán sikerült – korántsem teljes – választ találnia az azonos című filmben, kétségtelenül csakis a nők adhatnak pontos feleletet. Éppen ezért született meg Szentendrén a Nők Szentendréért Egyesület, és ezért működik immár második éve. A nő ugyanis, aki egyszerre feleség, anya, háziasszony, munkavállaló és olykor a hétköznapok forgatagából ki sem látszó logisztikus, a mindennapi elfoglaltságoknál olykor sokkal többre vágyik: értelmes együttlétre, lélekemelő kulturális programokon való feltöltődésre és – ami a szentendrei nők példájából tanítható – a női erőforrások közösségi kamatoztatására is. Mutatjuk, hogy működik ez a gyakorlatban!

Oscar-díjas magyar rendező új nagyjátékfilmje kavarta fel az állóvizet január elején: egy ország beszédtémájává vált Az unoka, amelynek apropójául egy országhatárokat nem ismerő bűncselekmény szolgál. Az unokázós csalás azonban tényleg csak ürügy valami sokkal fontosabbnak a kibeszélésére: a mozitermet elhagyva alaposan nézzünk körbe, de elsősorban magunkba nézzünk. Deák Kristóf rendezővel és alkotótársával és feleségével, Nina Kov koreográfussal, társ-forgatókönyvíróval beszélgettünk.

Magyarország legidősebb aktív színésznője 95. évében jár, de a feleennyi időseket is megszégyenítő lendülettel dolgozik – ahogy azt tőle megszokhattuk, egyszerre több műfajban. Titokzatos szövetségben a múló idővel Békés Itala művésznő majdnem egy évszázad szemtanújaként nyíltan beszél koráról, hiszen vallja: csakis a teljes őszinteségben megélt életből fakadhat emberi és művészi érték a színpadon is. Mozgás, természetesség, egyszerűség, őszinteség és fegyelmezett munka – világlátásának kulcsszavai. Aktuális feladatai mellett többek között ezekről is beszélgettünk.

Ezekben a napokban Budapesten a világ cirkuszművészeinek és cirkuszkedvelő közönségének szeme: most zajlik a 14. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában. A „leg”-ek művészetéről, a cirkuszi artisták életformájáról, a cirkuszfesztivál hagyományáról és a fesztivál nyitó akkordjaként megszületett új rekordról beszélgettünk Graeser József Dodival, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetőjével.

Sztojka Szabina a Budapesti Református Skót Misszió angolul prédikáló református lelkésze, aki saját élete kálváriájában találta meg az istenhitet és vált sokak számára hiteles mintává. Cigány-magyar vegyes házasságból született, a családban egyedüli gyermekként szerzett felsőfokú képzettséget két szakmában is. Angliai és amerikai tanulmányutakon nyílt ki számára még jobban a világ: ott tapasztalta meg, hogy amiért itthon hátrányba került, az a világ más tájain nem ok a megkülönböztetésre és, hogy fiatal, modern gondolkodású kortársai milyen természetes könnyedséggel képesek az isteni gondviselésre bízni életüket. „Értékes vagyok” – ennek az érzésnek a megszületése egyben új életének kezdete is. A Református Skót Misszióról, saját életútjáról és hitbéli kérdésekről beszéltünk a Vörösmarty utca 51. szám alatti gyülekezet templomában.

A szilveszter éjszakája után Boldogasszony havára ébredünk. Csodálatos ünneppel kezdődik az új esztendő: január 1-én Szűz Máriának, Magyarország védőszentjének istenanyaságát ünnepeljük, egyben ez a nap a béke világnapja is – ugyancsak egyházi kezdeményezésre.

Néptáncnagyhatalom vagyunk – joggal érezhetjük így, hiszen lakosságarányosan mi rendelkezünk az egyik leggazdagabb professzionális néptánckultúrával és -oktatással Európában, de világviszonylatban is jól állunk. Ennek a pezsgő szakmai életnek egyik markáns szereplője az idén 65 éves Duna Művészegyüttes, mely nemcsak egyedi produkcióiról híres, de emberi- és alkotóközösségként is egyedülálló a néptánc világában. A jubileum alkalmából Juhász Zsolttal, a Duna Művészegyüttes vezetőjével beszélgettünk sikerekről, tervekről és a néptánc emberformáló erejéről.

Bátran mondhatjuk, hogy a klinikai vizsgálatok valójában az új esélyt jelentik a gyógyulásra. Ugyanakkor nem mindenki lehet a részese egy-egy ilyen kutatásnak. Összegyűjtöttük, mit kell tudni róluk!