Fiatal jogász-focista is lehet népzenész – ezt bizonyítja a felvidéki Nagy Csomor András története. Önálló stílust teremt, zenekart alapít, közben egyetemre jár, külföldön tanul, újságíróként dolgozik, és majdnem profi focista lett – pedig még csak huszonéves. Saját zenéjéről, pályaképről és a hagyományok erőforrásként való használatáról beszélgettünk.
Idén 30 éves a Kisjankó Bori Hímzőpályázat. Önmagában is nagy teljesítmény, hogy a népi kultúra eltűnésével a kézműves hagyomány továbbvitelében ilyen kitartóak (és egyre professzionálisabbak) a követők, de a megmérettetés ennél többről szól. Reménykeltő, hogy a tudás, amiről azt hittük, csak múzeumokban találjuk már, ott van a specialisták és az érdeklődő fiatalok ujjaiban.
Közgazdásznak tanult, majd a segítő szakmában kötött ki negyven évvel ezelőtt. Vajon hogy lehet ennyi ideig megmaradni a szociális pályán kiégés nélkül, és hogyan formálja a személyes érintettség a szakmai kompetenciákat? Többek között ezekről beszélgettünk Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalvak egyik vezető szakemberével.
Mielőtt tavaly tavasszal akár állami támogatás keretein belül is elérhetővé vált a magyar SMA-betegek számára a világ jelenlegi legmodernebb életmentő terápiája, időről-időre szívszaggató kampányokkal találkozunk a mainstream, de különösen a közösségi médiában: 700 millió forintos gyógyszerre gyűjtenek SMA-val született kisgyermekeknek, hogy a világ legdrágább gyógyszerét megkaphassák, különben… Ezt a példát már ismerjük, de a többi 8-10 ezer ritka betegséget és a csak Magyarországon 7-800 ezer, valamilyen ritka betegségben szenvedő történetét aligha. Ők is a társadalom szinte láthatatlan színfoltja, és csak reménykedni tudunk, hogy az orvostudomány fejlődése és a gyógyszeripari fejlesztések nyomán egyszer esélyt kapnak a teljes életre.
Hogyan lesz egy orvosi pályára készülő fiatal lányból önkéntes börtönlelkész, miközben a család éppen a lelkészi pályától félti? Hol mutatkozik meg börtönmissziós munkájának eredménye, és mi ad erőt visszatérni erre a nehezített terepre? Többek között ezekről beszéltünk a Raoul Wallenberg-díjas és Charles W. Colson-díjas Antala Évával, a Szlovák Testvéri Börtöntársaság vezetőjével.
Színes tinták helyett színes üvegekkel álmodott, s bár az élet a reáliák felé sodorta, az álom felülkerekedett a hétköznapok praktikumán: Móró Barbara ma már üvegművészként osztja meg anyag és forma játékából született alkotásait. Az Üveg Nemzetközi Éve alkalmából hozzá látogattunk el, hogy megértsük, mitől olyan különleges az anyag, ami Barbara életét is felforgatta.
Legtöbbünk feleúton visszafordult volna, vagy egyszerűen feladja: Kontra Éva viszont a kegyelem szárnyával suhant át egy sűrű, megpróbáltatásokkal teli életen úgy, hogy közben sokak számára nyújtott valódi menedéket. Teremtő erő, természetes tisztaság és a titok feltétlen tisztelete árad a szépkorú szerzetes nővér szavaiból. Bárcsak mindannyian részesülnénk e példátlan életbátorság töredékéből legalább!
Ha segíteni akarsz valakin, ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni – örök bölcsesség ez. A monori szegregátumban létrehozott, 2018 óta működő Elfogadás Sütöde pontosan ezt teszi: munkát, életcélt és megbecsülést ad a helybéli roma asszonyoknak, akiknek aligha volna más lehetőségük az érvényesülésre. Az eredmény: egyre több egészséges házi sütemény, egy boldog, családias hangulatú közösség és felbecsülhetetlen értékű minta a felnövekvő generációk számára. Másolni ér!
Ritkán olvasunk zeneművész-monográfiákat, pedig izgalmas történeteket tartogatnak laikusok és zenerajongók számára egyaránt, nem utolsósorban pedig egy korszak kulturális látleletét nyújthatják. Az első világhírű magyar karmester, Richter János életrajzát 1996-ban írták Angliában, idén pedig az átdolgozott kiadásának fordítása is megjelent, a Győri Filharmonikusok gondozásában. Mindenkinek ajánlom. Mondom, miért!
Az erdélyi Mikháza a világ közepe. Többek között azért, mert ferences hagyományai révén a Kis Szentföldnek nevezett vidék központja, az Erdélyi Helikon egyik meghatározó íróegyéniségének, Kacsó Sándornak szülőfaluja, de Mikházán látott napvilágot a székelyek Hofi Gézája, Széllyes Sándor is. És ma is fontos hely: itt zajlik jelenleg a Csűrszínház éves kulturális rendezvénysorozata, melyet ugyancsak a falu szülöttje, Szélyes Ferenc színművész alapított és vezet immár huszadik éve. A nemrégiben vitézzé avatott Jászai Mari-díjas színművésszel az élet dolgai mellett a ma már tömegeket vonzó Csűrszínházról beszélgettünk, no meg arról, mit jelent a világ közepén élni és alkotni.
A szentendrei Kőzúzó köz 1. szám alatt „értelemszerűen” egy kőszobrászműhely működik, nem is akármilyen: az ország egyik leghíresebbike. Többek között itt készült a Kossuth-tér vaktérképének talapzata, a szentendrei Trianon-emlékmű, a MÜPA előtti Cascade és lépcsőzet és számos kül- és beltéri épületelem, de Albert Flórián és Andy Vajna síremléke is. A Pap Kőfaragó, Kőszobrász Műhely nem ismer lehetetlent – az ősrégi mesterség klasszikus tudását a mai technikai lehetőségekkel emeli művészi magasságokba.
Harmincéves Magyarország első és máig egyetlen olyan módszertani fejlesztő központja, ahol a születésükkor már hátrányból induló csecsemők, eltérő fejlődésű kisgyermekek és családjaik rendszeres szakmai és emberi támogatást kaphatnak. A Budapesti Korai Fejlesztő Központot megalapító és azóta is vezető Czeizel Barbara gyógypedagógussal e küldetés emberi és szakmai oldaláról beszélgettünk, valamint arról, mit jelent „normálisnak” lenni egy társadalomban, ahol a tökéletlenség még mindig tabu.