Az iparmágnásokat szokás csodálni, tisztelni és kicsit irigykedve figyelni, de általában nem ismerjük az emberi oldalukat, legtöbbjüket szakmai tevékenységük marasztalja az utókor emlékezetében. Zwack Józsefről azonban nyugodtan kijelenthetjük: legalább annyit tett a külvárosi szegényekért, mint a magyar likőriparért majdnem két emberöltőnyi élete során.

Negyvenhárom díj nyolcvanöt év alatt, amiből hatvannégy év aktívan telt a pályán: ez annyi, mint átlagosan másfél évente egy elismerés. Szerették, szerettük, és bizton állíthatjuk, hogy ő is szeretett bennünket. Így válhatott igazi színészóriássá egy hálás közönség örömére. Törőcsik Mari mától az égi társulat örökös tagjaként folytatja pályáját.

Mellékszereplőnek lenni nem akármilyen feladat: különösen, ha az alsó középosztály különböző figuráit kell árnyaltan ábrázolni százhetvenhét magyar filmben – 1923-tól egészen 1977-ig. Kész szociográfiai alapozás, amit tőle kaptunk a két világháború közötti Magyarország paraszti és a világháborúk utáni munkás életformáról. A kritikusok így emlegették: „a legjobb magyar epizodista.” Ő Makláry Zoltán, Kossuth-díjas színész, akinek karcos hangja, karakteres vonásai és jellegzetes mozdulatai ugyanúgy jelenetek sorát tették emlékezetessé, akárcsak a korabeli filmslágerek.

Van az úgy, hogy a röhögés kicsit sokba kerül, főként, ha nemzetközi nagyvállalatok költséges termékfejlesztésének bonyolult és hosszadalmas folyamatai során marketingesek idézik elő, véletlenül. Elkészül egy új termék, bekopognak vele a célpiacra és puff! Nagyot szól, ahogy hasra esnek a prózai valóságban: az adott kultúrában mást jelent a márka üzenete vagy az új termék neve, szlogenje, így – utólag érthető okokból – az áru raktáron marad.

Kettős köszöntővel illik kezdenünk: egyrészt gratulálunk a Kossuth-díjhoz, másrészt pedig Isten éltesse Lovász Irént 60. születésnapja alkalmából! A tudomány és az előadóművészetek terén is sokat tett a magyar népdalok megismertetéséért, megszerettetéséért. Neki hála nemzetközi szinten is sokan hallhattak magyar népdalokat és ismerhették meg azok fantasztikus erejét. Születésnapi interjúnk.

„Védőmaszkban jár a nyuszi,Locsolásért nem jár puszi.Itt maradok, a szobámban,Meglocsollak távmunkában.” 

Harang alakú szoknyák ringó tarkasága vonul a templom felé: vasárnap van, a húsvéti misére felsorakozó lányok születési sorrendben ülnek be az első sorokba. Utánuk a fiatalasszonyok, majd ahogy egyre hátrébb látunk, mindinkább idősödik az ünneplő tömeg. Rend van. Legalábbis így volt ez Bujákon régen, és akik emlékeznek rá, igyekeznek ma is tartani a hagyományt ilyenkor is, az év legnagyobb sátoros ünnepén.

Lehet, hogy a gólya hozza a gyereket, de hogy lövése nincs a családtervezésről, annyi szent. Nálunk ugyanis már a család két generációjában tartott akkora pihenőt, hogy az nekünk rendre tizenkét évünkbe került: öcsém és köztem, aztán a saját gyerekeim között is ennyi a tisztes távolság. Aki két-három kicsi gyereket nevel egyszerre, pontosan tudja, mennyire nem egyszerű az élet a szanaszét szaladgáló csöppségekkel, és talán vágyódva gondol azokra a családokra, ahol a nagyobb gyerek már besegíthet a kisebb(ek) terelgetésében. A testvérek közötti nagy korkülönbség valóban sok cifra helyzetet szül, de rendkívüli előnyökkel is jár.

„A magyaroknál a káromkodás afféle biztossági szellentyű,  melyen keresztül a felforrt indulat elrepül” – állította Jókai A mi lengyelünk című regényében, és alighanem igazat adhatunk neki. Tetszik vagy sem, a káromkodás elég szívós nyelvi és kulturális jelenség. Olyannyira, hogy egyik magyar káromkodásunk komoly nemzetközi karriert is befutott, és Németországban ma is előfordul. Sőt, a Moldovai Köztársaságban még vezetéknév is született belőle. Úgy tűnik, nemcsak erkölcsi kérdés, de a nyelvi kreativitás és az összetartozás egyik eszköze is.

Különleges színpadi jelenség, akinek tehetségét, munkáját és értékrendjét többek között Jászai Mari-díjjal, Érdemes Művész kitüntetéssel és az egyéniségéről talán legtöbbet eláruló Psota Irén-díjjal is elismerte a szakma és a nagyközönség. Üde színpadi jelenléte mellett filmek, szinkronmunkák, hangoskönyvek, zenei fellépések és lemezek teszik emlékezetessé alakításait. Maximalizmusa egyszerre áldás és sorsfeladat, kíváncsisága és a természet iránti szenvedélye alapvető karaktervonásai. Für Anikó színművésszel a tökéletesség olvasatairól és az egyéniség erejéről beszélgettünk.

Emberemlékezet óta alapvető törekvése a kultúrának, hogy a kiemelkedő eseményeken megadja a módját az ünneplésnek íz- és látványvilágban egyaránt. Legnagyobb sátoros ünnepünk, a Húsvét, a keresztény ünnepkörön túl egyben a gazdasági év tavaszünnepe is, így gazdag hagyományvilággal örülünk neki évről-évre. Összegyűjtöttük a legjellemzőbb hazai húsvéti „kellékeket”, amelyek nélkül nem is igazi ünnep az ünnep.

A középiskolai felvételik eredményváró, átjelentkezési időszakában éppen az online sorrendmódosítás zajlik. Szakemberek és laikusok egyaránt elismerik, hogy a középiskolai felvételi nagyon rossz időszakban van a fiatalok életében: a kamaszkor derekán kell olyasmiről dönteniük, ami egész későbbi életüket meghatározhatja. Nem ritka hát, hogy amennyiben a felvételi kudarccal zárul, az elképzelt pályaív már a kezdetek kezdetén akadályokkal indul. Gebauer Ferenc pszichológussal, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat igazgatójával beszélgettünk a témáról.