Az elmúlt tizenöt évben érezhetően nagyot változott a hazai borkínálat és étkezési kultúra: ezt a fordulatot szokták kulináris forradalomnak nevezni. A változás egyszerre több szálon indult meg. Egyfelől erősödtek az újjáéledő és újonnan születő családi borászatok, másfelől megérkezett a világkonyha, harmadik szálon pedig a fine dining irányába mutató kezdeményezések szaporodtak. Az argentin származású Carlos Alberto Coelho és magyar felesége, Ingeborg mindhárom területen kivette a részét a munkából.  

„Pörög a, forog a szoknya” miközben „egy pár lány, két pár lány” és az éppen hozzájuk való legények szaggatják cipőiket a kiscsőszi csűrben: zajlik a Fitos Dezső Társulat gyermek- és ifjúsági tagozatának nyári edzőtábora, közel százötven résztvevővel. Ropog a tánc, suhognak a szoknyák, izzik a levegő az amúgy is forró csűrben, de apraja-nagyja egyaránt érzi, hogy a szétrebbenő izzadságcseppek nem vesznek kárba: a néptáncos palánták őszi évadát kovászolják velük. Kocsis Enikő, Paár Julcsi és Fitos Dezső ugyanis  igencsak feszes tempót diktál a néptáncra és népdaléneklésre edződő utánpótlásnak. 

Augusztus 20-án a magyar államalapítást ünnepeljük, azonban a magyarság igazi ünnepelnivalója abban áll, hogy a Kárpát-medencében való letelepedése után meg tudott maradni önálló nemzetként a germán-szláv tengerben. Ahogy alakított bennünket a táj és a történelem, úgy mi is alakítottuk ezt a helyet. Vajon minek köszönhetjük megmaradásunkat? dr. Katona Attila történész, az ELTE Savaria Egyetemi Központjának docense válaszolt kérdéseinkre.

A nyár egyik legforróbb napját sikerült kijelölnünk alpakanéző sétánk időpontjaként, de nem bántuk meg. A Nőtincsen lévő alpakafarmon ugyanis igazán bájos jószágok és egy rájuk nagy gonddal vigyázó házaspár feledtették a kánikula kellemetlen mellékhatásait. Családi túránkat beszélgetéssel és egy sétával zártuk a Seholszigeten, ahol az alpakák mellett más, egzotikus állatok is élnek, játszótér és régi mesterségek várnak: még Jancsi és Juliska kemencéjébe is bekukkanthattunk. Ahol az alpakák története véget ér, ott kezdődik két különleges ember közös életmeséje, akik számára az Alpaka Farm és a Seholsziget Élménypark a szenvedély gyümölcse, amelynek értékét nem lehet pénzben mérni.

Több magyar innováció is született az építészeti üveg területén – például Losonczi Áron építészmérnök üvegbetonja és Hegedűs Andrea üvegtextilje. Most Deák Zsuzsanna üveg- és kerámiaművész jelentkezett előremutató fejlesztéssel: a szennyezett építészeti üveghulladék és üvegiszap újrahasznosításának technikáját dolgozta ki, a Re-built Glass nevet kapott anyagot, amely belsőépítészeti és dekorációs elemekben, dísztárgyakban kaphat új életet.

Mikor kezdődik az élet? Erre a kérdésre vannak ugyan tudományos válaszok, de pontos magyarázattal csak olyan ember tud szolgálni, aki már megtapasztalta, hogy az véget is tud érni. Horváth Renátó táncművész 23 évesen bénult le, gyakorlatilag négy óra leforgása alatt. Az ő mostani élete akkor kezdődött, 2019. december 3-án. Hogy táncos-e még? Örökké! Van, amit a sors cinizmusa sem képes tönkretenni: Testbe zárt ima című életrajzi táncelőadását tavasszal mutatták be.

A jó bor ezernyi titka közül az egyik legértékesebb kapcsolatteremtő, közösségépítő erejében rejlik. Talán ezért is vallják a kiváló borászok, hogy a szőlővel és a borkészítéssel kapcsolatos munkáknak akkor van értelmük, ha szerelmesek a szakmába, hiszen a bor csupán így képes megmutatni emberformáló, kapcsolatteremtő erejét. A bodrogkeresztúri Bott Pincét vezető Bodó Judit és Bodó József borász házaspár történetében is „alibi” a bor, hiszen annak közösségformáló erejébe szerettek bele.

Ékszerfaluban ékszerporta, ahol minden a rózsáról szól – pontosabban az emberről, aki a rózsák társaságában nemcsak azt tapasztalhatja meg, hogy ennek az ókor óta csodált virágnak nem a szépségében rejlik a legerősebb hatása. A Káli Betty által megálmodott Rózsavilágban színek, illatok, ízek és hangulatok öleléséből bontakozik ki a rózsa lényegi ereje: lecsendesíti racionális énünket és felerősíti érzelmeink akkordjait. Szemlélődésre késztet, akár meditációra, és csak amikor eljövünk, érezzük igazán, mit kaptunk valójában.

Hetvenötödik éve áll a hazai színpadokon Csernus Mariann Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő, Magyarország legidősebb – 94 évesen is – aktív színésznője. A számok mellett azonban sokkal fontosabb, hogy beszélgetésünk alkalmával egy élénk, életigenlő emberrel találkozhattam, akinek az elmúlt közel száz esztendőről sajátos tudása van. Kevesek kegyelme a kortalan szövegmemória és szövegtanulási képesség, amellyel ma is bármikor kapható egy nagyjából másfélórás produkcióra: a Vizsolyi Biblia szövegének előadására. Nem engedi, hogy magázzam.

A legszebb éveink – mondják az egyetemen eltöltött időre főként azok, akik már nem egyetemisták. Nem véletlenül. Ők már tudják, hogy nemcsak a bulik és az ekkor szövődő barátságok, szerelmek miatt meghatározó időszak ez, hanem a diákmunka miatt is.

A vakációval együtt a nyári táborok szezonja is elstartolt: azt hiszem, sosem vártuk még ennyire a tanév végét, mert évek óta azt tapasztaljuk, hogy a nyári táborok olyan gyors sikerélményeket és készségfejlesztést nyújtanak a gyerekeknek, amit az iskola soha. Egy-két hét alatt többet tanulnak meg egy témáról, mint az iskolában egész évben, ráadásul kényszerek nélkül, élményekkel telve. Ez óriási löketet jelent az életben és a pályaválasztásban is.

Kovács Levente ötvösmester pitykéiről vált széles körben ismertté. Aranyművesként indult jónevű ékszerészműhelyekben, de hamar rá kellett jönnie, hogy nem képes megalkuvásra, és bár a szabadság nem mindig könnyű kenyér, tisztábban tartja a fejet és a lelket. A pityke miatt kerestem fel műhelyében, ám a beszélgetés során kiderült, a pityke csak az egyik kapocs számára a tudatosan és hitelesen felépített életformához és mestersége gyakorlásához.