Mi vezetett idáig a közoktatásban? – Trencsényi László pedagógiai kutatóval beszélgettünk

Tömegesemények, sztereotípiák és csatornázatlan indulatok – ezt a képet mutatja a mai közoktatás a felületes szemlélőnek. A szűnni nem akaró elégedetlenséget sokkal összetettebb problémahalmaz táplálja, semhogy leegyszerűsíthetnénk a sztrájkok okait a tanárok bérproblémáira. Valószínű, újabb korszakváltáshoz érkeztünk a magyar közoktatásban, ahhoz pedig, hogy megértsük, mi vezetett idáig, nem árt ismernünk a történelmi előzményeket. Trencsényi László egyetemi oktatóval, pedagógiai kutatóval, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökével jártuk végig a hazai közoktatás korszakváltásait.

Háziasítottuk, de lélekben vad maradt: a libák sorsa Magyarországon
A legrégebben háziasított baromfifajok közül a lúd az egyik legérdekesebb. Költöző madarunk egész életciklusa, viselkedése a vándoréletmód genetikai örökségét tükrözi. Háztáji hasznosítása, feldolgozása szempontjából ugyancsak tökéletes szárnyasjószág: tollát párnába, húsát levesbe és pecsenyének, máját igazi ínyencségnek, tojását pedig (a keltetésen kívül) étkezési célra is felhasználhatjuk. Mégis leginkább Márton-nap környékén kerül libaétel az asztalunkra. Miért is?
Életmentő az a tudás, amit épp elfelejt a világ – interjú Ambrus Lajossal, a Nagy almáskönyv szerzőjével

Őshonos gyümölcsfajtáink tenger-gazdagságából mit sem érzékelnénk ma már, ha néhány lelkes, ráadásul fegyelmezett kutató és gyűjtő el nem kezdte volna ismét felbecsülni, dokumentálni, a génprogram keretében újra szaporíthatóvá tenni a régi fajtákat. Erről szól a Tündérkert program, amelynek egyik aktív képviselője Ambrus Lajos író, borász, pomológus, a Nagy almáskönyv szerzője, akivel Vas megyei birtokán, Egyházashetyén beszélgettünk.

„Nem tudom még letenni ’56 témáját, pedig már szeretném” – interjú Pigniczky Réka dokumentumfilmessel
Magyarként amerikai, amerikaiként magyar, és mindkét szempontból a szubjektív történelem krónikása: Pigniczky Réka vizuális történetmesélő 56-os szülők gyermekeként élte meg a magyar forradalom sorsfordító hatásait. Politológiai és újságírói előképzettséggel vált dokumentumfilm-rendezővé. Személyes életútról és az elkészült filmek erejéről beszélgettünk.
Kilója 12 millió forint, és nálunk is terem: sáfrányszüreten jártunk

Hogy is feledkezhettünk meg erről a különleges fűszernövényünkről, amelynek termesztőiként hajdan az európai nagyok között tiszteltek bennünket, és az 1700-as években még a magyar konyha egyik alapfűszere volt? A jóféle sáfrány (Crocus sativus) ősidők óta az emberiség egyik legbecsesebb fűszere, gyógynövénye és egyben egyik legdrágább árucikke. Kilója ma 12 millió forintba kerül, és ha megismerjük termesztésének, szárításának körülményeit, pontosan megértjük, miért is ér legalább ennyit. Az idei sáfrányszüret vége felé az úrhidai sáfrányültetvényen jártunk, amelyet Horváth Lénárd és családja gondoz és fejleszt évről-évre.

A nők az orvosokban, a férfiak az internetes diagnózisokban bíznak, pedig az álhírek az életünkbe kerülhetnek

Az információ hatalom – szól a közhely, a minőségi különbségre való hivatkozás nélkül. Tökéletesen igaz: a megbízható forrásból származó, hiteles információ ugyanúgy befolyásol, mint a torzított, álhírekkel teli kommunikáció, csak a kétféle minőség tétje különbözik. A korrekt tájékoztatás szinte minden esetben előnyünkre válhat, míg az álhírek fogyasztására általában ráfázhatunk. Különösen, ha egészségvédelmi kérdésekről van szó. 

Európában az egyik legnagyobb skanzen a miénk – interjú a szentendrei skanzen főigazgatójával, dr. Cseri Miklóssal

Gyermekek, fiatalok, felnőttek, idősek találkozóhelye és mindannyiunk számára igazi életiskola: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Európa egyik legnagyobb ilyen intézményeként helyezte fel a magyar népi kultúrát a kontinens és a világ kulturális térképére. 1967-es alapítása óta rengeteget gazdagodott, gyűjtőköre ma már a jelen társadalmi, kulturális problémáira is reflektál. Dr. Cseri Miklós etnográfus-muzeológussal, a főigazgatóval beszélgettünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából.

„Ha eltűnnének a gombák, három éven belül kihalna a földi élet” – Albert László mikológussal beszélgettünk

Most tele van az erdő gombával, mintha a természet szeretne kárpótolni bennünket a nyári gombaszezon kieséséért. Ez a különleges, se növény se állat élőlény sokunk kedvence, rengetegen szedik a különböző gombákat fogyasztási céllal annak ellenére, hogy a laikus gombagyűjtők viszonylag szűk ismerettel rendelkeznek a hazánkban élő gombafajokról. Nem veszélytelen vállalkozás, hiszen vannak mérgező gombák, amelyekből akár egyetlen példány is egy egész család életébe kerülhet. Albert Lászlóval, a Magyar Mikológiai Társaság elnökével beszélgettünk a gombákról és a gombagyűjtés szabályairól.

Az idősek aktívan is alakíthatják egy település életét: az Őszirózsák Nyugdíjas Klub Egyesületnél jártunk, Gombán
Gomba, ez a Budapesttől félórányi járásra lévő, háromezer fős község sok évvel ezelőtt lopta be magát a szívembe gyönyörű fekvésével, szív-lélek embereivel. Több nevezetességét is volt szerencsém megismerni az évek során, de ami ennél sokkal fontosabb, és ami valóban visszacsalogat időről-időre, azok az idős emberek, akiknek a község otthonosságát, vendégszerető légkörét köszönheti. Az idősek világnapján az Őszirózsák Nyugdíjas Klub Egyesület tagjaival beszélgettünk.
„A magyar népmesék egész társadalmunk tudatában élnek, ez Európában egyedülálló jelenség” – Voigt Vilmos mesekutatóval beszélgettünk

Talán nem mesebeszéd, hogy a mese műfaja – megannyi változatában – reneszánszát éli Magyarországon. Ma már nemcsak irodalmi műfajként és kisgyermekek varázslataként, de terápiás eszközként is használják. A mese kialakulása az emberi közösségek létrejöttével lehet egyidős: hogyan alakult ki és mitől válhatott ennyire fontossá? Mekkora mesekinccsel rendelkezünk mi, magyarok? A magyar mesekutatás doyenjével, dr. Voigt Vilmos folkloristával beszélgettünk a népmese napja alkalmából.

Patkányként túléltünk, cápaként kiszolgáltatottak vagyunk – Interjú Rácz Lajos klímatörténésszel

Globális felmelegedés, aszály, klímapánik – az idei évünket talán leginkább meghatározó három jelenség összefüggései csak erősítik bennünk a tehetetlenség érzését. Vajon tényleg ennyire rossz a helyzet? Előfordult-e már hasonló az emberiség történetében, és ha igen, hogyan sikerült túlélni a szélsőséges helyzeteket? Dr. Rácz Lajos klímatörténésszel beszélgettünk a témáról.

Ez a bor más, mint a többi – így lett a Szekszárdi borvidék személyes kedvencem
Bor, mámor, Szekszárd! Szerintem ez így helyes. Azóta gondolom így, amióta először jártam a szekszárdi dombok öleléséből kibontakozó vörösbor-termő vidéken, és megkóstoltam az itteni kadarkát.  Azóta azt is gondolom, hogy jó bort csak jó emberek tudnak készíteni, és ezzel talán fel is fedtük a Szekszárdi borvidék titkát.

Már követem az oldalt

X