A kender (Cannabis sativa) az emberiség egyik legrégebbi és legsokoldalúbb haszonnövénye, amely évezredek óta szerves részét képezi számos kultúra mezőgazdasági és ipari gyakorlatának. Ez a rendkívül ellenálló és gyorsan növő növény nem csupán gazdasági szempontból jelentős, de kulturális és történelmi szempontból is meghatározó szerepet töltött be az emberi civilizáció fejlődésében. De vajon miért szorult háttérbe egy ilyen fontos haszonnövény a modern világban?

A tökéletes húsétel elkészítésének egyik legfontosabb eleme a megfelelő fűszerezés. Minden húsfajtának megvan a maga karaktere, amit a hozzá illő fűszerekkel tudunk kiemelni vagy éppen harmonikusan kiegészíteni. A következőkben végigvesszük a legnépszerűbb húsfajtákat és a hozzájuk legjobban passzoló fűszereket, valamint azok használatának módjait.

Ebben a történetben látszólag semminek nem úgy kellet volna megesnie, ahogy végül alakultak a dolgok, visszagondolva mégis minden tökéletes időzítéssel történt, szerencsés csillagzat alatt. Ajándékba kaptam egy fantasztikus közép-ázsiai utat, Üzbegisztánba, amiért örök életemben hálás leszek mindenkinek, aki részese volt. Kalandosnak ígérkezett, s végül minden várakozásomat felülmúlta. Elmesélem.

A fiatalabbak csak legyintenek rá, az idősebb korosztály viszont jobban védekezik az online tér biztonsági kockázatai ellen – derül ki egy friss kutatásból. A kiberbiztonságra pedig kivétel nélkül mindenkinek figyelnie kellene, aki a világhálóra kapcsolódó elektronikai eszközökön tárolja adatait. Nemcsak az fájhat, ha feltörik a fiókunkat, ellopják jelszavainkat, esetleg illetéktelenek hozzáférnek a bankszámlánkhoz, de annak sem örülnénk, ha a gondosan gyűjtögetett családi fotóadatbázist vagy egyéb dokumentumtárakat tennének elérhetetlenné számunkra az ügyeskedő hekkerek vagy egy zsarolóvírus.

„Étel előtt hasat szorít, étel után hasat lágyít” – tartja a népi bölcsesség a legkésőbbi szüretelésű és egyik legrégebbi gyümölcsünkről a birsalmáról, melynek jellegzetes zamatát, átható illatát a magyar paraszti konyhától a főúri asztalig mindenhol megtaláljuk. Nagyanyámnál az első házban, azaz a tiszta szobában a szekrény tetején állandó téli vendég volt: utóérésre, lakásillatosításra használta, és persze ebből készült az isteni birsalmasajt és -lekvár is. Azt hiszem, a birsalma igazi értékeléséhez nekünk, magunknak is meg kell érnünk: ahogy telik az idő, egyre jobban szeretem.

Folytatódik a népszerű Magyarország finom sorozat: András-naptól vízkeresztig című új könyvében Borbás Marcsi ezúttal nem egy tájegység ételeit gyűjtötte össze, hanem a magyar nyelvterület azon hagyományos fogásait, amelyeket az év legbőségesebb – a befejezett terménybetakarítás, a forrásban lévő újbor és a disznóvágások – időszakában készítettek eleink és készítünk ma is. Ezeknek az ünnepi és hétköznapi recepteknek a nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy nemcsak az évforduló ünnepi időszakában készíthetjük el őket, hanem egész évben részét képezhetik a családi menütervnek. Az András-naptól vízkeresztig karácsonyi ajándéknak is remek választás. A könyv keletkezéséről és a kapcsolódó hagyományokhoz való személyes kötődéséről Borbás Marcsival beszélgettünk.

Az idei Highlights of Hungary egyik közönségdíját a csíkmadarasi házaspár, Gáll Tímea és Gáll Levente nyerték. De ez a történet nem itt kezdődik. Sokkal régebben, mikor még a mai Zsigmond Malom Fogadót éltető malom illatos lisztet őrölt, a molnár pedig maga faragta a malomkövet. Amikor a molnárné oda-odaszólt a nagyobbik lányunokának, hogy hozzon egy kupányit a sütéshez, s mikor még a kétcopfos leányka nem is sejthette, hogy eljön az idő, s a gyermekkorból mentett kovász új életet ad a malomnak – és nem csak az ott lakó családnak. Tímea és Levente vállalásából a legtöbben csak az erdélyi vendéglátás magaslatait érzékelik, és az út, mely múltból a mába, a Csíkmadarason született Kölcsönkért kovásztól a Highlights színpadára vezetett, valóban mesebeli, a szó legteljesebb értelmében: hétpróbákkal, akadályokkal, sikerekkel, örömökkel, dilemmákkal és tanulással teli hosszú utazás volt. Erről beszélgettünk Tímeával és Leventével.

Aligha létezik még egy olyan ellentmondásosan megítélt területe az állattenyésztésnek, mint a liba- és kacsatömés, holott ez a gyakorlat sokkal régebbi, mint gondolnánk. A liba- és kacsahízlalás ötlete nagy valószínűséggel az ókori egyiptomiaktól származik, és története kanyargós utakon vezet a mába. Bár az állatvédelmi lobbi megtépázta a lúdtömés becsületét, a kultúra és a hízott libamáj gasztronómiai ereje nagyobbnak bizonyult: Franciaországban kulturális kuriózumként tartják számon, nálunk pedig ugyancsak megmaradt a libatömés.

Ha a tél szülinapi bulit tartana, bizonyosan Márton napján tenné, libalakomával, amihez Márton poharával koccintana, hiszen a kalendárium szerint november 11-én véget ér az őszi évnegyed, és kezdetét veszi a tél. Meg aztán az is igaz, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.

A böjt előtti utolsó dús lakomának nem csak szimbolikus jelentése volt a hagyományos kultúrában. Márton napja afféle vízválasztó is volt a gazdasági év szokásrendjében: ekkor zárult „hivatalosan” a betakarítási és betakarodási időszak, amit szövetségek megerősítésével vagy éppen felbontásával pecsételtek meg. Többek között ekkor gyakorolták a ma már szinte feledésbe merült pásztorköszöntés hagyományát is.

A legrégebben háziasított baromfifajok közül a lúd az egyik legérdekesebb. Költöző madarunk egész életciklusa, viselkedése a vándoréletmód genetikai örökségét tükrözi. Háztáji hasznosítása, feldolgozása szempontjából ugyancsak tökéletes szárnyasjószág: tollát párnába, húsát levesbe és pecsenyének, máját igazi ínyencségnek, tojását pedig (a keltetésen kívül) étkezési célra is felhasználhatjuk. Mégis leginkább Márton-nap környékén kerül libaétel az asztalunkra. Miért is?

„Száz liba egy sorban...” – kezdődik a közismert gyermekdalocska, de nem ám csak a gyermekfolklórban sorakoznak így a libák, hanem a baromfihatározó szerint is. Libafajtából ugyanis temérdek van, de általában csak a két leggyakoribb hazait ismerjük: a fehéret és a szürkét. De tudod-e, miért kerül tizedannyiba a pecsenyelibamáj, mint a hízott libamáj? Hogy a libák aszerint sorakoznak az anyjuk mögött, amilyen sorrendben kibújtak a tojásból, az előbbre állók testtartása pedig büszkébb? Így már értjük, miért olyan gőgös gúnár az a Gedeon...