Argentin változata az Adrián rabolta el a szívemet incselkedő, légies virágaival, elegáns formáival. Megkapó volt leveleinek legyezőszerű rezgése, melyek mintha az ágak végén kiteljesedő virágot kívánnák hűteni – a virágét, mely nem elégszik meg csúcsíve hivalkodásával, de finom csápokat is növeszt csalogatásképpen, hogy aztán az egész látványból sugárként érintsen meg a földöntúliság ígérete. Pedig bármilyen csábos is a pillangófa, óvatosságra int... 

Hogyan viszonyulunk Európában a növényi alapú élelmiszerekhez? Miben nyilvánul meg az egészségtudatos vásárlás? Mit várunk el az élelmiszeripari márkáktól? Mi várható az európai élelmiszeripari piacon? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az Innova Market Insight holland kutatóintézet, amely világ- és európai viszonylatban is rendszeresen készít trendkutatásokat, felméréseket. Ezúttal az idei európai trendkutatás fogyasztói magatartásra és élelmiszeriparra vonatkozó eredményeit osztjuk meg.

Minden cseppje kincset ér – egyre inkább érezzük. A forró napokat elsöprő esőkért nyáridőben még fohászkodunk is, a világ más tájain pedig az esős és a száraz évszak váltakozásával mérik az időt, mi viszont el sem tudjuk képzelni, milyen lehet hónapokig eső nélkül éli. Pedig a mi vidékünkön is egyre nagyobb problémát jelent a vízhiány, ami ellen az esővíz gyűjtése az egyik legkézenfekvőbb védekezési módszer.

Minél többet beszélünk róla, annál titokzatosabb marad: a bor nem adja magát könnyen. Titkait leginkább megérezni lehet, megsejteni tudjuk csupán, átadni aligha. A történelem során sokszor és sokféle formában volt szerepe az emberi jellem kidomborításában, kapcsolatok megpecsételésében, szövetségek megerősítésében – akik pedig lebecsülték erejét, azok számára végzetesnek bizonyult. Ember és bor viszonyának történelmi kontextusát ízlelgetjük most, csupán néhány mozzanatot ragadva ki a bor gazdag kultúrtörténeti múltjából.

Amióta a világkonyha életünk része, a gasztronómia területén is érzékeljük az egymást követő trendeket. Sőt, étkezési kultúránk minden szegmensének külön divathullámai vannak alapanyagok, elkészítési módok, tálalási és fogyasztási szokások tekintetében is. A grillezés az egyik legdinamikusabban változó konyhatechnológiai megoldás, minden szempontból. Talán azért is, mert időigényes, és ha grillezésre adjuk a fejünket, mindenképpen megadjuk a módját, de azért is, mert szezonális műfaj, amit leginkább hétvégeken művelünk, és folyamatát legalább annyira élvezzük, mint eredményét – ami a hétköznapok krumplileveséről nem mindig mondható el... Mutatjuk, milyen nemzetközi trendek teszik izgalmasabbá a grillezést idén!

Tüzes, szenvedélyes, eleven, gazdag és sok figyelmet követel – egyaránt jelzői ezek az Egri borvidék borainak és magának a borvidéknek is. Aki nem járt még Egerben, nem sétált végig a Szépasszonyvölgyön, aligha tudhat valamit a magyar borokról!

Az alföldi homok megkötésére telepített szőlőkből végül az ország legnagyobb borrégiója fejlődött ki: a Kunsági borvidék. A történelmi Kiskunságban, a Duna-Tisza között és a Tiszazugban elterülő ültetvények virágillatú fehérborai, selymes rozéi és könnyű vörösborai méltán népszerűek ínyencek és alkalmi borfogyasztók körében egyaránt. Látogassuk meg ezt a termékeny tájat, amelyen nem volt képes megtizedelni a termést a filoxéra járvány!

Ha „csak” az akvarellfestészet hazai nagymesterét tisztelhetnénk az 1894. június 25-én Csongárdon született Piroska Jánosban, akkor is bőven lenne okunk méltatólag emlékezni róla, de a 93 éves kort megért művész élete más miatt is figyelemreméltó. A 20. század elejének viharos történelmi körülményeit is megszenvedő, több hurcoltatást is méltósággal viselő ember egyik legértékesebb hagyatéka – művészeti örökségén túl – Csongrád városának modern arculata, melyet polgármesteri működése során alapozott meg. A Hármas-Körös torkolatánál, a Tisza jobb partján fekvő város története éppúgy szerves része Piroska János életének, mint ahogy az ő életműve nélkül Csongrád történelme sem volna értelmezhető.

A véletlenek szülik a legjobb találkozásokat. Nem üres beszéd ez, magam is megtapasztaltam. A minap egy tikkasztó, sok gyaloglással és nézelődéssel járó nap után véletlenül vetődtem el a világ egyik titkos szegletébe: a Ráckevei Levendulásba. Meglepően kedves fogadtatásban részesültem: vidám beszélgetéssel, illatos limonádéval és különleges sütivel kínált Gyetkóné Klenovics Judit, a levendulás megálmodója és létrehozója. Oázis ez, ahová az idei levendulaszezonban nemcsak e különlegesen balzsamos aromájú virágért, de a hely egyedi hangulatáért és a jó szóért is érdemes volt ellátogatni. Az csak ráadás, hogy minden, ami itt terem, bio minősítéssel rendelkezik.

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van: soha sincs jó idő, mindig esik az eső” – szól a közismert népdal, melyet leginkább gyerekek szájából hallhatunk. A méltatlankodásban az emberi természetben rejlő örök elégedetlenkedést sejthetjük – pontosabban annak kifigurázását. Nagyon időszerű ma is, hiszen miközben nyáron a globális felmelegedés okozta hőségen vekengünk, nem árt, ha tudjuk, hogy száz évvel ezelőtt is volt kánikula, és akkor sem tűnt kellemesnek. Ráadásul faluhelyen nehéz mezei munkákat kellett elvégezni tűző napsütésen. Hogy viselték eleink a tűző napsütést? Józan paraszti logikával: legtermészetesebb módszerekkel.

Egyetlen konyhakertből sem hiányozhat a nyár közepén zsenge terméseit ontó bab, melynek rengeteg fajtájából válogathatunk. Minden gazdasszonynak megvannak a kedvencei, ahogy mindegyik fajtának az előnyei is – termesztés és felhasználás szempontjából mérlegelve. Mutatjuk a vetőmagként is kapható legkedveltebb bab fajtákat. A ti kertetekben melyikek teremnek?

Jókai is ismerhette a Szőlőből is lehet bort készíteni csattanójú közismert kaján viccet, melynek ha sorai mögé nézünk, igazolódni látszik, hogy a viccnek fele sem volt tréfa. Az élelmiszerhamisítás történetében külön fejezet illeti a borhamisítást, ugyanis ez az egyik legkreatívabb területe az élelmiszerek módosításának. Célja nyilván a bor szaporítása volt, és ez ma sincs másképpen.