Kovács András kertészmérnökkel, a szombathelyi Örökzöld Kertészet vezetőjével többek között a dísz- és haszonnövények kiválasztásáról beszélgettünk.
A bordeaux-i vörösborok egyszerre képviselik a történelmi tradíciót és a modern borkészítés csúcsát.
A gondos kertész pontosan tudja, hogy a bontakozó kert azon túl, hogy minden figyelmét megkívánja, különleges segítség nélkül nehezen képes – sok esetben nem is tud – ellenállni a különféle környezeti stresszhatásoknak. A növényi stressz megértése és a megfelelő védekezési módszerek alkalmazása kulcsfontosságú a sikeres kertészkedéshez. Ehhez nyújtunk némi támpontot.
A szőlőjövés megörökítésének egyedülálló európai gyakorlata él évszázadok óta Kőszegen.
Éppen most ontja sárgadinnye-illatú virágait a mannakőris, melynek mannájából ma is készítenek cukorpótlót.
Egyre közkedveltebbé válik a pekándiófa kertjeinkben, hiszen ezt a diófélét nem bántja a dióburok-fúrólégy.
A kertészkedés egyik legizgalmasabb pillanata, amikor gondosan nevelt palántáink végre kikerülhetnek a szabadba. Ez a folyamat azonban több puszta átültetésnél: átgondolt, jól időzített műveletnek kell lennie, hiszen ez határozza meg növényeink fejlődésének sikerét. Nézzük át együtt az alapvető palántázási tudnivalókat!
A középkori európai kultúra és tudomány csendes, de jelentős központjai voltak a kolostorkertek. Ezek a gondosan tervezett és művelt területek nemcsak a szerzetesek mindennapi életének szerves részét képezték, hanem a botanikai tudás, a gyógyászat és a mezőgazdasági technológiák megőrzésének és fejlesztésének színterei is voltak. A rómaiak bukása után a kolostorok falai között maradt fenn az ókori tudás jelentős része, amit a szerzetesek nemcsak megőriztek, hanem tovább is fejlesztettek. A kolostorkertek így váltak a nyugati civilizáció fejlődésének fontos, bár sokszor méltatlanul háttérbe szorult motorjaivá.
Az év hagyományosan legnagyobb sátoros ünnepének szokás- és hiedelemvilága igen változatos képet mutat, ahogy az is, mit őriztünk meg a régiek gyakorlatából, és mi az, amire már csak kulturális kuriózumként emlékezünk. Húsvét a belső és külső feltámadás ünnepe, és bár manapság leginkább egyénre szabottan és szűkebb családi körben éljük meg, tágabb kontextusban sok értékes gondolatot, hiedelmet és hagyományt tartogat Kárpát-medencei közösségünk számára.
A húsvét ünnepének jellegzetes ételei szimbolikus jelentéssel bírnak, egyben a gazdasági év praktikus ritmusának mérföldkövei is. Keresztény kultúránk hagyományainak alapjai ugyanakkor sok közös vonást őriznek a mitikus-mágikus világképpel. Így alakult ki húsvéti ételeink egyetemes szimbolikája.
A böjt után igazi jutalom a húsvéti asztal bősége. Sok helyen a tojás, sonka, bárány, kalács és a tavalyi szőlő jól megérdemelt zamata teszi teljessé a közös ünneplést. Bármennyire is egyszerű étel, a húsvéti sonkának mégis vannak titkai: ezeknek jártunk utána.
A Mahonia aquifolium, közismertebb nevén oregoni szőlőtövis vagy mahónia, hajdani kertjeink egyik közkedvelt örökzöld cserjéje. A népnyelv leginkább borbolyaként ismeri ezt az Észak-Amerika nyugati partvidékéről származó növényt, amely nemcsak dekoratív megjelenésével, hanem gyógyászati és étkezési szempontból értékes tulajdonságaival is felhívja magára a figyelmet. Éppen most ontja sárgán pompázó, csokros virágait.
