Ahová nem fér be, oda nem tud beköltözni: ezért a röpnyílás mérete a legfőbb szempont az odú típusának kiválasztásakor. A lyuk átmérője azért is fontos, mert megvédi az odúban költő madarakat a rájuk veszélyes, nagyobb testű ragadozóktól. Mutatjuk, melyik odút válaszd, ha szeretnéd, hogy a madárvendégek szokjanak a kertedbe. Ez nekik is jó, neked pedig nemcsak hasznot hoznak, de rengeteg örömet is szereznek jelenlétükkel.

A kopi luwak egy csúcskategóriás kávé, amelyet részben megemésztett kávébabból állítanak elő: a kávészemeket az afrikai cibetmacska megeszi, majd a gyomrában megerjed kávészemeket az ürülékéből nyerik ki. Indonézia a világ legnagyobb kopi luwak-termelője, ahol turistakávézókban árulják ezt a különlegességet, és világszerte exportálják. A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals – Emberek az Állatokkal való Etikus Bánásmódért) által közzétett helyszíni riportban figyelmeztet az indonéziai kopi luwak, azaz a  cibetmacska kávé farmokon tapasztalt, állatvédelmi szempontból rendkívül aggályos bánásmódra.     

Egy 777 fős svájci mintán végzett klinikai vizsgálat eredményeinek statisztikai elemzése szerint napi egy grammnyi omega-3 zsírsav három éven át történő szedése átlagosan 2,9-3,8 hónappal lassítja a biológiai öregedést. A kutatási eredmények mellett azt is mutatjuk, mely élelmiszerek tartalmaznak a legtöbb omega-3 zsírsavat.

Február végéig gondoskodjunk kertünk beporzóinak „lakhatási támogatásáról”: helyezzünk ki rovarhoteleket, darázsgarázsokat, méhecskehoteleket, hogy apró segítőink mihamarabb beköltözhessenek! A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület abban is segít, hogyan tudjuk ezt a leghatékonyabban és legpraktikusabb eszközökkel megtenni. 

„Mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak” – tartották a régiek, és ennek megfelelően igazították az élet járását. Főként az élet nagy dolgaiban vigyáztak a jó időzítésre; a párválasztásnál és a családalapításnál kevés fontosabb dolog akadt, aminek igencsak meg kellett adni a módját, hogy jól sikerüljön. Nem véletlenül a téli nagy farsang időszakára esik a népi kultúrában az udvarlás és a lakodalmak „szezonja”.

Ezt az édességet először Kolozsváron ettem, nagynénémnél, akinek a konyhájában a parasztkonyha egyszerűsége és a városi polgári konyha törekvései adtak randevút egymásnak nap mint nap. 

Farsangi időszak van: a téli kalákamunkák ideje. Mikor sóhajtozunk, hogy régen minden jobb volt, ha igazunk nincs is, részigazságunk lehet. Mert van, ami talán jobb volt – például a (fiatal) felnőttek közösségi élete. A társasági élet alkalmai bár kötöttebbek voltak, mint ma, mégis nyílt, és a közösség által támogatott lehetőségeket kínáltak az udvarlásra, párválasztásra, nem mellesleg az élet fontos dolgainak megtanulására is.

80 éve ezen a napon szabadították fel az auschwitzi gettót. Negyvenkét éve, kislányként jártam először Auschwitz-Birkenauban, de most, ennyi év után visszatérve csak szaporodtak a kérdéseim. Vajon az idő értünk vagy ellenünk dolgozik? Vajon az emlékezetem csal, vagy az értelmezési keretek változtak meg? Vajon az akkori kislány, aki ma már a saját kislányának mutatta meg a múlt sötétkamráját, miért érzi úgy, mintha az emlékezésben valamitől meg akarnánk kímélni magunkat? Vajon jól értjük, mi dolgunk van a történelem örökségeivel? Bárcsak lennének igazi válaszaink!

Ebből az aprósüteményből szinte mindig volt nagyanyám kredencében. Ő nevezte „pereckulának”, hiszen virágos formájával, ropogós állagával aprócska perecekként tűntek el az unokák kezéből – villámgyorsan. Egyszerű linzertésztából készül, és legfőbb érdekessége, hogy a ráégetett cukorbunda mögött a tészta puha marad. Leginkább teába, tejeskávéba áztatva, és egy jó könyv olvasása közben majszolva mutatja meg igazi egyéniségét.

Valljuk be, többnyire romantikus elképzeléseink vannak a hóról, de ezen a vidéken nem sokan ismerjük a nagy havak igazi természetét – és egyre kevésbé van esélyünk megismerni. A hó világnapjára egy olyan filmválogatással készültünk, amelyben az igaz történettől a dokumentumfilmig és a látványos, romantikus moziig sok minden belefér: közös vonásuk, hogy minden filmben az egyik főszereplő a hó.

Itt a farsang, áll a bál – de miért azt esszük ilyenkor, amit? Vajon mi köze a karácsonynak, a párválasztásnak és a húsvéti menünek ahhoz, hogy ebben az időszakban lakomákat tartott a paraszti világ? Minden összefügg mindennel, és hasznunkra válik, ha ma is tudjuk, miképpen!

Alig tíz évre rá, hogy 2014-ben a debreceni mézeskalácsosság bekerült a debreceni és a Hajdú-Bihar megyei értéktárba, már csak egyetlen működő mézeskalácsos műhelyt találunk Debrecenben. A híres debreceni mézes tányért ma már csak Radics Zoltán fiatal mézeskalács készítő mester készíti, aki édesapjától, Radics Lászlótól tanulta a mesterséget. Vajon képes lesz fennmaradni ez a több száz éves hagyomány? Mi kell ahhoz, hogy megőrizzük? A szaktudás és a rengeteg munka bizonyosan nem elegendő hozzá – ez derült ki Radics Zoltánnál tett látogatásunk alkalmával is.