Tuskót húzzon maga után, aki pártában maradt! – Így varázsoltak szerelmet a paraszti farsangon
„Mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak” – tartották a régiek, és ennek megfelelően igazították az élet járását. Főként az élet nagy dolgaiban vigyáztak a jó időzítésre; a párválasztásnál és a családalapításnál kevés fontosabb dolog akadt, aminek igencsak meg kellett adni a módját, hogy jól sikerüljön. Nem véletlenül a téli nagy farsang időszakára esik a népi kultúrában az udvarlás és a lakodalmak „szezonja”.
Macskanadrág
Ezt az édességet először Kolozsváron ettem, nagynénémnél, akinek a konyhájában a parasztkonyha egyszerűsége és a városi polgári konyha törekvései adtak randevút egymásnak nap mint nap.
Kötöttségek között szabadon – régi kalákamunkák tanításai
Farsangi időszak van: a téli kalákamunkák ideje. Mikor sóhajtozunk, hogy régen minden jobb volt, ha igazunk nincs is, részigazságunk lehet. Mert van, ami talán jobb volt – például a (fiatal) felnőttek közösségi élete. A társasági élet alkalmai bár kötöttebbek voltak, mint ma, mégis nyílt, és a közösség által támogatott lehetőségeket kínáltak az udvarlásra, párválasztásra, nem mellesleg az élet fontos dolgainak megtanulására is.
Auschwitz-Birkenau gyermekkori emlékeimben és felnőttként visszatérve
80 éve ezen a napon szabadították fel az auschwitzi gettót. Negyvenkét éve, kislányként jártam először Auschwitz-Birkenauban, de most, ennyi év után visszatérve csak szaporodtak a kérdéseim. Vajon az idő értünk vagy ellenünk dolgozik? Vajon az emlékezetem csal, vagy az értelmezési keretek változtak meg? Vajon az akkori kislány, aki ma már a saját kislányának mutatta meg a múlt sötétkamráját, miért érzi úgy, mintha az emlékezésben valamitől meg akarnánk kímélni magunkat? Vajon jól értjük, mi dolgunk van a történelem örökségeivel? Bárcsak lennének igazi válaszaink!
Teába mártogatós, cukorbundás linzer karika
Ebből az aprósüteményből szinte mindig volt nagyanyám kredencében. Ő nevezte „pereckulának”, hiszen virágos formájával, ropogós állagával aprócska perecekként tűntek el az unokák kezéből – villámgyorsan. Egyszerű linzertésztából készül, és legfőbb érdekessége, hogy a ráégetett cukorbunda mögött a tészta puha marad. Leginkább teába, tejeskávéba áztatva, és egy jó könyv olvasása közben majszolva mutatja meg igazi egyéniségét.
Filmek a hó birodalmából a hó világnapjára
Valljuk be, többnyire romantikus elképzeléseink vannak a hóról, de ezen a vidéken nem sokan ismerjük a nagy havak igazi természetét – és egyre kevésbé van esélyünk megismerni. A hó világnapjára egy olyan filmválogatással készültünk, amelyben az igaz történettől a dokumentumfilmig és a látványos, romantikus moziig sok minden belefér: közös vonásuk, hogy minden filmben az egyik főszereplő a hó.
Húst hússal és néhány fánk – tudod, miért az a farsangi menü, ami?
Itt a farsang, áll a bál – de miért azt esszük ilyenkor, amit? Vajon mi köze a karácsonynak, a párválasztásnak és a húsvéti menünek ahhoz, hogy ebben az időszakban lakomákat tartott a paraszti világ? Minden összefügg mindennel, és hasznunkra válik, ha ma is tudjuk, miképpen!
Boldogasszony havába léptünk – ezért több a magyar BÚÉK jelentése egyszerű köszöntésnél
A szilveszter éjszakája után Boldogasszony havára ébredünk. Csodálatos ünneppel kezdődik az új esztendő: január 1-én Szűz Máriának, Magyarország védőszentjének istenanyaságát ünnepeljük, egyben ez a nap a béke világnapja is – ugyancsak egyházi kezdeményezésre.
„Már csak mi maradtunk mézeskalácsosok Debrecenben” – a Radics Mézes műhelyben Radics Zoltánnal beszélgettünk
Alig tíz évre rá, hogy 2014-ben a debreceni mézeskalácsosság bekerült a debreceni és a Hajdú-Bihar megyei értéktárba, már csak egyetlen működő mézeskalácsos műhelyt találunk Debrecenben. A híres debreceni mézes tányért ma már csak Radics Zoltán fiatal mézeskalács készítő mester készíti, aki édesapjától, Radics Lászlótól tanulta a mesterséget. Vajon képes lesz fennmaradni ez a több száz éves hagyomány? Mi kell ahhoz, hogy megőrizzük? A szaktudás és a rengeteg munka bizonyosan nem elegendő hozzá – ez derült ki Radics Zoltánnál tett látogatásunk alkalmával is.
Szerencsehozó szokások az új esztendőre
Annyira várjuk már, mint talán még soha, hogy végre a számláló eggyel többet mutasson a naptárban – ezzel talán a világ minden táján így vannak az emberek. Abban viszont nagyon is különbözünk, ahogy köszöntjük az új esztendőt, ahogy igyekszünk biztosra varázsolni a szerencsénket. A teljesség igénye nélkül idézünk fel pár érdekességet itthonról és a világ népeinek hagyományaiból.
