Őshonos gyümölcsfajtáink tenger-gazdagságából mit sem érzékelnénk ma már, ha néhány lelkes, ráadásul fegyelmezett kutató és gyűjtő el nem kezdte volna ismét felbecsülni, dokumentálni, a génprogram keretében újra szaporíthatóvá tenni a régi fajtákat. Erről szól a Tündérkert program, amelynek egyik aktív képviselője Ambrus Lajos író, borász, pomológus, a Nagy almáskönyv szerzője, akivel Vas megyei birtokán, Egyházashetyén beszélgettünk.

Magyarként amerikai, amerikaiként magyar, és mindkét szempontból a szubjektív történelem krónikása: Pigniczky Réka vizuális történetmesélő ’56-os szülők gyermekeként élte meg a magyar forradalom sorsfordító hatásait. Politológiai és újságírói előképzettséggel vált dokumentumfilm-rendezővé. Személyes életútról és az elkészült filmek erejéről beszélgettünk.

Hogy is feledkezhettünk meg erről a különleges fűszernövényünkről, amelynek termesztőiként hajdan az európai nagyok között tiszteltek bennünket, és az 1700-as években még a magyar konyha egyik alapfűszere volt? A jóféle sáfrány (Crocus sativus) ősidők óta az emberiség egyik legbecsesebb fűszere, gyógynövénye és egyben egyik legdrágább árucikke. Kilója ma 12 millió forintba kerül, és ha megismerjük termesztésének, szárításának körülményeit, pontosan megértjük, miért is ér legalább ennyit. Az idei sáfrányszüret vége felé az úrhidai sáfrányültetvényen jártunk, amelyet Horváth Lénárd és családja gondoz és fejleszt évről-évre.

Az információ hatalom – szól a közhely, a minőségi különbségre való hivatkozás nélkül. Tökéletesen igaz: a megbízható forrásból származó, hiteles információ ugyanúgy befolyásol, mint a torzított, álhírekkel teli kommunikáció, csak a kétféle minőség tétje különbözik. A korrekt tájékoztatás szinte minden esetben előnyünkre válhat, míg az álhírek fogyasztására általában ráfázhatunk. Különösen, ha egészségvédelmi kérdésekről van szó. 

Gyermekek, fiatalok, felnőttek, idősek találkozóhelye és mindannyiunk számára igazi életiskola: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Európa egyik legnagyobb ilyen intézményeként helyezte fel a magyar népi kultúrát a kontinens és a világ kulturális térképére. 1967-es alapítása óta rengeteget gazdagodott, gyűjtőköre ma már a jelen társadalmi, kulturális problémáira is reflektál. Dr. Cseri Miklós etnográfus-muzeológussal, a főigazgatóval beszélgettünk a Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából.

Most tele van az erdő gombával, mintha a természet szeretne kárpótolni bennünket a nyári gombaszezon kieséséért. Ez a különleges, se növény se állat élőlény sokunk kedvence, rengetegen szedik a különböző gombákat fogyasztási céllal annak ellenére, hogy a laikus gombagyűjtők viszonylag szűk ismerettel rendelkeznek a hazánkban élő gombafajokról. Nem veszélytelen vállalkozás, hiszen vannak mérgező gombák, amelyekből akár egyetlen példány is egy egész család életébe kerülhet. Albert Lászlóval, a Magyar Mikológiai Társaság elnökével beszélgettünk a gombákról és a gombagyűjtés szabályairól.

Gomba, ez a Budapesttől félórányi járásra lévő, háromezer fős község sok évvel ezelőtt lopta be magát a szívembe gyönyörű fekvésével, szív-lélek embereivel. Több nevezetességét is volt szerencsém megismerni az évek során, de ami ennél sokkal fontosabb, és ami valóban visszacsalogat időről-időre, azok az idős emberek, akiknek a község otthonosságát, vendégszerető légkörét köszönheti. Az idősek világnapján az Őszirózsák Nyugdíjas Klub Egyesület tagjaival beszélgettünk.

Talán nem mesebeszéd, hogy a mese műfaja – megannyi változatában – reneszánszát éli Magyarországon. Ma már nemcsak irodalmi műfajként és kisgyermekek varázslataként, de terápiás eszközként is használják. A mese kialakulása az emberi közösségek létrejöttével lehet egyidős: hogyan alakult ki és mitől válhatott ennyire fontossá? Mekkora mesekinccsel rendelkezünk mi, magyarok? A magyar mesekutatás doyenjével, dr. Voigt Vilmos folkloristával beszélgettünk a népmese napja alkalmából.

Globális felmelegedés, aszály, klímapánik – az idei évünket talán leginkább meghatározó három jelenség összefüggései csak erősítik bennünk a tehetetlenség érzését. Vajon tényleg ennyire rossz a helyzet? Előfordult-e már hasonló az emberiség történetében, és ha igen, hogyan sikerült túlélni a szélsőséges helyzeteket? Dr. Rácz Lajos klímatörténésszel beszélgettünk a témáról.

Formákba szelídíteni a legmakacsabb anyagokat: az emberiség egyik legtitokzatosabb és legértékesebb tudása, amit ősidők óta feltétlen tisztelet övez. Beavatottak kiváltságának tartották régen, de ma is különös misztikum övezi a kovácsmesterség és az ötvös szakma tudományát. E két művészeti ágnak teremtett közös otthont Bartha Ágnes zománc- és ékszerkészítő ötvösművész, illetve Takáts Zoltán kovács-iparművész egy különleges házban, ahol a falak is rengeteget mesélhetnének e két szabálytalan művész életéről.

Minden évben van egy nap, amikor országszerte az összes tolltartóban tűhegyesek a ceruzák, csurig vannak a festékes tégelyek, és a léniával is „fogatlan” vonalat lehet húzni a papíron. A fekete-fehér ünneplőben érkező gyerekek ropogós, friss füzetpakkokat és új tankönyveket pakolnak táskáikba, és miközben megosztják egymással a vakációs történeteket, máris egy új tanév lapjain írják tovább közös sajátjukat. Alig százötven éve van tömeges oktatás Magyarországon, a hajdani becsöngetés és a mostani szeptember 1-i csengőszó között mégis hatalmas a különbség.

Újságíró, közéleti személyiség és a magyar jazz krónikása: a 20. századi zene- és kultúrtörténetünk egyik legérdekesebb fejezetének látleleteit gyűjtötte össze. Turi Gábor Pernye András-díjas jazzkritikus nemrég megjelent könyve, a Magyar jazznapló kiváló összefoglalója a százéves magyar jazz történetétnek koncertbeszámolók, muzsikusportrék, hanglemezkritikák és interjúk tükrében. A szerzővel A magyar jazz napja alkalmából beszélgettünk.