Szenvedéllyel megélt repülés – teljes fesztávval: tömören így is lehetne jellemezni Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész ötven évnyi pályafutását, amiben a legszélesebb spektrumot kirajzoló szerepfeladatok igazolják vissza tehetségét, szinte minden színpadi műfajban. Egész lénye egyetlen hatalmas ölelésként vonzza a közönség figyelmét, jelenlétével megemel, beszédével az élet természetes ritmusát kéri ki – nemcsak magának. Hetvenéves születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Most múlik pontosan, és mi engedjük, hadd menjen tönkre az egyik legfontosabb hivatás, a tanári szakma, amelynek színvonala – és természetesen a pályán lévők száma – társadalmi és kulturális létfeltételünk. Apokaliptikus jövőt ígérnek a számok, és ezt csak egy nagy horderejű, komoly oktatásszakmai, társadalmi és politikai összefogással tudjuk megakadályozni. Vajon képesek leszünk rá? Ha nem, mire a mostani óvodások felnőnek, a Mengyelejev-féle tábla retró dekorációvá züllik az iskolákban, és nem ez a legkínosabb része a történetnek.

A méltatlanul elfeledett zab manapság kezdi visszanyerni a becsületét a  gasztronómiában, amit többnyire a gluténérzékenységnek és a reformkonyhának köszönhetünk. De még mindig keveset tudunk erről az élelmiszerről: pedig minden család asztalán ott lenne a helye! Mutatjuk, miért.

Mitől különleges a magyar bor és a hazai borvidékek, miért érdemes behatóbban megismerkedni a magyar borokkal, és mit jelent a minőségi borfogyasztás? Gál Helgával kerestük a választ ezekre a kérdésekre, ugyanis ő az első magyar nő, aki sommelier-ként kezdett el borokkal foglalkozni, és a nemzetközi borpiacot is behatóan ismeri.

A magyar televíziózás aranykorának összetéveszthetetlen egyénisége, Endrei Judit, aki közel ötven évvel ezelőtt került képernyőre, ma Korhatártalanul című műsorával, könyveivel és előadásaival köti le figyelmünket. Miért éppen a médiaszakmát választotta? A műsorkészítés legfontosabb és egyben legizgalmasabb „hozzávalója” maga az ember, akivel és akiért érdemes elkezdeni a beszélgetést – vallja Judit, mi pedig egyszeriben megértjük, honnan az a természetes üdeség, léleknyitogató kíváncsiság, amellyel vendégeit és bennünket, nézőket is lenyűgöz. Hetvenedik születésnapja alkalmából az idő életgömbölyítő finomságairól is beszélgettünk.

Legelemibb szükségleteink egyike a harmónia és a boldogság állapotának elérése, és sokszor kiderül: ez az egyik legnehezebben teljesíthető célunk. Az utóbbi időben több nemzetközi felmérés is napvilágot látott, amelyek lehangoló képet festenek – a különböző nemzetek körében éppen a fiatalabb generációk a legmagányosabbak és a legboldogtalanabbak. Oláh Attila pszichológus professzorral, boldogságkutatóval a magyarok helyzetéről beszélgettünk.

Méhecskék – így becézzük rovarvilágunk egyik legértékesebb faját, amely folyékony aranyban képes konzerválni környezetünk történetét. A méz közismert gyógyhatásai mellett ugyanis valóságos időkapszulaként működik, és ezt a felfedezést egy fiatal kutatókból álló magyar tudóscsapatnak köszönhetjük. Dr. Baranyai Edina debreceni kémikussal a méhek napjának alkalmából beszélgettünk.

Az oktatás orrunk előtt zajló, már nem is olyan csendes pusztulása szülőként régóta nemcsak szomorúvá, de rendkívül dühössé is tesz. Harmadikos a kislányom, az első két iskolai évét tönkretette a pandémia, a harmadikat az egyelőre sehová nem vezető pedagógussztrájkok – és még ki tudja, mi következik. Eszter ugyancsak harmadik éve rajong a tudományos kísérletekért, különösen a kémiáért, és bár sok mindent megteszünk, hogy kiélhesse szenvedélyét, nem tudom, lesz-e kémiaszakos tanár, mire odaér, hogy tantárgyként is tanulhasson majd a témáról az iskolában.

Milyennek kell lennie a könyvnek ma, a digitális korban? Van-e még létjogosultsága a nyomtatott kiadványoknak, és milyen a hazai könyvtervezés helyzete? A Magyar Könyvtervezési Díj alapítójával, Polgárdi Ákos grafikussal, könyvtervezővel beszélgettünk a könyv és a szerzői jogok világnapja alkalmából.

Magyar ember számára a Balaton nem egyszerűen egy üdülőparadicsom: kulturális identitásunk, élettörténetünk része – érzelmi kikötő a szívünkben. Kezdetek és nagy egymásra találások, kalandok és sorsfordító beszélgetések, meghitt légyottok és harsány baráti vacsorák színtere sokunk számára. Nem véletlen, hogy erről a vidékről választották idén az év magyar borát a Metro szakértői.

Horváth Balázs szakmai érdeklődésen túl főként személyes indíttatásból kezdett el foglalkozni a fenntarthatóság témakörével, és nincsenek jó hírei számunkra. Szavait akár az emberiség végrendeletének nyitófejezeteként is olvashatjuk, és jó volna, ha nemcsak a Föld napján vennénk komolyan érveit.

A koncentrációs táborok világáról szinte kizárólag a borzalom, az embertelenség és a halál jut eszünkbe, és bárki, aki ellátogatott valamelyik múzeummá alakított lágerbe, maga is érzékelhette, hogy ezeket a helyeket nem az életre tervezték. Francesco Lotoro magyarországi kötődésekkel is rendelkező olasz zenetudós viszont éppen az itt felragyogó életszikrákat gyűjti több mint három évtizede: a koncentrációs táborokban született zeneművek kutatásának szentelte életét. E felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény keletkezéséről és a vele kapcsolatos további tervekről beszélgettünk A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján.