Amit a természet félbehagyott, azt a művészet tökéletesíti – ez fogalmazódik meg bennem, amikor Jónás Kata Magyar Filmdíjas sminkmestert hallgatom. Munkáit mindannyian ismerjük, hiszen a játékfilmekben és a televízió képernyőjén ragyogó sztárok sokasága többek között neki köszönheti magabiztosságát. Ő maga rejtőzködő alkat, végtelen szakmai alázattal, leheletfinom sminkkel és titokzatos csillogással a szemében, amitől úgy érzem, én is megszépülök, miközben beszélgetünk.

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét. 

Minden részletében különleges és minden hangulatában otthonos – ilyen a délvidéki határ melletti Kelebia temploma és plébániája, ahol olyan közösségi élet zajlik, hogy csudájára jár a világ. Paskó Csaba plébános miséire összegyűlő hívek nemcsak vasárnaponként szeretnek ide járni: a plébánián berendezett közösségi terem családi rendezvények, előadások, ünnepi események helyszíne: ilyenkor Paskó atya terít asztalt a vendégeknek, mesterszakácsként, különbnél-különb fogásokat kínál. Nem mellesleg hétköznapokon zeneiskolai tanárként és karnagyként dolgozik a helyi közösségért. Vele beszélgettünk arról, hogyan teremt ilyen kerek világot maga köré.

Ropogósra sült bőr, omlós hús, csodás zamatok: ez a malachús ajándéka számunkra. Ilyenkor decemberben pedig különösen hálásak lehetünk érte, hiszen a friss vágásokból kapható disznóhúsnak párja nincsen: nemcsak finom, de egészséges is egy belőle készült fogás. Mutatjuk, miért és milyen formában érdemes disznóhúst fogyasztani.

Manapság a legtöbben a mangalicát tartják a legértékesebb, étkezési célból a legegészségesebb sertésfajtának, de ez nem mindig volt így. A magyar állattenyésztési és étkezési kultúrában a disznóhús már a honfoglalás korában szerepet játszott, bár az ősmagyarok még nem mangalicát fogyasztottak, hanem őshonos magyar sertésfajtákat – ismerjük ezeket?

A színpadról ismerjük – pontosabban csak reméljük, hogy ismerjük. Csak azért, mert valaki hallott már Kimnowak-dalokat, látta őt a Megasztrárban, a Beugróban vagy a Fölszállott a pávában, esetleg emlékszik az István, a király királydombi vagy csíksomlyói Tordájára, és idén ott ült a Papp László Budapest Sportarénában, hogy le ne maradjon a 40 éves rockopera általa rendezett előadásáról, még ne gondolja, hogy ismeri Novák Pétert. Élete igazán kihangosításra méltó történései a kulisszák mögött zajlanak, és boldogan vállalja, hogy ezeknek nem ő a főszereplőjük. Ezekről beszélgettünk. 

A karácsonyi ünnepkör mai tartalmát és jelentőségét a távolba nyúló idő és a történelem eseményei formálták – beleértve az ünnep küllemének kialakulásában kulcsszerepet játszó főúri és nemesi családokat is. Te tudod, ők mit ettek egykoron?

Callas előtt és Callas után: szakmai körökben még mindig találkozhatunk a páratlan tehetség és különleges személyiség nevével fémjelzett korszakolással. 100 éve született az operavilág egyik legtöbbet vitatott dívája.

A népi kalendárium szerint szeptemberben, vagyis Szent Mihály havának első napján, Egyed-napkor fogták hízóra a disznót, hogy aztán novemberben, Szent András havának végén, disznóölő András napján elkezdődhessenek a disznóvágások. A disznóvágás és a disznótor gazdag hagyományából hoztunk egy kis kóstolót.

Gyermekkori emlékeim között jócskán akadnak téli zsánerképek hajdanvolt disznóvágások ködös hajnalairól, hangos disznótorairól és a füstön lógó kolbászfüzérek csalogató, minden padlásjárással egyre fogyatkozó rendjéről. Semmi sem veheti el tőlem az ízek és illatok kavalkádjának és nagyanyám gömbölyű mozdulatainak emlékét. Ilyenkor, mikor télbe fordul a világ, gyakran eszembe jut, mit veszítünk e hagyomány elengedésével.

A Nyugat-nemzedék különleges figurája, akinek arcán hiába keresünk mosolyt – sorait mégis örökre lelkünkbe égette: a 140 éve született Babits Mihály. Rezzenéstelen arccal tudott hevesen rajongani, humanizmusával, klasszikus műveltségével és tárgyias intellektuális stílusával nemzedéke egyik legértékesebbje a magyar irodalmi életben. Rá emlékezünk.

Szerelmes mesekönyv vagy a szerelem meseszerűen elmesélve: mindkettő igaz a délvidéki Sőregi Anna népdalénekes és néprajzkutató Széki versek című lemezére. A kivételes érzékkel válogatott anyagot hallgatva az az érzésünk, hogy az öröm és fájdalom keveredésével árnyalt hangulat nem is Szék zárt közösségének világát idézi, hanem saját történetünk eddig fel nem tárt igazságainak ad hangot. Magasra teszi a mércét ez a lány. Nem éri be kevesebbel: az időtlen értékek tükrében mutatja meg arcát, zavarbaejtő őszinteséggel.