Legalább egy Kathleen Kelly-t minden könyvesboltba!
Vigyázat! Ez amolyan megaszongya-típusú írás lesz. Kultúrsznob tartalom következik, némi moralizálással. És igen: meg vagyok győződve róla, hogy igazam van, ahogy arról is: nem egyedül engem gyötör ez az egyre nyilvánvalóbb körülmény. Kultúrnemzet volnánk ugyanis.
„Reméltük, hogy a cenzorok nem elég vájtfülűek” – interjú Juhász Előddel, a Zene-közelben műsorvezetőjével

Széleskörű zenei műveltség, kimeríthetetlen kíváncsiság és belső derű – csak néhány kulcsszó a legendás szerkesztő-műsorvezető, Juhász Előd lenyűgöző pályájához, aki egy emberöltőnyi időn túllépve még mindig hallgatók sokaságának szerez örömet változatos, gondosan kiválasztott zenékkel, izgalmas beszélgetésekkel. Az idén gyémántdiplomás zenetörténésszel, a negyvenéves Zenebutik 83 éves szerkesztő-műsorvezetőjével beszélgettünk.

Apa és gyermeke csapatépítő elvonulások – interjú Nagygyörgy Miklóssal, az Apa meg én alapítójával
Sikeres karrierje zenitjén mondott le a kecsegtető folytatásról, hogy egy járatlan és minden szempontból nehezebb terepen vágjon ösvényt, nem csak magának. Nagygyörgy Miklós háromgyermekes apukaként 2018-ban negyedmagával alapította meg az Apaépítőt, mai nevén Apa meg én társadalmi célú vállalkozást azzal a céllal, hogy élményprogramok keretében lehetőséget kínáljon az apukáknak elmélyíteni gyerekeikkel való kapcsolatukat. Apaszerepről, változásról, sikerekről és tervekről beszélgettünk.
Ma is kétszer járatnám a fiammal az első osztályt, ha ilyen tanítója lenne
Tíz év távlatából is elfog a düh, ha visszaemlékszem a fiam iskolakezdő évére, amiből nekünk rögtön kettő jutott. Ma sem csinálnék semmit másképp, mégis dühös vagyok. Ugyanis a fiam két év alatt járta ki az első osztályt úgy, hogy nem a teljesítménye miatt hagytunk ott két elitiskolát. Azóta már azt is tudom, hogy a mi történetünk nemcsak hogy nem egyedi, de sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk. Ahogyan azt is jól tudom, hogy sok szülő nem mer váltani, pedig…
Lehet az hazai is, avagy miért ne déli gyümölcsökkel és holland sajttal lakjunk jól

Míg egykor a ház tájáról, maximum a faluból összeszedtek minden reggelihezvalót, ma könnyen lehet, hogy a tej az alpesi dombokon legelő tehenektől, a sajt a holland manufaktúrákból a zöldség pedig Dél-Amerikából került az asztalra. Míg a termékek jórésze idehaza is megtalálható, ha nem figyelünk rá, mit teszünk a bevásárlókosárba, könnyen lehet, hogy a külföldi terméket olcsóbban, könnyebben megszerezzük. Csakhogy nagyobb kárt okozunk ezzel magunknak és a környezetünknek, mint hinnénk. 

„Megtanultam fegyelmezni a saját éleselméjűségemet” – beszélgetés Ferber Katalinnal
Nem jó neki idehaza, ezért negyvenes évei elején Japánba utazik, amiből tizenhét évnyi japán emigráció lesz, majd Fukushimát Németországra cseréli. Összehasonlító gazdaságtörténészként és egyetemi tanárként Japán hozza meg számára szakmai teljesítménye elismerését, de a gyermekkorból hozott belső nélkülözésen ezek a sikerek sem segíthetnek. Könyveket ír, idén az irodalom kapuján is belépett, nem kis feltűnést keltő, mindössze három mondatával. Ferber Katalinnal az indulás éveiről, Japánnal kapcsolatos sztereotípiáinkról és a kiemelkedő tehetség ambivalens megítéléséről beszélgettünk.
Aki férjhez akar menni, cselédnek kell annak menni? – a szegény sorsú lányok esélye a 19. századtól a második világháború végéig

Kisasszony napja (Szeptember 8.) a 19. századtól a 20. századi háborúk végéig fordulópontot jelentett a szegényebb sorsú lányok életében: az eladósorba kerülő fiatal lányokat polgári családokhoz vagy módosabb gazdaemberekhez szegődtették cselédnek, hogy a megkeresett pénzből ki lehessen állítani a kelengyét. Ennél persze sokkal árnyaltabb képet mutatnak a cselédtörténetek lapjai.

„A bemutató attól függött, hogy az elvtársak mit értettek meg a darabból” – interjú Szilágyi Enikő színésznővel
Operaáriákkal kezdi háromévesen, érettségi után az orvosira felvételizik, végül a színészi pályán teljesedik ki egy sűrű és kanyargós életúton. Szilágyi Enikő, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével és a Francia Köztársaság Kulturális Minisztériumának Művészeti Lovagrendjével kitüntetett erdélyi színésznő jelenleg Magyarországon él és dolgozik. Életről, művészetről és szabadságról beszélgettünk egy közelgő bemutató próbaszünetében.
„Mindennap úgy keltem föl, hogy bármelyik pillanatban én lehetek a világ leggazdagabb embere” – interjú egy hajdani kincsvadásszal

Amikor a Bolondok aranyában Matthew McConaughey felhoz a tenger fenekéről egy, a Vangor család címerével díszített tányértöredéket, kicsit mindannyian belekívánkozunk a kalandor kincsvadászok bőrébe. Amíg csak filmen látjuk, teljes fikciónak is tűnhet a sikeres tengeri kincsvadászat. Kovács Pál azonban, akit a helyiek Paulonak hívtak, már huszonévesen több elsüllyedt hajót térképezett fel a Mozambik-csatornában, azt remélve, hogy a kincsek által gazdag emberként térhet majd haza. Sikerről, kudarcról és az expedíció tanulságairól beszélgettünk a ma már főként a nemzetközi szállítmányozási szakmában ismert, sikeres magyar vállalkozóval.

Egyre többen kérnek segítséget önéletrajz összeállításához – így működik a gyöngyösi Durandai Közösségi Ház
Milyenek az esélyei egy szegregációban született és ott nevelkedő gyermeknek? Min múlik, hogy mihez kezd majd felnőttként? Hogyan lehet segíteni a hátrányok leküzdésében egy olyan peremvidéken, ahol több száz hátrányos helyzetű ember a mindennapok túléléséért harcol? Ilyen és hasonlóan fajsúlyos kérdések megválaszolására jött létre a Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyöngyösi „Jelenlét” programja, amely az észak-keleti városrészben, a Durandai Közösségi Házban működik immár nyolcadik éve, és amelyet a Máltai Szeretetszolgálat Gyöngyös Város Önkormányzatával közösen működtet. Heves megye második legnagyobb szegregátumában jártunk, beszélgettünk itt lakókkal és a segítőkkel egyaránt.