Ha segíteni akarsz valakin, ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni – örök bölcsesség ez. A monori szegregátumban létrehozott, 2018 óta működő Elfogadás Sütöde pontosan ezt teszi: munkát, életcélt és megbecsülést ad a helybéli roma asszonyoknak, akiknek aligha volna más lehetőségük az érvényesülésre. Az eredmény: egyre több egészséges házi sütemény, egy boldog, családias hangulatú közösség és felbecsülhetetlen értékű minta a felnövekvő generációk számára. Másolni ér!

Ritkán olvasunk zeneművész-monográfiákat, pedig izgalmas történeteket tartogatnak laikusok és zenerajongók számára egyaránt, nem utolsósorban pedig egy korszak kulturális látleletét nyújthatják. Az első világhírű magyar karmester, Richter János életrajzát 1996-ban írták Angliában, idén pedig az átdolgozott kiadásának fordítása is megjelent, a Győri Filharmonikusok gondozásában. Mindenkinek ajánlom. Mondom, miért!

Az erdélyi Mikháza a világ közepe. Többek között azért, mert ferences hagyományai révén a Kis Szentföldnek nevezett vidék központja, az Erdélyi Helikon egyik meghatározó íróegyéniségének, Kacsó Sándornak szülőfaluja, de Mikházán látott napvilágot a székelyek Hofi Gézája, Széllyes Sándor is. És ma is fontos hely: itt zajlik jelenleg a Csűrszínház éves kulturális rendezvénysorozata, melyet ugyancsak a falu szülöttje, Szélyes Ferenc színművész alapított és vezet immár huszadik éve. A nemrégiben vitézzé avatott Jászai Mari-díjas színművésszel az élet dolgai mellett a ma már tömegeket vonzó Csűrszínházról beszélgettünk, no meg arról, mit jelent a világ közepén élni és alkotni.

A szentendrei Kőzúzó köz 1. szám alatt „értelemszerűen” egy kőszobrászműhely működik, nem is akármilyen: az ország egyik leghíresebbike. Többek között itt készült a Kossuth-tér vaktérképének talapzata, a szentendrei Trianon-emlékmű, a MÜPA előtti Cascade és lépcsőzet és számos kül- és beltéri épületelem, de Albert Flórián és Andy Vajna síremléke is. A Pap Kőfaragó, Kőszobrász Műhely nem ismer lehetetlent – az ősrégi mesterség klasszikus tudását a mai technikai lehetőségekkel emeli művészi magasságokba.

Harmincéves Magyarország első és máig egyetlen olyan módszertani fejlesztő központja, ahol a születésükkor már hátrányból induló csecsemők, eltérő fejlődésű kisgyermekek és családjaik rendszeres szakmai és emberi támogatást kaphatnak. A Budapesti Korai Fejlesztő Központot megalapító és azóta is vezető Czeizel Barbara gyógypedagógussal e küldetés emberi és szakmai oldaláról beszélgettünk, valamint arról, mit jelent „normálisnak” lenni egy társadalomban, ahol a tökéletlenség még mindig tabu.    

Milyen az erdélyi bor, és miért nem ismerjük annyira, mint kellene? Többek között erről beszélgettünk egy Erdélyben élő, szőlészvilágot ismerő, azt megújító borásszal. 

„Kint arról beszéltem, hogy én ide csak pénzt, tudást és tapasztalatot hoztam, de hitet, hálát és szeretetet viszek a népemnek cserébe. (...) És tudom, hogy mi járunk jobban.” Dr. Fodor Réka orvos-misszionárius mondatai  az Afréka 2. – Tűzön-vízen át Afrikában című könyvből megragadtak, megkerestem hát a szerzőt. Számítottam rá, hogy a szabálytalan életet élő szabálytalan személyiség szabálytalan interjút ad, arra már kevésbé, hogy olyan szerencsém lesz, hogy a beszélgetés vége felé Trinity-t, az Afréka Alapítvány és a Hungary Helps által támogatott nigériai lányt is megismerhetem.

„Hollywoodot a magyarok alapították” – bizonyára ismerősen cseng ez a mondat. Zukor Adolf (a Paramount Pictures alapítója) és Fried Vilmos (William Fox, a 20th Century Fox alapítója) azonban „csak” az alapokat tette le, kellettek még hozzá Korda Sándor, Kertész Mihály (Michael Curtiz), George Cukor filmrendezők, Rózsa Miklós zeneszerző, Steiner László (Leslie Howard) és Löwenstein László (Peter Lorre), Tony Curtis színészek és még sok más magyar tehetség. Ilyen csillag Gábor Sári is, aki nem érte be kevesebbel: önálló kategóriát teremtett a filmiparban. Ő mutatta meg, mit jelent híresnek lenni, a celebség legteljesebb értelmében. Öt évvel halála után a világ legelső Gábor Zsazsa-múzeuma nyílt meg Budapesten, az Origo Filmstúdióban.

Életsűrítmény, bölcsességesszencia, tudásvelő, lélekhúrszövet – csupa ilyesmit készít és tanít Navratil Andrea népdalénekes, tanár és biológus, aki nem belenevelődött, hanem tudatosan választotta a népi kultúra mintáit. Ahová a hangja nem ér el, példája oda is hat: így is rendet lehet vágni magunkban. Hogy nehéz? Egyre inkább. Hogy életmentő-e? Feltétlenül. Két feladat közt egy szusszanásnyi idő a mi beszélgetésünk, éppen csak a dallamát pedzegetjük valami keserédes dalnak, amit az élet kottáz a lelkünkben, és közben azt reméljük, hogy a „bárcsak” „lám csak”-ot terem, a dal belső csendességet és rendet hoz mindannyiunk számára.

Úgy őrizni lelkünk tisztaszobáját, hogy közben természetes könnyedséggel tudjunk közel kerülni az emberekhez – kevesek kegyelme. Kubik Anna Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznőnek éppen ebben rejlik istenadta tehetsége: a művészi létformában az életet, az életben pedig a művészet által megemelt értékeket képviseli. Nem címkéz és nem címkézhető, a színpadnak az ügyet kell szolgálnia és nem fordítva, a színészt pedig nem a kitárulkozás, hanem éppen a szemérmesség teszi hitelessé – erre tanít pályájával, egész lényével. Életről és művészetről beszélgettünk – mindkettőhöz szemérmesen közelítve.

Mi történik, amikor a gyógyíthatatlanság tudata válik az élet rendezőelvévé? Hogyan alakítja át egy végzetes kimenetelű kór a beteg és környezete életét, mindennapjait? Rövid válasz aligha létezik ezekre a nehéz kérdésekre, de néhány tipikus jelenséget érdemes összefoglalni. A legtöbb tapasztalattal az ápolási osztályok dolgozói, a hospice házak szakemberei és maguk a közvetlen és közvetett érintettek rendelkeznek a témában. Bár minden eset egyedi, a végzetes kimenetelű betegségek néhány jellegzetes lelki lenyomata felismerhető.

Domonyai András elsősorban közgazdász, de színészként is dolgozott már, fő foglalkozása azonban már évek óra az agráriumhoz köti: Afrikában kertészkedik. Ami még ennél is érdekesebb, hogy szinte egész Afrikát bejárta már, és olyan értékes, friss tudással rendelkezik a hatalmas kontinensről, ami szemléletváltásra késztet – el kellene felejtenünk az Afrikáról alkotott sztereotípiáinkat, hiszen lehet, hogy ez a sokat szenvedett földrész lesz a jövő élelmiszerraktára számunkra is.