Méhecskék – így becézzük rovarvilágunk egyik legértékesebb faját, amely folyékony aranyban képes konzerválni környezetünk történetét. A méz közismert gyógyhatásai mellett ugyanis valóságos időkapszulaként működik, és ezt a felfedezést egy fiatal kutatókból álló magyar tudóscsapatnak köszönhetjük. Dr. Baranyai Edina debreceni kémikussal a méhek napjának alkalmából beszélgettünk.

Az oktatás orrunk előtt zajló, már nem is olyan csendes pusztulása szülőként régóta nemcsak szomorúvá, de rendkívül dühössé is tesz. Harmadikos a kislányom, az első két iskolai évét tönkretette a pandémia, a harmadikat az egyelőre sehová nem vezető pedagógussztrájkok – és még ki tudja, mi következik. Eszter ugyancsak harmadik éve rajong a tudományos kísérletekért, különösen a kémiáért, és bár sok mindent megteszünk, hogy kiélhesse szenvedélyét, nem tudom, lesz-e kémiaszakos tanár, mire odaér, hogy tantárgyként is tanulhasson majd a témáról az iskolában.

Milyennek kell lennie a könyvnek ma, a digitális korban? Van-e még létjogosultsága a nyomtatott kiadványoknak, és milyen a hazai könyvtervezés helyzete? A Magyar Könyvtervezési Díj alapítójával, Polgárdi Ákos grafikussal, könyvtervezővel beszélgettünk a könyv és a szerzői jogok világnapja alkalmából.

Magyar ember számára a Balaton nem egyszerűen egy üdülőparadicsom: kulturális identitásunk, élettörténetünk része – érzelmi kikötő a szívünkben. Kezdetek és nagy egymásra találások, kalandok és sorsfordító beszélgetések, meghitt légyottok és harsány baráti vacsorák színtere sokunk számára. Nem véletlen, hogy erről a vidékről választották idén az év magyar borát a Metro szakértői.

Horváth Balázs szakmai érdeklődésen túl főként személyes indíttatásból kezdett el foglalkozni a fenntarthatóság témakörével, és nincsenek jó hírei számunkra. Szavait akár az emberiség végrendeletének nyitófejezeteként is olvashatjuk, és jó volna, ha nemcsak a Föld napján vennénk komolyan érveit.

A koncentrációs táborok világáról szinte kizárólag a borzalom, az embertelenség és a halál jut eszünkbe, és bárki, aki ellátogatott valamelyik múzeummá alakított lágerbe, maga is érzékelhette, hogy ezeket a helyeket nem az életre tervezték. Francesco Lotoro magyarországi kötődésekkel is rendelkező olasz zenetudós viszont éppen az itt felragyogó életszikrákat gyűjti több mint három évtizede: a koncentrációs táborokban született zeneművek kutatásának szentelte életét. E felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény keletkezéséről és a vele kapcsolatos további tervekről beszélgettünk A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján.

A spanyolviasz helyett találjuk fel újra magunk számára a biogazdálkodást, mert ezzel nemcsak önmagunkat, de a Földet is megmenthetjük! Az első lépés mindig rajtunk múlik!

Több mint egy éve figyeljük, ahogy a pedagógus-társadalom küzd valamiért, amit nem is olyan könnyű röviden megfogalmazni. Szinte mindannyian érintettek vagyunk ebben a történetben, ki közvetlenül, ki csak közvetve – ezért sem mindegy, mit értünk meg a mostani folyamatokból. Dr. Kaposi József oktatáskutatóval, iskolaalapítóval, történelem- és drámatanárral beszélgetünk az oktatás és a pedagógia jelenlegi kihívásairól.

Színek, fények, arcok – e három alapelemből építkezik Szabados Norbert festőművész, aki nem mindennapi életútjával és tehetségével nem csak a művészetben alkotott különlegeset. Igazi különc, a szó többféle értelmében, képei pedig összetéveszthetetlenül képviselik azt a nyers erőt és merészséget, amellyel az autodidakta festő- és életművész saját világot épített. Otthonában beszélgettünk felemelkedésről és újrakezdésről, színekről és árnyakról.

Az év hagyományosan legnagyobb sátoros ünnepének szokás- és hiedelemvilága igen változatos képet mutat, ahogy az is, mit őriztünk meg a régiek gyakorlatából, és mi az, amire már csak kulturális kuriózumként emlékezünk. Húsvét a belső és külső feltámadás ünnepe, és bár manapság leginkább egyénre szabottan és szűkebb családi körben éljük meg, tágabb kontextusban sok értékes gondolatot, hiedelmet és hagyományt tartogat Kárpát-medencei közösségünk számára.

A Harper Collins Kiadónál úgy döntöttek, hogy Agatha Christie 1920 és 1976 között írt műveiből kiirtják a rasszista megjegyzéseket, helyzeteket, kifejezéseket. De felmerül a kérdés: kinek jó ez?

Az ékszer különleges tárgy: kapcsolatteremtésre született – ez lehet a magyarázata annak, hogy ősidők óta kíséri az emberi közösségek életét, formálja kultúrák arculatát. Legalább annyit elárul viselőjéről, mint a készítőről, aki az alkotás közben különleges állapotban, egy saját világban kalandozik. Nem meglepő, hogy egyes daraboknak varázserőt tulajdonítanak, talizmánként őrzik, és generációk örökítik át, családi ereklyeként. Ez a varázserő akár életeket is menthet – nem is csak képletesen. Placskó Hedvig életében is az ékszerkészítés nyitott új fejezetet – egyebek mellett erről beszélgettünk.