Meseország, ahol dióbél-királykisasszonyok és dióbél-királyfik lehetünk egy szusszanásnyira: a lovasberényi Dióliget Budapesttől csak egy mókusugrásra van, de aki egyszer ide ellátogat, örökre itthagy egy darabot a szívéből. Cserébe vihet magával egy diónyi világmindenséget. A hely története már meseszerű: egy fiatal házaspár élet-szerelmének gyümölcse ez a sokarcú oázis.

A hemofília több mint 2700 ember életét keseríti meg Magyarországon – főleg, de nem kizárólag a férfiakét. A súlyos szövődményekkel járó betegséget gyógyítani nem lehet, de kezelni igen. Ugyanakkor a hemofíliában szenvedők életminősége nagymértékben függ a környezetük tájékozottságától is – ezért született meg ez a cikk.

A somogyi Buzsák közösségében mindig is fontos volt a búcsú. Ötven évre visszamenőleg találunk archív felvételeket, amelyekből megismerhetjük, milyen volt egykoron a falu ünnepe. Az elmúlt hétvégén ide látogattunk, hogy felfedezzük, napjainkban miképp éltetik a hagyományokat.

Zenél, a művészet és az irodalom szerelmese, közel tíz nyelven beszél, protestáns teológiából doktorált és civilben jár: Dr. Köllő Gábor nyárádremetei római katolikus plébánosról méltán tartják, hogy ő Bekecsalja élő lexikonja, akit ugyanúgy hallhatunk a szószékről beszélni, mint a sorskérdéseinkért folytatott tüntetések élvonalában. Életbátorságról, hivatásról és hitről beszélgettünk.

Éppen 200 éve, 1822. augusztus 7-én hunyt el Teleki Sámuel, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója. Az évforduló alkalmából Teleki évet hirdetett a sok tekintetben különleges erdélyi könyvmúzeum és régi könyves könyvtár. Ellátogattunk a nemcsak művelődéstörténeti, de turisztikai szempontból is érdekes gyűjteménybe, és nektek is ezt javasoljuk!

Fiatal jogász-focista is lehet népzenész – ezt bizonyítja a felvidéki Nagy Csomor András története. Önálló stílust teremt, zenekart alapít, közben egyetemre jár, külföldön tanul, újságíróként dolgozik, és majdnem profi focista lett – pedig még csak huszonéves. Saját zenéjéről, pályaképről és a hagyományok erőforrásként való használatáról beszélgettünk.

Idén 30 éves a Kisjankó Bori Hímzőpályázat. Önmagában is nagy teljesítmény, hogy a népi kultúra eltűnésével a kézműves hagyomány továbbvitelében ilyen kitartóak (és egyre professzionálisabbak) a követők, de a megmérettetés ennél többről szól. Reménykeltő, hogy a tudás, amiről azt hittük, csak múzeumokban találjuk már, ott van a specialisták és az érdeklődő fiatalok ujjaiban.

Közgazdásznak tanult, majd a segítő szakmában kötött ki negyven évvel ezelőtt. Vajon hogy lehet ennyi ideig megmaradni a szociális pályán kiégés nélkül, és hogyan formálja a személyes érintettség a szakmai kompetenciákat? Többek között ezekről beszélgettünk Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalvak egyik vezető szakemberével.

Mielőtt tavaly tavasszal akár állami támogatás keretein belül is elérhetővé vált a magyar SMA-betegek számára a világ jelenlegi legmodernebb életmentő terápiája, időről-időre szívszaggató kampányokkal találkozunk a mainstream, de különösen a közösségi médiában: 700 millió forintos gyógyszerre gyűjtenek SMA-val született kisgyermekeknek, hogy a világ legdrágább gyógyszerét megkaphassák, különben… Ezt a példát már ismerjük, de a többi 8-10 ezer ritka betegséget és a csak Magyarországon 7-800 ezer, valamilyen ritka betegségben szenvedő történetét aligha. Ők is a társadalom szinte láthatatlan színfoltja, és csak reménykedni tudunk, hogy az orvostudomány fejlődése és a gyógyszeripari fejlesztések nyomán egyszer esélyt kapnak a teljes életre.

Hogyan lesz egy orvosi pályára készülő fiatal lányból önkéntes börtönlelkész, miközben a család éppen a lelkészi pályától félti? Hol mutatkozik meg börtönmissziós munkájának eredménye, és mi ad erőt visszatérni erre a nehezített terepre? Többek között ezekről beszéltünk a Raoul Wallenberg-díjas és Charles W. Colson-díjas Antala Évával, a Szlovák Testvéri Börtöntársaság vezetőjével.

Színes tinták helyett színes üvegekkel álmodott, s bár az élet a reáliák felé sodorta, az álom felülkerekedett a hétköznapok praktikumán: Móró Barbara ma már üvegművészként osztja meg anyag és forma játékából született alkotásait. Az Üveg Nemzetközi Éve alkalmából hozzá látogattunk el, hogy megértsük, mitől olyan különleges az anyag, ami Barbara életét is felforgatta.

Legtöbbünk feleúton visszafordult volna, vagy egyszerűen feladja: Kontra Éva viszont a kegyelem szárnyával suhant át egy sűrű, megpróbáltatásokkal teli életen úgy, hogy közben sokak számára nyújtott valódi menedéket. Teremtő erő, természetes tisztaság és a titok feltétlen tisztelete árad a szépkorú szerzetes nővér szavaiból. Bárcsak mindannyian részesülnénk e példátlan életbátorság töredékéből legalább!