Manapság a legtöbben a mangalicát tartják a legértékesebb, étkezési célból a legegészségesebb sertésfajtának, de ez nem mindig volt így. A magyar állattenyésztési és étkezési kultúrában a disznóhús már a honfoglalás korában szerepet játszott, bár az ősmagyarok még nem mangalicát fogyasztottak, hanem őshonos magyar sertésfajtákat – ismerjük ezeket?

A színpadról ismerjük – pontosabban csak reméljük, hogy ismerjük. Csak azért, mert valaki hallott már Kimnowak-dalokat, látta őt a Megasztrárban, a Beugróban vagy a Fölszállott a pávában, esetleg emlékszik az István, a király királydombi vagy csíksomlyói Tordájára, és idén ott ült a Papp László Budapest Sportarénában, hogy le ne maradjon a 40 éves rockopera általa rendezett előadásáról, még ne gondolja, hogy ismeri Novák Pétert. Élete igazán kihangosításra méltó történései a kulisszák mögött zajlanak, és boldogan vállalja, hogy ezeknek nem ő a főszereplőjük. Ezekről beszélgettünk. 

A karácsonyi ünnepkör mai tartalmát és jelentőségét a távolba nyúló idő és a történelem eseményei formálták – beleértve az ünnep küllemének kialakulásában kulcsszerepet játszó főúri és nemesi családokat is. Te tudod, ők mit ettek egykoron?

A népi kalendárium szerint szeptemberben, vagyis Szent Mihály havának első napján, Egyed-napkor fogták hízóra a disznót, hogy aztán novemberben, Szent András havának végén, disznóölő András napján elkezdődhessenek a disznóvágások. A disznóvágás és a disznótor gazdag hagyományából hoztunk egy kis kóstolót.

Gyermekkori emlékeim között jócskán akadnak téli zsánerképek hajdanvolt disznóvágások ködös hajnalairól, hangos disznótorairól és a füstön lógó kolbászfüzérek csalogató, minden padlásjárással egyre fogyatkozó rendjéről. Semmi sem veheti el tőlem az ízek és illatok kavalkádjának és nagyanyám gömbölyű mozdulatainak emlékét. Ilyenkor, mikor télbe fordul a világ, gyakran eszembe jut, mit veszítünk e hagyomány elengedésével.

A Nyugat-nemzedék különleges figurája, akinek arcán hiába keresünk mosolyt – sorait mégis örökre lelkünkbe égette: a 140 éve született Babits Mihály. Rezzenéstelen arccal tudott hevesen rajongani, humanizmusával, klasszikus műveltségével és tárgyias intellektuális stílusával nemzedéke egyik legértékesebbje a magyar irodalmi életben. Rá emlékezünk.

Szerelmes mesekönyv vagy a szerelem meseszerűen elmesélve: mindkettő igaz a délvidéki Sőregi Anna népdalénekes és néprajzkutató Széki versek című lemezére. A kivételes érzékkel válogatott anyagot hallgatva az az érzésünk, hogy az öröm és fájdalom keveredésével árnyalt hangulat nem is Szék zárt közösségének világát idézi, hanem saját történetünk eddig fel nem tárt igazságainak ad hangot. Magasra teszi a mércét ez a lány. Nem éri be kevesebbel: az időtlen értékek tükrében mutatja meg arcát, zavarbaejtő őszinteséggel.

A tökéletes forma szerinte templom: imádkozni jár belé a lélek – érthető tehát, hogy szobrászként, klasszikusokon felnövekedve, miért a természetet tartja méltó alkotótársának. Makulátlan őszinteséget ugyanis csak a letisztult, sallangoktól és kliséktől mentes alkotásban találunk, ám ennél kevesebbet aligha nevezhetünk művészetnek. Pokorny Attila szobrászművész a nehezebbik utat választja: a nehezen megmunkálható, de időtálló anyagok mellett megmutatja önmagát az őselemek erejének kiszolgáltatott művekben is.

Friss bemutatót láthattunk tegnap este a történeti múlt feldolgozására szakosodott Udvari Kamaraszínház színpadán: Csurka István Megmaradni című drámáját a színházalapító Jászai Mari-díjas rendező, Andrássy Attila állította színpadra. A darab a ’80-as évek Romániájában játszódik, és három barát viszonyán keresztül mutatja meg az elnyomásban élő kisebbségi lét alapvető dilemmáját. A menni vagy maradni kérdésre adott válasz tétje a nemzeti identitás megőrzése: a megmaradás ügye egyéni felelősség, de közösségi érdek. Andrássy Attila rendezővel beszélgettünk.

Először különleges hangja tűnt fel, majd ahogy egyre többet beszélgettünk, különleges élettörténeteivel varázsolt el. Kiss Kata énekes, a Kiss Kata Zenekar megalapítója, ma már többlemezes, ismert alkotóművész, akire a szerelem is a zene által talált rá. Bikics Tibor billentyűssel, a Z'Zi Labor együttes korábbi zenészével, valamint közös fiukkal, Borsával alkotnak egy családot – az életben és a színpadon egyaránt. 

A leglehetetlenebb forgatókönyveket mindig az élet írja, és minél abszurdabb egy eset, annál élesebben kiviláglik a tanulsága. Manapság a rémtörténetekkel már nem a filmekben találkozunk, hanem az online- és kibervilágból zúdulnak ránk. Szinte mindannyian ismerünk legalább egy olyan sztorit, amit elrettentő példaként szoktunk mesélni a digitális biztonsággal kapcsolatban. Nincs egy hónapja, hogy az alábbi történetet hallottam.

Titokzatos dolog a bor. Minősége természet és ember harmonikus együttműködésétől függ, de igazi zamatát, egyedi karakterét készítőjének szenvedélye, odaadása formálja, személyes története árnyalja. A fertőrákosi Luka Pincészet borait sem csak az évjárat jellegzetességei és a fajtajegyek teszik különlegessé: készítésük körülményei, a pincészetet vezető Luka Enikő kézjegye és a családi szőlészet, borászat története legalább annyira része e borok esszenciájának, mint a szőlő aromája. Rendhagyó sikertörténetről mesélnek a szüret idején.