Ünnepek környékén a mérleg a legkíméletlenebb bíránk, minden értelemben: kilóink gyarapodásánál már csak az ilyenkor keletkezett élelmiszerhulladék mértéke fájóbb. Ez utóbbira vajmi kevéssé figyelünk, pedig a két dolog nagyon is összefügg. Drámai képet mutat a világon megtermelt, majd kidobásra ítélt élelmiszer mennyisége, és ha tudatában lennénk, hogy ez mihez vezet, és mennyire rajtunk is múlik, hogy e szám csökkenjen, talán azt is megértenénk, hogy a kevesebb több, és jobb állapotban hagynánk a Földet a következő generációk számára. Szöllősi Réka élelmiszerpolitikai szakértővel, lobbistával beszélgettünk a témáról.

Hajnalban kell érkezni Hernádnémetibe, Galamb Alex sütödéjébe, ha a hétvégi közös munkába már az elejétől szeretnénk bekapcsolódni. A cigánysoron álló pékségbe nem akárkik járnak: a környék gyermekei számára ez a hely egyszerre iskola és menedék. Olyasmit kapnak az itteni foglalkozáson, ami az élet természetes szövetének alapvető kötőanyaga: reményt a további boldogulásra. Egyik hétvégén mi is belekóstoltunk ebbe a süteményillatú gyermekvilágba, ahol „Alex bácsi” a mester.

A czestochowai Fekete Madonna kegyképe az egyik leggazdagabb történeti múlttal rendelkező búcsújáróhely a világban, évente több millió látogatóval. A magyarok számára különösen fontos lelkiségi központ, ugyanis hatszáz évvel ezelőtt magyar pálos szerzetesek érkeztek ide, hogy megalapítsák a Jasna Góra kolostort. A lengyel és a magyar nép lelki és történelmi szálakon fűződő rokonsága ma is élő kapcsolatokban teljesedik ki, és ha magyar zarándok érkezik Czestochowába, anyanyelvén tud gyónni, beszélgetni, akár misét is hallgatni egy magyarul anyanyelvi szinten beszélő lengyel pálos szerzetes, Marian Waligóra atya jóvoltából. Karácsony előtti látogatásunkkor újévi áldását is elhoztuk Mária országába.

Most múlik pontosan… Az Üveg Nemzetközi Éve – rengeteg szép mementóval. A varázslatos anyag tiszteletére meghirdetett kulturális évet mi is egy különleges beszélgetéssel zárjuk: Borbás Dorka és Lukácsi László Ferenczy Noémi-díjas is elismert üvegművészek emberi és szakmai találkozása nagybetűkkel írja tovább a hazai szakma történetét: egyéni életpályájuk mintául szolgál a család következő generációja számára is. Gyökerekről és szárnyakról, valamint a művészet hagyományteremtő erejéről beszélgettünk.

Ha ez a beszélgetés egy dal volna, bizonyára Hála lehetne a címe, hiszen sokak kedvenc énekesnője, Rúzsa Magdi a tőle megszokott természetességgel és gyermeki érzékenységgel osztja meg legintimebb érzéseit énekesi pályáról, nagy találkozásokról és az anyaság örömeiről.

Gazdag és széles spektrumot felölelő életpálya, rengeteg emlékezetes pillanattal, szállóigévé vált replikákkal egy olyan színészegyéniségtől, aki 88 évesen is több darabban játszik: Bodrogi Gyula naptárjában napjainkban is alig akad szabad perc. „Amíg az ember szereti csinálni, baj nem lehet” – ennyit mond röviden sűrű időbeosztásáról. Még a próbaszünetekben sincs nyugta az újságíróktól – éppen ezért nagyon hálás vagyok, hogy találkozhattunk.

Olyan sokat írtak már a karácsonyról néprajzi, kultúrtörténeti és laikus értekezésekben, hogy azt gondolnánk, mindent tudunk róla. Az ünnepről kialakult képet mégsem látjuk teljes egészében, hiszen a történelem zavaros korszakában nőtt ilyen hatalmas családi eseménnyé a karácsony tengeren innen és túl. A környezetünkben zajló kétségbeejtő háborús események kapcsán talán még megejtőbb az a történeti szál, amit Nagyné dr. Batári Zsuzsanna muzeológus, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos és ismeretátadási igazgatója felfejtett a karácsony hazai szokástörténetéből.

Az ünnepi hangolódásban valami olyasmit remélünk a karácsonytól, amire egész évben vágytunk: melegséget, megnyugvást, még több szeretetet, és titokban mindannyiunk lelkében ott a remény, hogy az év legszebb családi ünnepe a mi életünkbe is meghozza a csodát, amit oly régóta várunk már. Nem is sejtjük talán, hogy a csoda és a csodavárás gondolata, gyakorlata milyen mélyen gyökerezik az európai kultúrában, továbbá milyen nagy szerepet játszott az emberiség fejlődésében. Léteznek-e valóban csodák?

Kiváltságos helyzetben vagyunk, ehhez kétség nem férhet: Tárnok határában van ugyanis az angyalka varázsműhelye, ahol Magyarország legszebb karácsonyfadíszei készülnek, még mindig hagyományos eljárással: üvegből, kézi foncsorozással és festéssel. Az ilyentájt zsibongó műhely és üzlet ontja magából gyermekkorunk ismerős üveggömbjeit, hagyományos karácsonyfadísz-figuráit és persze minden évben újabb és újabb formákkal és mintákkal lepi meg az idelátogatókat. A karácsonyfák „divattervezőjével”, Szabó Lajos bácsival nemcsak híres díszei miatt érdemes találkozni – korábban nemzedékek nőttek fel az általa készített játékokon, és élettörténete is regénybe illő.

Az egészség a vastagbélben kezdődik – ezt a mondatot leginkább a helyes táplálkozás vonatkozásában szoktuk emlegetni, de többféle kontextusban is igaz. A bélflóránk egészségétől függ ugyanis a gyógyulásunk is, pontosabban az egyes betegségekre szedett gyógyszerek hatékonysága, továbbá az immunválaszunk. Eközben viszont nemcsak az antibiotikumok, hanem más gyógyszerek is képesek károsítani. Segítenek-e a probiotikumos készítmények?

Bármilyen kedves gyermekkori élményeink fűződnének a forró csokihoz, a kakaós kávéhoz és a leginkább ajándékként kapott csokoládékhoz, a fantáziánk sem képes előrevetíteni, milyen íz- és illatorgiára számíthatunk a Rózsavölgyi Csokoládémanufaktúrában. Legjobb, ha hátrahagyjuk minden, a csokoládéval kapcsolatos eddigi elképzelésünket és tapasztalatunkat, és úgy lépünk be a hajdani Haggenmacher sörgyár budafoki épületében berendezett műhelybe, hogy teljesen átadjuk magunkat az élménynek. Garantáltan függővé válunk, ami Csiszár Katalin, a csokigyár megálmodója és tulajdonosa szerint csak jól sülhet el, hiszen a minőségi kakaóbabból készült kézműves csokoládé nagyon egészséges. Többek között erről beszélgettünk vele a karácsonyi készülődés közepette.

A test és lélek harmóniáját sokszor emlegetjük, még mindig van mit tanulnunk arról, hogyan teremtsük meg. A tökéletes összhangot nevezhetnénk a makulátlan egészség állapotának, ám, ha akár a testi, akár a lelki oldal hiányt szenved, tennünk kell azért, hogy az egyensúly helyreálljon. Közhelyeket cáfoló gondolatokat osztott meg velünk erről Dr. Kegye Adrienne, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichoterapeuta szakorvosa, egyben a pszichoonkológia munkacsoportjának munkatársa.