A tükör lehet az oka, persze, de eljön az idő, amikor bevillan, hogy van az a pénz, amit megadnál, csakhogy ne legyen téma a korod. Van az az energia, amit kencére, vitaminra, speciális kezelésekre, fittness‒wellness‒happyness programokra szánnál, hátha elég lesz a genetika ördögének, a biológia törvényeinek és jajj… a robogó idő fékentartására. Közben persze vígan lejtenek el melletted az örök ellenpéldák, hogy akaratlanul bár, mégis sebesen zúzzák még apróbbra maradék önbecsülésed. Mégis mit csinálnak másképp az örök-ifjak? 

A tavaszi fagyok, más néven „késői fagyok”– különösen a gyümölcstermesztésben – ilyentájt, fagyosszentek előtt a kertészek legnagyobb aggodalma. Valóban hatalmas károkat képes okozni egy hirtelen jött mínusz, de védekezni is lehet ellene. A héten virulens tartalomként söpört végig a világhálón egy dél-tiroli felvétel, amelyen óriási szőlőültetvényeken fagyvédelmi gyertyákkal melegítették a szőlőt a helybéliek. Ha csak a képsorokat nézzük, pontosan érzékeljük, mit jelent, ha nyafogás helyett összefogással vesszük fel a harcot a természeti károk ellen.

Örök felelősségünk marad az emlékezés és az emlékeztetés, ahogy az is, hogy észrevegyük, hová vezethet a gyűlölet, kortól függetlenül. A holokausztot az emberiség szégyenfoltjaként égette bele történelmünkbe a 20. század. Nincs mentség rá, és szavakkal nem is lehet pontosan visszaadni, ami történt. Ezért is olyan értékesek a túlélők, akiktől kérdezhetünk, visszaemlékezéseik a valóság mozaikjaiból rakják össze a sötét korképet. A holokauszt magyar áldozatainak emléknapján a buchenwaldi koncentrációs tábort megjárt, tavaly szeptemberben elhunyt Fahidi Évára emlékezünk egy 2021-ben rögzített beszélgetéssel – táncba ölelt szeretete örökké velünk marad.  

Rhea, Kronosz felesége és Zeusz anyja méltán vált a görögök tavaszünnepének főhősévé már az ókorban. A mitológia szerint ugyanis Kronosz az elő öt közös gyermeküket lenyelte, abbéli félelmében, hogy azok veszélyeztetik hatalmát, és végül a legkisebbik testvér, Zeusz mentette fivéreit és nővéreit a haláltól: végül a három fiútestvér osztozott a világ uralmán, három lánytestvérük pedig istennőként éltek az Olümposzon. A görögök az istenek anyjaként tisztelték Rheát, neki szentelték tavaszünnepüket, amely a mai anyák napja eredete. Később az őskeresztények Szűz Mária tiszteletének szentelték nagyböjt negyedik vasárnapját, a 17. századi Angliában pedig már az összes anyára kiterjedt a megemlékezés, és időpontja kitolódott a húsvét utáni negyedik vasárnapra. Jelentősége nem változott, formája annál inkább – készüljünk együtt anyák napjára!

A húsvéti ünnepkör a húsvét utáni első vasárnappal, azaz fehérvasárnappal zárul – ezen a napon vetették le az egy hétig viselt fehér ruhát a nagyszombaton megkeresztelt felnőttek, a katekumenek. Hagyományaink gazdag tárházában erre a napra is jutott bőven érdekes szokásanyag, melyek többsége mára már kiveszett vagy átalakult, esetleg új formában él tovább. A komatál eredetileg kapcsolatépítő, barátságkötő, azt megerősítő szokás volt, helyenként pedig a mátkaválasztással is összefüggött. Tótvázsonyban új hagyományt teremtettek a régi nyomán: 2014 óta komatállal köszöntik a közösség újszülőtt tagjait és a faluba beköltöző családokat. Példaértékű kezdeményezés, amely ma már új szokássá alakult Tótvázsony közösségében.

Két lengyel fiatalember beleszeretett a szabadtéri főzőcskézésbe, és ezzel bennünket is levettek a lábunkról – az alaptörténet Írországból indult világhódító útjára, ma milliós nagyságrendű követőtábor csodálja videóikat. Slawek Kalkraut és Krzysztof Szymanski 2019-ben egy észak-ír szálloda bárpultja és recepciós pultja mögül a természetbe kiszabadulva kezdtek főzni, majd főzős-videókat gyártani, saját szórakoztatásukra. Vállalkozásuk azonban csakhamar kinőtte ezt az intim közeget, és hatalmas népszerűségre tettek szert az egész világon. Azóta Men With The Pot néven ismerjük őket.  

A bolond a mérleg nyelve a kultúrában. Már az ókorban is feltűnik a nagyúri udvarokban a részben tréfacsináló, másrészt viszont könyörtelen igazmondó figura, akinek fő funkciója: érvényesíteni a normát, egyensúlyban tartani az indulatokat, kimondani azt, amit másnak nem szabad. Mondhatni külön szakma volt a „bolond” szerepköre, mely évszázadokon keresztül fennmaradt – a tudomány is sokat foglalkozott vele. A bolondok napjának eredetéről ezzel szemben sokkal kevesebbet tudunk.  

A tojáspatkolás magyar találmány, de talán ennél is fontosabb, hogy kiveszőben lévő kuriózum. A 19. századi kovácsok, akik télen munka szűkében – azért, hogy ügyességüket megmutassák – elkezdték ezt a – fizika törvényeinek kissé ellentmondó – hagyományt, talán nem is sejthették, hogy tudományukból hungaricum lesz. Sajnos, ma már egyre kevesebben művelik ezt a különleges mesterséget, amelynek egyik kitartó képviselője László Gyula markazi tojáspatkoló, akinek Patkolt Tojás Kiállítását idén mi is megnéztük.

Aligha akad olyan erőteljes életszimbólum, ami minden korban és minden társadalmi osztály körében ekkora megbecsülésnek örvendett. Millió hiedelem és szokáscselekvés tárgyaként kapott központi szerepet a parasztság életében, majd kulináris kihívásként és gyógyszerek alapanyagaként került a polgári és főúri otthonokba. Ezután a művészet szuperlatívuszában, a királyi ékszerkultúrában is a leghíresebb darabok ihletője lett. A tojást ezúttal Peter Carl Fabergé királyi ékszerész, aranyműves és III. Sándor cár szemüvegén keresztül értékeljük.

A nagy és fájdalmas váltásokból ritkán nő olyan gazdagon termő gyümölcsfa, mint Szőcs Előd életében. Az erdélyi jégkorongos, aki életét már gyermekkorában egész életét szentelte a sportnak, egy napon azzal kellett hogy szembesüljön: nincs tovább, nem tudja folytatni. Mire igazán elkeseredhetett volna, máris a konyhában találta magát, ahol kiderült: az addig megtett út is csak azért volt, hogy ide megérkezhessen. Ma már nem csak egy ország ismeri a nevét a székelyföldi séfnek. Legutóbb a ferences konyháról megjelent kultúrtörténeti kuriózummal, a Ferencesek főztje című kötet ételeinek elkészítésével írta be nevét a gasztro-történelembe. Húsvét előtt kérdeztem ki életmeséjét.

Informatikusként dolgozó matematikus, aki civilben többek között Kézműves Remek Díjjal, Gránátalma Dííjjal és Junior Príma Díjjal is elismert hímestojás-festő népi iparművész, és munkáit nemcsak a Fejér megyei Értéktár őrzi, hanem tengerentúlon is ismertek és népszerűek az általa készített hímesek. Még csak a húszas éveiben járt, de már többet letett az asztalra a hímes tojások megismerése és népszerűsítése terén, mint sok néprajzos: magángyűjteménye túlszárnyalja a Néprajzi Múzeum tojásgyűjteményét, a Viasszal írt üzenet – A Kárpát-medence hímes tojásai című reprezentatív kiadványa pedig a szakma számára is hiánypótló forrásmunka. Jelenleg azon dolgozik, hogy interaktív térképre vigye térségünk hímeseit, és ez a vállalkozása már a Kárpát-haza határain is átnyúlik. Fekete Ildikóval otthonában, Alcsútdobozon beszélgettünk – néhány kosárnyi pazar hímes bűvöletében.

Hajdúdorogon nagypénteken bevonultak a Krisztus-katonák a sírbatételi vecsernyére, hogy idén is betöltsék a görögkatolikus központban évszázados hagyományként ismert szentsírőrzés tisztségét. Kilenc pár hajdúdorogi, nőtlen görög-katolikus legény vállalta ez évben a szolgálatot, már nagyböjt kezdete óta készültek a feladatra. Hűség és kitartás – a hajdú-erények a húsvéti paraliturgikus (liturgia melletti) szertartásnak is központi elemei egy olyan korból, amikor a kardforgatás még napi valóság volt. Riportunk a tavalyi Krisztus-katonákról.