Rhea, Kronosz felesége és Zeusz anyja méltán vált a görögök tavaszünnepének főhősévé már az ókorban. A mitológia szerint ugyanis Kronosz az elő öt közös gyermeküket lenyelte, abbéli félelmében, hogy azok veszélyeztetik hatalmát, és végül a legkisebbik testvér, Zeusz mentette fivéreit és nővéreit a haláltól: végül a három fiútestvér osztozott a világ uralmán, három lánytestvérük pedig istennőként éltek az Olümposzon. A görögök az istenek anyjaként tisztelték Rheát, neki szentelték tavaszünnepüket, amely a mai anyák napja eredete. Később az őskeresztények Szűz Mária tiszteletének szentelték nagyböjt negyedik vasárnapját, a 17. századi Angliában pedig már az összes anyára kiterjedt a megemlékezés, és időpontja kitolódott a húsvét utáni negyedik vasárnapra. Jelentősége nem változott, formája annál inkább – készüljünk együtt anyák napjára!

A 20. századi magyar történelem sötét fejezetei legfeljebb árnyalataikban különböznek egymástól. Az I. világháborút követő „vérveszteség” után felocsúdni sem volt időnk, máris belesodródtunk a II. világháború szörnyűségeibe. Épeszű ember belegondolni sem mert, nemhogy elhitte volna a deportálások hírét. Ugyanígy sokáig nem vette komolyan a honi és a külhoni magyarság a Beneš-dekrétumok irányelveit sem, gondolván, hogy ilyesmit úgysem mernek megtenni. 1947. április 12-én indult el Felvidékről az első vasúti szerelvény az otthonaikból kitelepített magyarokkal, akik közül sokan Tótkomlóson telepedtek le. Riportunk anyagát 2021-ben rögzítettük – emlékeznünk és emlékeztetnünk pedig ma is kötelességünk.

A húsvéti ünnepkör a húsvét utáni első vasárnappal, azaz fehérvasárnappal zárul – ezen a napon vetették le az egy hétig viselt fehér ruhát a nagyszombaton megkeresztelt felnőttek, a katekumenek. Hagyományaink gazdag tárházában erre a napra is jutott bőven érdekes szokásanyag, melyek többsége mára már kiveszett vagy átalakult, esetleg új formában él tovább. A komatál eredetileg kapcsolatépítő, barátságkötő, azt megerősítő szokás volt, helyenként pedig a mátkaválasztással is összefüggött. Tótvázsonyban új hagyományt teremtettek a régi nyomán: 2014 óta komatállal köszöntik a közösség újszülőtt tagjait és a faluba beköltöző családokat. Példaértékű kezdeményezés, amely ma már új szokássá alakult Tótvázsony közösségében.

Két lengyel fiatalember beleszeretett a szabadtéri főzőcskézésbe, és ezzel bennünket is levettek a lábunkról – az alaptörténet Írországból indult világhódító útjára, ma milliós nagyságrendű követőtábor csodálja videóikat. Slawek Kalkraut és Krzysztof Szymanski 2019-ben egy észak-ír szálloda bárpultja és recepciós pultja mögül a természetbe kiszabadulva kezdtek főzni, majd főzős-videókat gyártani, saját szórakoztatásukra. Vállalkozásuk azonban csakhamar kinőtte ezt az intim közeget, és hatalmas népszerűségre tettek szert az egész világon. Azóta Men With The Pot néven ismerjük őket.  

A bolond a mérleg nyelve a kultúrában. Már az ókorban is feltűnik a nagyúri udvarokban a részben tréfacsináló, másrészt viszont könyörtelen igazmondó figura, akinek fő funkciója: érvényesíteni a normát, egyensúlyban tartani az indulatokat, kimondani azt, amit másnak nem szabad. Mondhatni külön szakma volt a „bolond” szerepköre, mely évszázadokon keresztül fennmaradt – a tudomány is sokat foglalkozott vele. A bolondok napjának eredetéről ezzel szemben sokkal kevesebbet tudunk.  

A tojáspatkolás magyar találmány, de talán ennél is fontosabb, hogy kiveszőben lévő kuriózum. A 19. századi kovácsok, akik télen munka szűkében – azért, hogy ügyességüket megmutassák – elkezdték ezt a – fizika törvényeinek kissé ellentmondó – hagyományt, talán nem is sejthették, hogy tudományukból hungaricum lesz. Sajnos, ma már egyre kevesebben művelik ezt a különleges mesterséget, amelynek egyik kitartó képviselője László Gyula markazi tojáspatkoló, akinek Patkolt Tojás Kiállítását idén mi is megnéztük.

Aligha akad olyan erőteljes életszimbólum, ami minden korban és minden társadalmi osztály körében ekkora megbecsülésnek örvendett. Millió hiedelem és szokáscselekvés tárgyaként kapott központi szerepet a parasztság életében, majd kulináris kihívásként és gyógyszerek alapanyagaként került a polgári és főúri otthonokba. Ezután a művészet szuperlatívuszában, a királyi ékszerkultúrában is a leghíresebb darabok ihletője lett. A tojást ezúttal Peter Carl Fabergé királyi ékszerész, aranyműves és III. Sándor cár szemüvegén keresztül értékeljük.

A nagy és fájdalmas váltásokból ritkán nő olyan gazdagon termő gyümölcsfa, mint Szőcs Előd életében. Az erdélyi jégkorongos, aki életét már gyermekkorában egész életét szentelte a sportnak, egy napon azzal kellett hogy szembesüljön: nincs tovább, nem tudja folytatni. Mire igazán elkeseredhetett volna, máris a konyhában találta magát, ahol kiderült: az addig megtett út is csak azért volt, hogy ide megérkezhessen. Ma már nem csak egy ország ismeri a nevét a székelyföldi séfnek. Legutóbb a ferences konyháról megjelent kultúrtörténeti kuriózummal, a Ferencesek főztje című kötet ételeinek elkészítésével írta be nevét a gasztro-történelembe. Húsvét előtt kérdeztem ki életmeséjét.

Informatikusként dolgozó matematikus, aki civilben többek között Kézműves Remek Díjjal, Gránátalma Dííjjal és Junior Príma Díjjal is elismert hímestojás-festő népi iparművész, és munkáit nemcsak a Fejér megyei Értéktár őrzi, hanem tengerentúlon is ismertek és népszerűek az általa készített hímesek. Még csak a húszas éveiben járt, de már többet letett az asztalra a hímes tojások megismerése és népszerűsítése terén, mint sok néprajzos: magángyűjteménye túlszárnyalja a Néprajzi Múzeum tojásgyűjteményét, a Viasszal írt üzenet – A Kárpát-medence hímes tojásai című reprezentatív kiadványa pedig a szakma számára is hiánypótló forrásmunka. Jelenleg azon dolgozik, hogy interaktív térképre vigye térségünk hímeseit, és ez a vállalkozása már a Kárpát-haza határain is átnyúlik. Fekete Ildikóval otthonában, Alcsútdobozon beszélgettünk – néhány kosárnyi pazar hímes bűvöletében.

Hajdúdorogon nagypénteken bevonultak a Krisztus-katonák a sírbatételi vecsernyére, hogy idén is betöltsék a görögkatolikus központban évszázados hagyományként ismert szentsírőrzés tisztségét. Kilenc pár hajdúdorogi, nőtlen görög-katolikus legény vállalta ez évben a szolgálatot, már nagyböjt kezdete óta készültek a feladatra. Hűség és kitartás – a hajdú-erények a húsvéti paraliturgikus (liturgia melletti) szertartásnak is központi elemei egy olyan korból, amikor a kardforgatás még napi valóság volt. Riportunk a tavalyi Krisztus-katonákról.

A mai nappal belépünk a húsvéti ünnepkör legszigorúbb időszakába: nagycsütörtök van. De miért hívjuk a nagycsütörtököt „zöldcsütörtöknek”? Hová mennek ezen a napon a harangok? Mit jelent az oltárrablás és a pilátusverés? Mi köze a nagycsütörtöknek a rózsavízhez? Milyen hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz? Már a kérdésekből is kiderül, milyen gazdag szokásanyag élt a magyar nyelvterületen ezen a napon.

Szakrális életszimbólum, termékenység-jelkép és tökéletes forma, amire az emberi kreativitás valószínűleg évszázadok óta rituális jelentőségű mintákat rajzol. A húsvéti tojásdíszítés gazdag motívumkincsét és díszítési technikáit a magyar nyelvterület egészén megcsodálhatjuk mind a mai napig, hiszen nálunk a legősibb „hímek” is életre kelnek ilyenkor.