Emlékkönyvem mai lapjai hajdani Szent István búcsúk képeivel
Évtizedek távlatából is átragyog a mába a gyermekkorom nyarainak ritmusát szigorúan szabályozó augusztusi Szent István búcsúk emléke. Nagyobb ünnep volt ez, mint a húsvét vagy a karácsony, és sokkal érdekesebb, gazdagabb – nyilván munkásabb is –, mint bármelyik másik sátoros felhajtás az év folyamán. Talán azért, mert ilyenkor találkozott a nagy család, de még a barátok és a távolabbi rokonok is ott ültek házunk tornácán, sőt: olykor cigányprímás és lakodalomra hívogató vőfélyek is bekéredzkedtek. Búcsúra vettük fel a legjobb ruhánkat, ilyenkor terítettük a leggazdagabb asztalt, és ilyenkor estünk a legkönnyebben szerelembe az esti bálon. Ezt a történetet mesélem el most.
Magyarságunk leggazdagabb ünnepére virradtunk
Nevezték már „az alkotmány napjának”, „a legősibb magyar ünnepnek”, „Szent István ünnepének” és természetesen tudjuk: „az államalapítás ünnepét” üljük ezen a napon. Augusztus 20-a jelentéstartalmát legalább négy rétegben lehet értelmezni, hiszen egyszerre népi, nemzeti, egyházi és állami ünnep, és bár elnevezése koronként változott, ezekkel a tartalmakkal csak gazdagodott jelentéstartalma, nőtt a jelentősége.
„Szigorú vagyok, az biztos, de mindenki boldog, aki velem dolgozott” – nagyinterjú a 90 éves Novák Tatával
Ma saját csillagot kapott az égen a magyar tánc egyik legendás koreográfusa, akiről méltán mondhatjuk, hogy kultúránk koreográfusaként formálta a magyar szellemi örökséget. Korábbi interjúnkkal rá emlékezünk – emlékét kincsként őrizzük.
♦
90 év minden érdemi témája aligha fér bele egy beszélgetésbe, különösen, ha egy élő legendát kérdezhetünk a pálya és az élet nagy dolgairól. Novák Ferenc koreográfus – vagy ahogy több mint ötven éve szólítják, emlegetik: Tata – korát meghazudtoló frissességgel és lelkesedéssel beszél örök szerelméről, a táncról és az élet minden szépségéről, amit a levegőbe írt figuráknak köszönhet.
A Napba öltözött asszony oltalmában – Nagyboldogasszony a magyarság egyik legfontosabb ünnepe
A magyarság legnagyobb, egyben legbensőségesebb Mária ünnepe van ma: Nagyboldogasszony napja, melyen Szűz Mária mennybevételére (Assumptio Beatae Mariae Virginis) emlékezünk. Számunkra ez az ünnep rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen Szent István királyunk – aki minden évben augusztus 15-ére hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot – 1038-ban, halála előtt ezen a napon ajánlotta országát és népét Szűz Mária oltalmába, tehát Nagyboldogasszony napját államalapító királyunk avatta ünneppé. Azóta Szűz Máriát Magyarország védőszentjeként, patrónusaként tiszteljük, Magyarok Nagyasszonyának tekintjük. Ünnepének liturgikus szokásrendje mellett gazdag paraliturgikus és folklórhagyományunk is van szerte a magyar nyelvterületen.
Mit olvashatunk ki az élelmiszerek címkéiből és miért fontos, hogy ezt komolyan vegyük?
A környezettudatosság az értő figyelemmel kezdődik. Ezt kellene megtanulniuk a gyerekeknek a családban és többek között ennek a begyakorlásáról kellene szólnia az iskolai nevelésnek is. Az élelmiszerekhez való viszonyunk oly sokat változott az elmúlt évszázadban, hogy ma már a figyelmünket is másképpen kell treníroznunk: a gazdálkodásról és a teljes önellátásról áttértünk egy más társadalmi berendezkedésre, amelyben főként fogyasztók vagyunk, ennek köszönhetően pedig nem mindig figyelünk eléggé azokra az élelmiszerekre, amelyeket a boltban vásárolunk. Szerencsére a különböző szabályozásoknak hála ma már a kereskedelmi forgalomban elérhető élelmiszereket gazdagon informált címkével lehet csak árusítani, így ha megtanulunk jól figyelni, sokat tehetünk magunk és a környezetünk egészségéért. Mire figyeljünk az élelmiszerek címkéin? Ennek jártunk utána.
„Identitásunk nagy része a lovári nyelv megtartásában rejlik” – Lakatos Mónikával és Rostás Mihály „Mazsi”-val beszélgettünk
Rendkívüli utat jártak be együtt a Holdvilág Kamaraszínházban való találkozásuk és az 1996-os Ki mit tud? óta, és ennek az útnak a legnagyobb nyertesei talán nem is ők, maguk és a magyarországi cigány társadalom, hanem mi vagyunk, akik a Womex-életműdíjas és Kossuth-díjas Lakatos Mónika és Rostás Mihály „Mazsi” zenéje által elkezdhettünk jobban megismerni egy olyan kultúrát, mellyel együtt élünk, és amely sokkal gazdagabb annál, amit a felszínen mutat. Könnyen rámondhatjuk, hogy éppen ezért terelték össze őket az égiek, hogy ezt a nagyszabású küldetést közösen felvállalhassák és példát mutassanak minden oláh cigány és minden roma ember számára – nekünk pedig kulcsot adjanak a kezünkbe a cigányzene és a cigány kultúra kapujához. Ezzel a kulccsal pedig minden újabb lemezük és fellépésük által újabb és újabb terekbe nyerünk bebocsájtást: az idén harmadjára megrendezett Nemzetközi Cigány Dal Napjával a magyar oláh cigány zenét feltették az európai folkzene nemzetközi térképére. Nemcsak zenéjüket jó hallgatni, de jó velük beszélgetni. Hálás vagyok ezért a találkozásért.
„A recefonatot, amit díszítésre használunk, el is neveztem csárdásnak” – Mimi néninél, a Szalmakalap Múzeumban
Erdély képéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a havasok, a rejtélyes patakvölgyek, a borvíz és a jellegzetes helyi konyha: a szalmakalap itt nem kuriózum, hanem a mindennapok nélkülözhetetlen kelléke. Erdőszentgyörgytől egy kőhajításnyira, a Küsmöd-patak völgyében él egy falu, amely többek között szalmafeldolgozó népi mesterségéről híres, és ahol e praktikus fejfedőnek saját múzeuma van. Kőrispatakon jártunk, a Szalmakalap Múzeumban.
„Amikor egy Dacia 70 ezer lejbe került, akkor egy portáért maximum 35 ezer lejt adtak, akármekkora is volt” – felavatták Bözödújfalu új templomát
Ilyen helyekről idővel rendszerint mondák és legendák születnek. Nem csodálkoznék hát, ha az idő olyan történeteket kerekítene a Bözödi-tó köré, miszerint az ott felgyűlt víz az elpusztított falu lakóinak könnyeiből duzzadt hatalmas tóvá – és talán ez sem állna olyan távol a valóságtól. Az erdélyi falurombolás szimbólumává vált Bözödújfalu tragédiája ugyanis valóban feldolgozhatatlan. Nincs magyarázat rá, hogy miért nem tudták megakadályozni ezt a szörnyűséget, és hogy a rendszerváltás évében, 1989-ben megkezdett elárasztást miért nem állították le a decemberi forradalom után. A tó ugyanis 1992-re telt fel annyira, hogy már csak a katolikus templom tornya látszott ki a vízből, ami tíz éve ugyancsak összeomlott. A hajdani templom tornyát és alapfalainak keretét mára újjáépítették, szombaton fel is szentelték. Helyszíni riportunk következik.
Ahol gyümölcs van, ott nemcsak élet, hanem életöröm is van – ezt veszítjük el, ha nem vigyázunk gyümölcsfáinkra
Az ember ugyan nem lehet erősebb a természetnél, de mindazt, amit táplálékként kínál számunkra, morális kötelességünk óvni a pusztulástól és az azzal kapcsolatos tudást módszeresen továbbadni a következő nemzedékeknek. Többek között ez a fenntarthatóság és az ökológiai egyensúly alapja. Ezt a témát sajnos nem tudjuk holmi „gyümölcscukorral” megédesíteni, de arra vállalkozhatunk, hogy időről-időre emlékeztessünk a természettől kapott táplálék védelmének fontosságára. Ezért is választottuk az év nyolcadik hónapjának, nyárutó havának kiemelt témájául a gyümölcsöket, hogy ismét hálát adhassunk illatukért, zamatukért, tápértékükért, és újfent rácsodálkozhassunk, milyen bonyolult és titokzatos szerepet töltenek be kultúránkban.
Ezért ne hozz haza ellenőrizetlenül egzotikus növényeket a nyaralásból!
Tombol a nyár – ilyenkor sokunk távoli tájakra utazik felfrissülni, és nem csoda, ha egy-egy különleges egzotikus növény láttán kísértést érzünk arra, hogy hazahozzunk belőle egy hajtást vagy gyökeret, hogy elültetve aztán kertünkben is élvezhessük látványát. Talán nem is vagyunk tisztában ennek az ártatlannak tűnő rajongásnak a veszélyeivel. #PlantHealth4Life néven többéves kampányt indított tavaly az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Bizottság (EB) 22 ország részvételével, melyhez Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés célja felhívni a figyelmet a növényegészségügy fontosságára: tudatosítani az emberekben az egyéni felelősséget a növények egészségének megóvásával kapcsolatban – többek között azt is, milyen veszélyekkel jár, ha ellenőrizetlenül hurcolunk be idegen fajokat az országba.
