A sors dramaturgiájában könyörtelen szervezőelv a fordulópontok sokasága. Ezen határátlépések intelme, hogy a világot nem leegyszerűsíteni, hanem megérteni kell, de legfőképpen teljes részvétellel megélni. Grecsó Krisztián írói és civil pályáján több ilyen fordulópont jelez fontos határátlépéseket és szinte minden esetben sajátos kettősséget is. Interjúnk vesztes és nyertes csatákról, sokszoros újrakezdésről és a lélek szabadságáról.

Páros mérkőzés egy életen át.

A szemfényvesztés olykor tökéletesre sikerül. Van, hogy soha nem vesszük észre a repedést az idő, a képek vagy a nyelv burkain, így elsikkadnak a véletlenül vagy hanyagság nyomán keletkező tévedések. Bár ilyenkor nem bántó a hiba, mégis kárt okoz: kedvenc játékunkba hibás formájában szeretünk bele, egy-egy szövegrészlet tévesen rögzül emlékezetünkben, bizonyos történetek tárgyai pedig egyszerűen félreérthetőek lesznek. A játékipar és a könyvszakma tévedései nyilván sosem szándékosak, mégis igencsak illúziórombolóan hatnak, főként a serdülők számára.

Annyira várjuk már, mint talán még soha, hogy végre a számláló eggyel többet mutasson a naptárban – ezzel talán a világ minden táján így vannak az emberek. Abban viszont nagyon is különbözünk, ahogy köszöntjük az új esztendőt, ahogy igyekszünk biztosra varázsolni a szerencsénket. A teljesség igénye nélkül idézünk fel pár érdekességet itthonról és a világ népeinek hagyományaiból.

Színek és képek egy magyar geológus világraszóló élményeiből.

Karácsonyi szokásaink többségét nem egyetlen eredetre vezethetjük vissza, rendszerint több magyarázat is igazolja elterjedésüket. A karácsonyfa története viszonylag jól adatolt, és mai formájában a 19. századi Bécs polgári környezetének hagyományait idézi. Az ajándékozás szokását azonban egyesek a bibliai születéstörténettel magyarázzák.

Ropogós, hófehér gyermekkori karácsonyok hangjai kísértenek ilyentájt, s illatok, miket az egyre komorabb idő sem volt képes kiszellőztetni orromból. Szikkadt arcú, huncut szemű nagyapám nyikorgatja a kamara ajtaját. Egy lépés, és előkerül a bekecs, a viseltes báránybőr sapka, s egy pár gyapjúkesztyű, amit nagyanyám Isten tudja, melyik karácsonyi angyaljárásából őrizget. Miközben a posztószárú bőrcsizmával bíbelődik, nekem már vörösödik a fülem az izgalomtól: szánkózni megyünk, a hegyre.

Csörög a telefonom. Privát szám, de fölveszem, mert legutóbb egy óvodai hívást nyomtam ki emiatt és megbántam. Ezt is megbántam, más miatt. A telefonos csalás mintapéldája következik.

Az ökológiai gondolkodás melegágya egy jó iskolakert!

Borbás Marcsi személyiségének és több évtizedes televíziós munkájának esszenciájából született meg egy évvel ezelőtt az egy.hu online magazin és portál, hogy a legszélesebb közönség számára kínálja fel azt a tematikus sokszínűséget, mely egy kihívásokkal teli, rendkívül gazdag életpálya öröksége. Advent kezdetén erről, és sok másról is beszélgettünk vele.

Megérkezés: ezt jelenti a latin adventus, amit elsősorban a római katolikus liturgiából ismerünk, innen került át a magyar köznyelvbe. Gazdag jelentésrétegekből szőtt szeretetteljes várakozás, melyben méltó módon készíthetjük elő legbensőségesebb családi ünnepünket, a karácsonyt. Az idők során az adventi szokások is sokat változtak, ám a lényeg örökké ugyanaz marad: a felkészülés öröme a szeretet ünnepére való megérkezésben teljesedik ki.

A tudás lehet érdekes, hasznos, de lehet szórakoztató, izgalmas, sőt még finom is. Pedagógusaink legjobb szándékai szerint sem mindig ez derül ki az iskolapadban – és ezt már a régi „öregek” is tudták. Ahogy a mindennapi élethez szükséges önfenntartást, úgy a környezetünk iránt érzett felelősséget és gondoskodást sem az iskolai oktatás nevelte belénk a tradicionális társadalomban, úgy ezeket az értékeket ma is csak a gyakorlatban lehet átadni a gyermekeknek. Pontosan ezért jöttek létre az iskolakertek – más néven: tankertek –, de a városokban az utóbbi években népszerűvé vált közösségi kertek is.