Az ötödik pecsét; 80 huszár; Psyché; Mephisto; Szirmok, virágok, koszorúk; Amerikai anzix; Drága besúgott barátaim; Végtelenben kettő – csupán néhány kiragadott pillanat egy tömény, témákban és sikerekben egyaránt gazdag művészi pályából. A reflexiók és önreflexiók folyamataira épülő színészi szakma kihívásairól és örömeiről, társadalmi és emberi vonatkozásairól beszélgettünk Cserhalmi György színművésszel, aki jelenleg kékkúti otthonából figyeli a világ járását.

Négyévesen állt elő az ötlettel, játék közben: „Anya, mesterlövész leszek!” Csak úgy dagadt a keblem a büszkeségtől, hogy micsoda harcos vér folyik az én trónörökösöm ereiben! Aztán telt, múlt az idő és tízévesen még mindig erre a dallamra keringett. Gondoltam, borogatjuk: elmúlik. Borogattuk: nem múlt el. Most tizennyolc, és mesterlövésznek készül. Én pedig elvesztettem a csatát az ő pályaképe ellen.

Nem vagyok egy Para Mari, de ami sok, az sok. Márpedig egy anyának végigasszisztálni, ahogy a nyolcadikos fia élete első felvételijére készül, az nem embernek való. Szerintem nem is volna szabad ilyen fiatal kölyköket és a szüleiket sem olyan helyzetbe hozni, hogy tizennégy évesen szálljanak ringbe valami homályos jövőkép miatt. Emelem kalapom minden olyan szülő és gyerek előtt, aki a középiskolai felvételit most szenvedi el, a koronavírus egyévnyi „áldásos” hatása után.

Reméljük, mindenki gyermekének nagyszerű osztályfőnöke és kiváló tanárai vannak, mert természetesen remek iskolába jár, ahol sok segítséget kap a pályaorientációhoz, a szakmaválasztáshoz. Ha mégis bárkinek hiányérzete volna, most összegyűjtöttünk néhány információforrást a gyorsabb és alaposabb tájékozódás érdekében. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy – diákok, szülők és pedagógusok számára egyaránt – komolyabb fejtörést okoz, hogy nem kapnak koncentrált segítséget a tájékozódásban, holott sok és sokféle forrás áll rendelkezésre már középiskolások és leendő egyetemisták számára is a kiszemelt pálya megismeréséhez.

Évek óta hallgatjuk, hogy az IT szektor viszi a prímet a legjobban fizetett szakmák rangsorában, azonban a tudáspiac ennél hangyányit bonyolultabb. Ha megnézzük az állásportálok kínálatát, hamar kiderül, hogy egy árufuvarozó is kereshet annyit, mint egy informatikus, hiszen a hiányszakmákban felértékelődik a minőségi munkaerő. Ma már azt a közhelyet sem süthetjük el, hogy a diploma mindenképpen garancia a magasabb fizetésre, hiszen ez már nincs így.

Hatalmasat változott a világ egy emberöltő alatt: míg a 20. század 60-70-es éveiben, vagyis a jelenlegi nagyszülők, szülők generációja számára a szakmaválasztás még zömmel egyetlen egyenes pálya kijelölését jelentette, az elmúlt 20-30 év alatt megváltozott a képlet. Már induláskor, azaz középiskolásként is több lehetőség közül választhatunk, de a legnagyobb változás az, hogy ma már nem egyetlen szakmával tervezünk életünk aktív időszakára; akár több szakmaváltás is tarkíthatja pályánkat. Ezt a jelenséget azonban az oktatási rendszer nem tudta lekövetni, hiszen mai napig ragaszkodik az érettségi előtti pályaválasztáshoz, és nemhogy csökkent volna a fiatalokra háruló nyomás, de egyre nehezebben tudnak elköteleződni egyetlen pálya irányában.

Olykor tragikomédiába illő, ahogy – az alaposabb gondolkodást megspórolva – úgy ítélkezünk szakmákról, hogy azzal még a gyerekeink jövőjét is megpecsételjük. Minden szakmának megvan a maga „keresztje”, azaz sajátos előítéletek mentén gondolkodunk róluk, és ezekben a sémákban nyilván sok igazság is van. A baj csak ott kezdődik, ha már csak sémák alapján vesszük a szánkra az egyes foglalkozásokat.

„Aki egy órára boldog szeretne lenni, az lakomázzon be finom ételekből, aki egynapi boldogságban akar részesülni, az házasodjon meg, de aki egy egész életre szóló boldogságot szeretne, az építsen kertet.” (kínai közmondás)

Ideje az ünneplésnek és ideje a tanulásnak: köszöntsük Keleti Ágnes tízszeres egyéni összetett bajnokunkat, ötszörös olimpiai aranyérmes tornászunkat 100. születésnapján – és tanuljunk tőle! A Nemzet Sportolója a ma élő legidősebb olimpiai bajnok, aki világraszóló teljesítményével és időtlen bölcsességével emberi és pedagógiai leckét ad generációk egész sorának kitartásból, alázatos munkából és a határok leküzdéséről egyaránt.

A sors dramaturgiájában könyörtelen szervezőelv a fordulópontok sokasága. Ezen határátlépések intelme, hogy a világot nem leegyszerűsíteni, hanem megérteni kell, de legfőképpen teljes részvétellel megélni. Grecsó Krisztián írói és civil pályáján több ilyen fordulópont jelez fontos határátlépéseket és szinte minden esetben sajátos kettősséget is. Interjúnk vesztes és nyertes csatákról, sokszoros újrakezdésről és a lélek szabadságáról.

Páros mérkőzés egy életen át.

A szemfényvesztés olykor tökéletesre sikerül. Van, hogy soha nem vesszük észre a repedést az idő, a képek vagy a nyelv burkain, így elsikkadnak a véletlenül vagy hanyagság nyomán keletkező tévedések. Bár ilyenkor nem bántó a hiba, mégis kárt okoz: kedvenc játékunkba hibás formájában szeretünk bele, egy-egy szövegrészlet tévesen rögzül emlékezetünkben, bizonyos történetek tárgyai pedig egyszerűen félreérthetőek lesznek. A játékipar és a könyvszakma tévedései nyilván sosem szándékosak, mégis igencsak illúziórombolóan hatnak, főként a serdülők számára.