Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Szegeden, magyar zsidó családban. Édesapja irányította figyelmét a sportra, majd édesanyja módszerességének köszönhetően jutott el a profik szintjére. 18 évesen lett magyar válogatott. Alig indult el a pályán, 1941-ben származása miatt eltiltották a versenysporttól. A világháború éveiben csodával határos módon menekült meg a deportálástól, de a legnehezebb körülmények ellenére sem adta fel sporttal kapcsolatos álmait. Még a Raoul Wallenbergtől kapott menlevél sem jelentett menedéket az 1944. március 19-én bevonuló németek ellen, ezért új személyazonosságot vásárolt: Juhász Piroska néven, cselédként vészelte át a háborút, a Bács-Kiskun megyei Szalkszentmártonban. Tornászként 1946-ban került vissza a magyar olimpiai keretbe.
Első olimpiai szereplésén, az 1948-as londoni olimpiai játékokon egy szalagszakadás miatt nem tudta megmutatni tehetségét, ám később, az 1952-es helsinki nyári olimpiáról már a talajtorna bajnokaként tér haza, további ezüst- és bronzérmekkel együtt. Az átütő sikerek sorozata folytatódik: 1954-ben felemás korláton lesz világbajnok, és 1956-ban Melbourne-ben, a nyári olimpiai játékokon, három szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) is olimpiai aranyérmes. Az 56-os olimpia után Ausztráliában marasztalja a szerelem, majd 1957-től Izraelben él.
A profi sportolói karriert edzőként, testnevelő oktatóként folytatja: 1958-80 között az izraeli tornászválogatott edzője, 1957-80 között az izraeli Testnevelési Főiskola tanára, 1983-88 között klub-edző és Nemzetközi Versenybíró. Összesen 46 bajnoki címet köszönet neki a magyar tornasport.
A rendszerváltás után tért vissza Magyarországra, ahol ma is él. Második otthonában, Izraelben, ahol közel ötven évet élt, a tornász-sport alapjainak megteremtőjeként tisztelik. A helyi női sportági szövetséggel közösen úgy döntött az Izraeli Olimpiai Bizottság, hogy róla nevezi el 2021-től kezdődően az izraeli bajnokságot. Itthon a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont által 1997-ben elindított kisbolygó-megfigyelési program keretében 2005-ben kisbolygót neveztek el Keleti Ágnesről, az Újpesti Tornaegylet pedig róla nevezi el frissen felújított tornacsarnokát.
A rendhagyó életút és az ennek megfelelően korántsem szokványos pálya első mérföldkövét is a lemondás jelzi: a csellistának készülő fiatal lány végül a tornát választja, miután – elmondása szerint – felmérte, hogy a zenében nem tudna világszínvonalút alkotni. A mozgás viszont ugyancsak nemzetközi nyelv, ráadásul a választott sportág, a torna kellően változatos ahhoz, hogy ebben kiteljesedjék. Kecsessége, rugalmassága, fegyelmezettsége és szabadságvágya: talán ezek lehettek sikerének összetevői a pályán.
Temérdek interjúban nyilatkozott már sportolói és civil életéről és mindannyiszor az érmek emberi oldalát hangsúlyozta. „A sportsiker önmagában nem ad semmit, de a világlátás az ember lelkét fölemeli” – mondja, amikor az elért eredményeiről kérdezik. Mindig is utazni szeretett volna, világot látni, többek között ez volt a fő motivációja a sporttal. Korai éveiben több sportot is kipróbált: síelt, korcsolyázott, végül azonban a torna mellett döntött, mert ezzel lehetett a legtöbbet utazni.
„A gyermek jövője a szülő” – így foglalja össze egy korábbi interjúban családi öröksége lényegét. A gyökerek és a családi háttér olyan alap, amely a hozott genetikai, fizikai képességeket kitartó munkával és töretlen hittel kiteljesítheti.
Később, pedagógusként, edzőként azt vallotta, nem szabad túl korán kezdeni a gyermekek edzését, főleg nem a profi sportolói karriert:
„a korán kezdett, kemény torna tönkreteszi a gyermeket. Először az agyát kell fejleszteni, nem a testét.”
Saját életpéldájával is igazolta, hiszen későn, 31 évesen lett olimpiai bajnok és még 35 éves korában is három aranyérmet nyert, tehát 7-8 évvel is idősebb volt versenytársainál. Akkor kezdte tehát, amikor más abbahagyni szokta a profi sportkarriert.
„Szerettem emberekkel beszélgetni, érdekelt, hogy hogy élnek. Az ember sokat tanulhat abból” – mondta Keleti Ágnes egy 2020 augusztusában készült interjúban. Edzőként, tanárként és emberként egyaránt azt vallotta, hogy csakis az hozhat valódi eredményt az életben és a sportban is, amit örömmel csinálunk. Erőltetni, kikényszeríteni semmi jót nem lehet.
Keleti Ágnes megélt éveit is ennek a hozzáállásnak és a folyamatos mozgásnak tulajdonítja:
„Szeretek élni. Az egészség a lényeg, a születésnap egyáltalán nem fontos, csak a jó élet!”
A századikról azért csak érdemes megemlékezni: Isten éltessen, Keleti Ágnes!
Nyitókép: Kovács Márton Ernő/ Fortepan
Ajánljuk még:
VERSENY, BUKÁS, ALÁZAT – MIT, ÉS MIÉRT SPORTOLJON A GYEREK?
SPORT A SZOBÁBAN — EGY KIS SEGÍTSÉG A HATÉKONY OTTHONI EDZÉSHEZ!
