Aligha létezik még egy olyan ellentmondásosan megítélt területe az állattenyésztésnek, mint a liba- és kacsatömés, holott ez a gyakorlat sokkal régebbi, mint gondolnánk. A liba- és kacsahízlalás ötlete nagy valószínűséggel az ókori egyiptomiaktól származik, és története kanyargós utakon vezet a mába. Bár az állatvédelmi lobbi megtépázta a lúdtömés becsületét, a kultúra és a hízott libamáj gasztronómiai ereje nagyobbnak bizonyult: Franciaországban kulturális kuriózumként tartják számon, nálunk pedig ugyancsak megmaradt a libatömés.
Ha a tél szülinapi bulit tartana, bizonyosan Márton napján tenné, libalakomával, amihez Márton poharával koccintana, hiszen a kalendárium szerint november 11-én véget ér az őszi évnegyed, és kezdetét veszi a tél. Meg aztán az is igaz, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
A böjt előtti utolsó dús lakomának nem csak szimbolikus jelentése volt a hagyományos kultúrában. Márton napja afféle vízválasztó is volt a gazdasági év szokásrendjében: ekkor zárult „hivatalosan” a betakarítási és betakarodási időszak, amit szövetségek megerősítésével vagy éppen felbontásával pecsételtek meg. Többek között ekkor gyakorolták a ma már szinte feledésbe merült pásztorköszöntés hagyományát is.
A legrégebben háziasított baromfifajok közül a lúd az egyik legérdekesebb. Költöző madarunk egész életciklusa, viselkedése a vándoréletmód genetikai örökségét tükrözi. Háztáji hasznosítása, feldolgozása szempontjából ugyancsak tökéletes szárnyasjószág: tollát párnába, húsát levesbe és pecsenyének, máját igazi ínyencségnek, tojását pedig (a keltetésen kívül) étkezési célra is felhasználhatjuk. Mégis leginkább Márton-nap környékén kerül libaétel az asztalunkra. Miért is?
„Száz liba egy sorban...” – kezdődik a közismert gyermekdalocska, de nem ám csak a gyermekfolklórban sorakoznak így a libák, hanem a baromfihatározó szerint is. Libafajtából ugyanis temérdek van, de általában csak a két leggyakoribb hazait ismerjük: a fehéret és a szürkét. De tudod-e, miért kerül tizedannyiba a pecsenyelibamáj, mint a hízott libamáj? Hogy a libák aszerint sorakoznak az anyjuk mögött, amilyen sorrendben kibújtak a tojásból, az előbbre állók testtartása pedig büszkébb? Így már értjük, miért olyan gőgös gúnár az a Gedeon...
A fűszerek nemcsak ételeink ízét gazdagítják, de jelentős hatással vannak szervezetünk hőháztartására is. Őseink ezt az ősi tudást generációról generációra adták tovább, és ma már a modern tudomány is alátámasztja megfigyeléseiket. Különösen az ázsiai gyógyászati rendszerek, mint az ayurvéda vagy a hagyományos kínai orvoslás tulajdonítanak nagy jelentőséget a fűszerek termikus hatásainak, de ennek a tudásnak mi is nagy hasznát vehetjük. Nézzük, mely fűszereknek van főként hűtő, és melyeknek inkább fűtő hatásuk az étkezésben!
Már egy ideje érezhetően átbillent a mérleg nyelve: az ősz beköszöntével több időt töltünk az otthon kényelmében, kinti tevékenységeink pedig nagymértékben időjárásfüggőek. A belső terek kialakítása, hangulata, harmóniája saját lelkiállapotunkat is meghatározza, ezért érdemes ősszel is felfrissíteni a lakást, hogy minél otthonosabban érezzük magunkat benne. Az elmúlt években tapasztalható otthonrendezési trendek idén is a természetességre erősítenek rá: mutatunk néhány ötletet a skandináv ihletésű egyszerűség és kényelem tárházából!
Gyökereink felidézése, személyes és közösségi tiszteletadás elhunyt szeretteinknek, temetőink, emlékhelyeink rituális megtisztítása, fénybe öltöztetése – a magyar kultúrában ez a mindenszentek és az azt követő halottak napja szerepe.
A töklámpás története Magyarországon egészen az Árpád-házi királyok koráig nyúlik vissza. Az első ismert történet 1081-ből származik, amikor Salamon király, aki trónviszályba keveredett unokatestvéreivel, a visegrádi vár tornyának rabja lett. I. László király parancsba adta az őröknek, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a foglyot. Ezek a különleges „lámpások” nem csak őrzési célra készültek – a Dunán közlekedő hajósoknak is tájékozódási pontként szolgáltak. Innen ered a máig ismert mondás: „fénylik, mint Salamon töke”.
Megosztani a fontos életeseményeket az egyik legapróbb élőlénnyel, amelytől viszont a mi életünk nagyon is függ: a méheknek mesélés szokása nem terjedt el a magyarság körében, de figyelmünkre érdemes. „Minden harmadik falat ételt, amit elfogyasztunk, egy méhnek vagy más beporzónak köszönhetünk” – jegyzi meg Edward Osborne Wilson biológus Stephen Buchmann és Gary Nabhan The Forgotten Pollinators című könyvének bevezetőjében. Ezek az apró, negyven napnyi életből egy kiskanálnyi mézet sem termelő szárnyasok az ember talán legfontosabb társai a Földön. Nem csoda hát, hogy némely európai hiedelmünk és szokásunk éppen arról szól, hogy emberszámba vesszük őket.
Általános probléma a hirdetések piacán a félrevezető tartalmak tömkelege: a lakáshirdetések ebben a tekintetben is viszik a prímet. A legenyhébb jelenség, hogy nincs elég információ az ingatlanokról vagy a feltöltött fotók nem a valóságot tükrözik. A hiteles tartalmak szűréséről Bohus Péterrel a zenga.hu szakértőjével beszélgettünk.
Vasárnap van az óraátállítás utolsó(előtti) órája.