Hogyan tartósították a dinnyét, a tojást vagy a szőlőt nagyanyáink, hogy karácsonykor ne csak bejgli, halászlé és töltött káposzta kerüljön az ünnepi asztalra? Végtelenül egyszerűen és leleményesen. Ma már ezek a praktikák feledésbe mentek, hiszen az áruházak, bevásárlócsarnokok egész évben ontják magukból a nem szezonális terményeket is, de nagyanyáink idejében ez még nem így volt.

A karácsonyi időszak Európában nemcsak az ünnepségekről, ajándékokról és a családi együttlétről szól, hanem a különleges, fűszeres italok gazdag hagyományáról is. Minden egyes ország saját egyedi receptekkel és kulturális örökséggel járul hozzá ehhez a csodálatos gasztronómiai hagyományhoz, amely évszázadok óta melegséget és örömet hoz a hideg téli napokba.

A magyar konyha háromféle halászlécsoportot különböztet meg: a dunai, a tiszai és a balatoni halászlét – legnagyobb vizeink szerinti értelemszerű csoportosításban. Mindhárom ételfajta közös jellemzője, hogy három fő alapanyagból készülnek: halhúsból, hagymából és pirospaprikából. A különbség az elkészítés módjában és a tálalás jellegzetességeiben rejlik.

Karácsonyi szokásaink többségét nem egyetlen eredetre vezethetjük vissza, rendszerint több magyarázat is igazolja elterjedésüket. A karácsonyfa története viszonylag jól adatolt, és mai formájában a 19. századi Bécs polgári környezetének hagyományait idézi. Az ajándékozás szokását azonban egyesek a bibliai születéstörténettel magyarázzák.

Töltött káposzta, rácponty, mézeskalács és bejgli nélkül szinte elképzelhetetlen a magyar karácsonyi asztal. A fogások rendje vidékenként és családonként is változik, de az ünnepi menü ízvilága jellegzetes, fűszeres aromái által teszi igazán meghitté a karácsonyt. Vannak fűszerek, amelyekből ilyenkor fogy a legtöbb, sőt, vannak fűszerkeverékek, amelyek méltán viselik a „karácsonyi” jelzőt.

Az év végi ünnepek többek között azért is nagyon kedvesek számunkra, mert egész sor hagyományos fogás mellett nosztalgiázhatunk a közösen megélt kedves pillanatokról. Az együttlét élményét azonban még izgalmasabbá tehetjük, ha a klasszikusok közé becsempészünk néhány új különlegességet is betervezünk. Mutatunk pár ötletet.

A desszertek és a borok párosítása igazi művészet, amely során számos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy tökéletes harmóniát teremtsünk az édes csemegék és a megfelelő nedű között. A sikeres bor- és desszertválasztás kulcsa az ízek és ízárnyalatok egyensúlyának megtalálása, ahol sem az étel, sem az ital nem nyomja el egymás ízvilágát.

Gyermekkori emlékeim között jócskán akadnak téli zsánerképek hajdanvolt disznóvágások ködös hajnalairól, hangos disznótorairól és a füstön lógó kolbászfüzérek csalogató, minden padlásjárással egyre fogyatkozó rendjéről. Semmi sem veheti el tőlem az ízek és illatok kavalkádjának és nagyanyám gömbölyű mozdulatainak emlékét. Ilyenkor, mikor télbe fordul a világ, gyakran eszembe jut, mit veszítünk e hagyomány elengedésével.

Az ételkészítés tudománya egyfelől nagyon egyszerű, másrészt jó adag fifikával fűszerezett mesterség, amihez a kiváló érzéken és a lelkesedésen kívül tudás és tapasztalat is szükséges. Elsajátításához több út is vezet, és ezek egyikét sem lehet megspórolni. Nagyanyám ösztönös pedagógusként pontosan tudta, hogyan vezessen ezeken az ösvényeken, hogy minél kevesebb pazarlással és csalódással jussak révbe a kulináris útvesztőben. A fűszerezést például így tanította!

Liszt és só: e két alapanyag nélkül aligha boldogulnánk a konyhában. Mindkettőnek megvannak a titkai: ezúttal liszttel kapcsolatos tudásunkat teszteljük. Vajon mennyire ismerjük ezt az alapvető élelmiszert, melynek sokféle fajtája és elkészítési módja mindennapjaink része? Haladjunk végig a kérdéseken, és kiderül!

Ropogósra sült bőr, omlós hús, csodás zamatok: ez a malachús ajándéka számunkra. Ilyenkor decemberben pedig különösen hálásak lehetünk érte, hiszen a friss vágásokból kapható disznóhúsnak párja nincsen: nemcsak finom, de egészséges is egy belőle készült fogás. Mutatjuk, miért és milyen formában érdemes disznóhúst fogyasztani.

Karácsony és szilveszter környékén a hal nemcsak táplálék, de fogyasztásának hagyományosan szimbolikus jelentése is van a magyar nyelvterületen: a legtöbb helyen azt tartják, mindenképpen kell halat is enni karácsonykor és szilveszterkor, mert a hal előre úszik, így a mi életünk is előre fog haladni, azaz szerencsés lesz az új esztendőben. Megszívlelendő ez a tanács, és nemcsak a szokások őrzése miatt: a hal az egyik legegészségesebb táplálékunk, ráadásul azok is fogyasztják, akik egyébként tartózkodnak a húsevéstől.