„Védőmaszkban jár a nyuszi,Locsolásért nem jár puszi.Itt maradok, a szobámban,Meglocsollak távmunkában.” 

Harang alakú szoknyák ringó tarkasága vonul a templom felé: vasárnap van, a húsvéti misére felsorakozó lányok születési sorrendben ülnek be az első sorokba. Utánuk a fiatalasszonyok, majd ahogy egyre hátrébb látunk, mindinkább idősödik az ünneplő tömeg. Rend van. Legalábbis így volt ez Bujákon régen, és akik emlékeznek rá, igyekeznek ma is tartani a hagyományt ilyenkor is, az év legnagyobb sátoros ünnepén.

Lehet, hogy a gólya hozza a gyereket, de hogy lövése nincs a családtervezésről, annyi szent. Nálunk ugyanis már a család két generációjában tartott akkora pihenőt, hogy az nekünk rendre tizenkét évünkbe került: öcsém és köztem, aztán a saját gyerekeim között is ennyi a tisztes távolság. Aki két-három kicsi gyereket nevel egyszerre, pontosan tudja, mennyire nem egyszerű az élet a szanaszét szaladgáló csöppségekkel, és talán vágyódva gondol azokra a családokra, ahol a nagyobb gyerek már besegíthet a kisebb(ek) terelgetésében. A testvérek közötti nagy korkülönbség valóban sok cifra helyzetet szül, de rendkívüli előnyökkel is jár.

„A magyaroknál a káromkodás afféle biztossági szellentyű,  melyen keresztül a felforrt indulat elrepül” – állította Jókai A mi lengyelünk című regényében, és alighanem igazat adhatunk neki. Tetszik vagy sem, a káromkodás elég szívós nyelvi és kulturális jelenség. Olyannyira, hogy egyik magyar káromkodásunk komoly nemzetközi karriert is befutott, és Németországban ma is előfordul. Sőt, a Moldovai Köztársaságban még vezetéknév is született belőle. Úgy tűnik, nemcsak erkölcsi kérdés, de a nyelvi kreativitás és az összetartozás egyik eszköze is.

Különleges színpadi jelenség, akinek tehetségét, munkáját és értékrendjét többek között Jászai Mari-díjjal, Érdemes Művész kitüntetéssel és az egyéniségéről talán legtöbbet eláruló Psota Irén-díjjal is elismerte a szakma és a nagyközönség. Üde színpadi jelenléte mellett filmek, szinkronmunkák, hangoskönyvek, zenei fellépések és lemezek teszik emlékezetessé alakításait. Maximalizmusa egyszerre áldás és sorsfeladat, kíváncsisága és a természet iránti szenvedélye alapvető karaktervonásai. Für Anikó színművésszel a tökéletesség olvasatairól és az egyéniség erejéről beszélgettünk.

Emberemlékezet óta alapvető törekvése a kultúrának, hogy a kiemelkedő eseményeken megadja a módját az ünneplésnek íz- és látványvilágban egyaránt. Legnagyobb sátoros ünnepünk, a Húsvét, a keresztény ünnepkörön túl egyben a gazdasági év tavaszünnepe is, így gazdag hagyományvilággal örülünk neki évről-évre. Összegyűjtöttük a legjellemzőbb hazai húsvéti „kellékeket”, amelyek nélkül nem is igazi ünnep az ünnep.

A középiskolai felvételik eredményváró, átjelentkezési időszakában éppen az online sorrendmódosítás zajlik. Szakemberek és laikusok egyaránt elismerik, hogy a középiskolai felvételi nagyon rossz időszakban van a fiatalok életében: a kamaszkor derekán kell olyasmiről dönteniük, ami egész későbbi életüket meghatározhatja. Nem ritka hát, hogy amennyiben a felvételi kudarccal zárul, az elképzelt pályaív már a kezdetek kezdetén akadályokkal indul. Gebauer Ferenc pszichológussal, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat igazgatójával beszélgettünk a témáról.

Magyarországon nagy hagyománya van a karakterszínészetnek, sok kiváló színművészünknek lehetünk hálásak egy-egy kimunkált figuráért. Kevesebben vannak viszont olyan alkotók, akik ennyire fiatalon ilyen széles vertikumban képesek biztonságosan mozogni – minden lehetséges szakmai elismerést és díjat besöpörve. Rengeteg belső munka és tömény élettapasztalat is kell hozzá, nem csupán szerencsés alkat. 

90 év, nyolc unoka és a népi kultúra iránti valódi elkötelezettség, amely ma is aktív alkotói életformában teljesedik ki – Andrásfalvy Bertalan nevét egyaránt ismerjük a közéletből – ő volt az Antall kormány első kultuszminisztere –, valamint a magyar néprajzból az ártéri gazdálkodás kutatójaként és szenvedélyes gyűjtőként is. A megélt idő és a szilárd pedagógiai elveken keresztül végzett rengeteg munka nemzetépítő törekvéseket szült: a néphagyományban rejlő bölcsesség megismerésére és alkalmazására hívja fel a figyelmet.

Tüneményes színpadi jelenség, aki egyszerre hordozta játékában a komédia könnyedségét és a drámai mélységeket, és akire mindig szívesen emlékezünk: 110 évvel ezelőtt ezen a napon született Kiss Manyi, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznő. 

Harmincnyolc év telt el a halála óta és apám él: él a köztudatban, él a fiatalok között, azt érzem, hogy még mindig itt van közöttünk.

Aligha maradt szerepálom Magyarország egyik legnépszerűbb zenés színésze számára, aki már harminchét évesen túl volt a musical műfaj összes fontos darabjának férfiszerepén. Innen hová képes továbbívelni egy művészpálya, amelyben a hangé a főszerep? Dolhai Attila több válasszal is készült a kérdésre: a musical és az operett mellett kipróbálta az operát is. Többek között erről is beszélgettünk – szabadon, ahogy szereti.