Életsűrítmény, bölcsességesszencia, tudásvelő, lélekhúrszövet – csupa ilyesmit készít és tanít Navratil Andrea népdalénekes, tanár és biológus, aki nem belenevelődött, hanem tudatosan választotta a népi kultúra mintáit. Ahová a hangja nem ér el, példája oda is hat: így is rendet lehet vágni magunkban. Hogy nehéz? Egyre inkább. Hogy életmentő-e? Feltétlenül. Két feladat közt egy szusszanásnyi idő a mi beszélgetésünk, éppen csak a dallamát pedzegetjük valami keserédes dalnak, amit az élet kottáz a lelkünkben, és közben azt reméljük, hogy a „bárcsak” „lám csak”-ot terem, a dal belső csendességet és rendet hoz mindannyiunk számára.

Úgy őrizni lelkünk tisztaszobáját, hogy közben természetes könnyedséggel tudjunk közel kerülni az emberekhez – kevesek kegyelme. Kubik Anna Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznőnek éppen ebben rejlik istenadta tehetsége: a művészi létformában az életet, az életben pedig a művészet által megemelt értékeket képviseli. Nem címkéz és nem címkézhető, a színpadnak az ügyet kell szolgálnia és nem fordítva, a színészt pedig nem a kitárulkozás, hanem éppen a szemérmesség teszi hitelessé – erre tanít pályájával, egész lényével. Életről és művészetről beszélgettünk – mindkettőhöz szemérmesen közelítve.

Mi történik, amikor a gyógyíthatatlanság tudata válik az élet rendezőelvévé? Hogyan alakítja át egy végzetes kimenetelű kór a beteg és környezete életét, mindennapjait? Rövid válasz aligha létezik ezekre a nehéz kérdésekre, de néhány tipikus jelenséget érdemes összefoglalni. A legtöbb tapasztalattal az ápolási osztályok dolgozói, a hospice házak szakemberei és maguk a közvetlen és közvetett érintettek rendelkeznek a témában. Bár minden eset egyedi, a végzetes kimenetelű betegségek néhány jellegzetes lelki lenyomata felismerhető.

Domonyai András elsősorban közgazdász, de színészként is dolgozott már, fő foglalkozása azonban már évek óra az agráriumhoz köti: Afrikában kertészkedik. Ami még ennél is érdekesebb, hogy szinte egész Afrikát bejárta már, és olyan értékes, friss tudással rendelkezik a hatalmas kontinensről, ami szemléletváltásra késztet – el kellene felejtenünk az Afrikáról alkotott sztereotípiáinkat, hiszen lehet, hogy ez a sokat szenvedett földrész lesz a jövő élelmiszerraktára számunkra is.

A nőiesség elleni egyik legalattomosabb merénylet az emlőrák. Nem egyszerűen fizikai egészségünket teszi tönkre, de önbecsülésünket is képes apró szilánkokra zúzni. De innen is fel lehet állni, ahogy interjúalanyunk, Kata is tette.

A méhek különleges képességeiről, ember és méh szimbiotikus viszonyáról sokat hallottunk már, de kevesen ismerik a témát olyan mélyen, mint Kutasi Tamás. A Magyar Apiterápiás Társaság alelnökével, a Brunner Méhészet tulajdonosával a rendszerint április 30-án tartott Méhek napja alkalmából beszélgettünk.  

„A halál a vastagbélben kezdődik.” Elie Mechinoff Nobel-díjas orosz biológus mondata évszázados figyelmeztetésként lebeg fölöttünk. Emésztőrendszerünk és az azt érintő betegségek tükrözik leghívebben civilizációs ártalmainkat – ráadásként pedig olyan érzelmi terhekkel is nyomasztanak, mint a bűntudat, a szégyenérzet vagy a kontrollvesztés érzése. Betegségeink mindegyike érzelmi lenyomatokat hagy bennünk, így gyógyulásunk sem csupán a gyógyszereken múlik.

A sokak számára érthetetlen mondatra diákújságíró koromból emlékszem: egyik szerkesztőtársam ezzel a címmel közölt cikket az iskolaújságban, hogy felhívja a figyelmet az idegen nyelvi hatás veszélyeire. Így hangzik magyarul: „Kitettük a plakátot, hogy csábítsa a népet.” Nem is a mondat értelme volt a lényeg, hanem az idegen szavak erőltetett asszimilálásának érzékeltetése. Ezeket az idegen szavakat pedig meg kell tanulni helyesen használni.

Belső tenger – Rozi igaz története: erre a könyvre kapta fel a fejét a szakma és a szélesebb közönség a tavalyi év végén. Ebben olvashattunk ugyanis először hiteles beszámolót arról, milyen érzés sönttel (shunt) élni, és ez az első könyv, ami KÉK-összefoglalót tartalmaz a szövegértésben akadályozottak számára. Sok minden magyarázatra szorul az előző mondatból – ebben lesz segítségünkre Kováts Laura Rozália, a kötet szerzője, akivel mi is az alapoktól kezdjük a témával való ismerkedést.

Imádságos vidékről származom, ahol a hit a falu mindennapjainak formálója volt, így húsvétkor is szorosan egybefonódtak a szent és a profán készülődés elemei. Minél távolabb kerülök tőle, annál elevenebbé válik bennem a gyermekkor. Különösen az ünnepi időszakok: a lázas készülődés, a mindennek értelmet adó magyarázatok, a közös várakozás és az a belső pompa, amivel lelkünk valóban ünnepi fénybe borult. 

A húsvét ünnepének jellegzetes ételei szimbolikus jelentéssel bírnak, egyben a gazdasági év praktikus ritmusának mérföldkövei is. Keresztény kultúránk hagyományainak alapjai ugyanakkor sok közös vonást őriznek a mitikus-mágikus világképpel. Így alakult ki húsvéti ételeink egyetemes szimbolikája.

Húsvét. Tartjuk, de tudjuk-e, miről szól? A kevésbé ismert, eredeti funkciójukban ma már kiveszett vagy csak elvétve fellelhető húsvéti szokásokról beszélgettünk dr. Verebélyi Kincső szokáskutatóval, az ELTE Néprajzi Intézetének nyugalmazott professzorával.