Korcsolyaszezon van. Ilyentájt nemcsak a korcsolyapályák telnek meg, de szívesen idézzük fel a jégtánc magyar virtuózainak legendás alakításait is, akik között akad olyan páros, amely bár több mint harminc éve visszavonult, máig töretlen népszerűségnek örvend. A Regőczy–Sallay-jégtánckettős olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó tagjai ma is a korcsolyasportért élnek – kicsit másképp. Regőczy Krisztinával és Sallay Andrással jégtáncos emlékekről, a korcsolyasport személyiségformáló erejéről és az örömről beszélgettünk, amely titokzatos szálakkal fűzte össze a versenyzőpárost és közönségét.

A magyar konyha háromféle halászlécsoportot különböztet meg: a dunai, a tiszai és a balatoni halászlét – legnagyobb vizeink szerinti értelemszerű csoportosításban. Mindhárom ételfajta közös jellemzője, hogy három fő alapanyagból készülnek: halhúsból, hagymából és pirospaprikából. A különbség az elkészítés módjában és a tálalás jellegzetességeiben rejlik.

Mária hercegnő, Odette és Odília, Makrancos Kata, Júlia, Scarlett O’Hara, Tatjana, Csipkerózsika és Coppelia – csupán néhány emlékezetes alakítás, mellyel Popova Aleszja Kossuth-díjas, Érdemes Művész saját páholyt érdemelt ki a klasszikus balett Pantheonjában. A bonyolult jellemek megformálója maga is összetett karakter, aki a színpadi lét után igazi gyöngyhalászként folytatja pályafutását. Saját klasszikusbalett-stúdiójában hosszú évek óta tehetséggondozás keretében kíséri a legkisebbek és az ígéretes nagyok kibontakozását. Értékes pillanatokról, sorsfordító rezdülésekről és a balett lélekformáló erejéről beszélgettünk az órák szünetében.

Az adventi böjt szimbolikus feloldása a karácsonyi asztal megterítése különböző „kötelező” és mágikus erejű ételekkel. Népi kultúránk archaikus hagyományrétegeiben a szentesti vacsora elfogyasztása a családok egyik legfontosabb közösségi alkalma volt, amelyre „hivatalosak voltak” a már nem élő családtagok is. Mindennek, ami helyet kapott a karácsonyi asztalon, különleges jelentősége és ereje volt, katolikus vidékeken a karácsonyi asztalt ugyanis az oltár kicsinyített másként értelmezték.

Mellszobrot kapott Budapesten a XVIII. század egyik legkülönlegesebb nemzetközi hírű magyar kiválósága. 2021 Benyovszky Móric Emlékév volt, születésének 280., halálának 235. évfordulóját ünnepeltük idén. De ki volt valójában Gróf Benyovszky Móric Ágost Aladár, aki az idén ennyi figyelmet kapott a hazai tudományos és kulturális életben?

Milyen rémültek tudunk lenni, amikor felfedezünk magunkon valami szokatlant, valami elváltozást! Ilyenkor rendszerint elkezdünk magyarázatok után kutatni, azonnal meg akarjuk érteni, mi történik a testünkkel, és az internet világából remélünk válaszokat. Részben jogosan, hiszen annyi információ kering a neten, amennyit befogadni is képtelenség, joggal hihetjük hát, hogy a mi igazságunkat is megtaláljuk. Szeretünk felkészült betegként érkezni az orvoshoz, de ehhez tudnunk kell, honnan érdemes tájékozódni.

Csak ámulok és bámulok: a nyolcéves kislányom mikroszkópba kukucskál, kísérleteket végez és már az én bevásárlólistámra sem a kacsacomb miatt kerül a vöröskáposzta, hanem a házi kémialabor „alapanyagaként”. Megáll az eszem, mire képes egy gyermek lelkével egy jókor érkező játék! 

Jermakov Katalin egyedi ékszerei az egyetemes érintését hozzák testközelbe. Szentendrei stúdiójában a világ kicsinyített másával találkozhatunk, kettős értelemben is: egyfelől ékszerei – pontosabban az általa készített, viselésre szánt műtárgyak – ősi kulturális gyökerek és szimbólumok kortárs megtestesítői, másfelől viszont a magyar ékszerművészet – kurzusai által – itt kapcsolódik be a nemzetközi vérkeringésbe. Történetei kivételes életpályát rajzolnak, ahogy ékszereinek viselői sem lesznek többé átlagemberek, amikor magukra öltik valamelyik ikonikus Jermakov-darabot. Fordulópontokról, az anyag törvényeiről és a gondolat erejéről beszélgettünk.

Hogyan tartósították a dinnyét, a tojást vagy a szőlőt nagyanyáink, hogy karácsonykor ne csak bejgli, halászlé és töltött káposzta kerüljön az ünnepi asztalra? Végtelenül egyszerűen és leleményesen. Ma már ezek a praktikák feledésbe mentek, hiszen az áruházak, bevásárlócsarnokok egész évben ontják magukból a nem szezonális terményeket is, de nagyanyáink idejében ez még nem így volt.

Mindig is éreztem, hogy a Mikulás igen titokzatos szereplője az adventi időszaknak, amióta pedig a feleségével is beszélgettem, aki ma már az édesanyja – igen, igen, nem elírás! –, arról is megbizonyosodtam, hogy gyermeki fantáziám ráérzett a titok lényegére. Komáromi Mária erősített meg ebbéli hitemben, aki hosszú éveken keresztül az „erdei Mikulás” felesége volt, pár éve azonban – amióta nagyobbik fia átvette a stafétabotot – a Mikulás édesanyjaként figyeli, hogyan él tovább a hagyomány.

Megegyezhetnénk végre, hogy ugyanazon okból nem kéne mackóalsóban színházba járni, amiért az oltár előtt sem pizsamában állunk a nagy Ő oldalán. 

A design összművészeti műfaj, aminek a megértéséhez és megfelelő értékeléséhez nekünk magunknak is sokoldalú műveltséggel kell rendelkeznünk. Ezt a szemléletet tükrözi Ernyey Gyula Szent-Györgyi Albert-díjas iparművész, belsőépítész, designtörténész, az ipari formatervezés hazai és nemzetközi szaktörténésze, aki akadémiai pályája során a designtörténeti szakmát alapozta meg Magyarországon. Különleges pályaívéről, az ipari formatervezés történetéről és a tudatos tárgykultúra kialakításának felelősségéről beszélgettünk.