Fél évezreddel ezelőtt a mai napon hunyt el Vasco da Gama portugál felfedező, aki elsőként érte el az indiai partokat, Afrika megkerülésével. Többek között neki köszönhetjük az arab kereskedők és Velence monópóliumának megszünését az európai fűszerpiacon.
Az adventi böjt szimbolikus feloldása a karácsonyi asztal megterítése különböző „kötelező” és mágikus erejű ételekkel. Népi kultúránk archaikus hagyományrétegeiben a szentesti vacsora elfogyasztása a családok egyik legfontosabb közösségi alkalma volt, amelyre „hivatalosak voltak” a már nem élő családtagok is. Mindennek, ami helyet kapott a karácsonyi asztalon, különleges jelentősége és ereje volt, katolikus vidékeken a karácsonyi asztalt ugyanis az oltár kicsinyített másként értelmezték.
Az ünnepi hangolódásban valami olyasmit remélünk a karácsonytól, amire egész évben vágytunk: melegséget, megnyugvást, még több szeretetet, és titokban mindannyiunk lelkében ott a remény, hogy az év legszebb családi ünnepe a mi életünkbe is meghozza a csodát, amit oly régóta várunk már. Nem is sejtjük talán, hogy a csoda és a csodavárás gondolata, gyakorlata milyen mélyen gyökerezik az európai kultúrában, továbbá milyen nagy szerepet játszott az emberiség fejlődésében. Léteznek-e valóban csodák?
Hogyan tartósították a dinnyét, a tojást vagy a szőlőt nagyanyáink, hogy karácsonykor ne csak bejgli, halászlé és töltött káposzta kerüljön az ünnepi asztalra? Végtelenül egyszerűen és leleményesen. Ma már ezek a praktikák feledésbe mentek, hiszen az áruházak, bevásárlócsarnokok egész évben ontják magukból a nem szezonális terményeket is, de nagyanyáink idejében ez még nem így volt.
A karácsonyi időszak Európában nemcsak az ünnepségekről, ajándékokról és a családi együttlétről szól, hanem a különleges, fűszeres italok gazdag hagyományáról is. Minden egyes ország saját egyedi receptekkel és kulturális örökséggel járul hozzá ehhez a csodálatos gasztronómiai hagyományhoz, amely évszázadok óta melegséget és örömet hoz a hideg téli napokba.
A magyar konyha háromféle halászlécsoportot különböztet meg: a dunai, a tiszai és a balatoni halászlét – legnagyobb vizeink szerinti értelemszerű csoportosításban. Mindhárom ételfajta közös jellemzője, hogy három fő alapanyagból készülnek: halhúsból, hagymából és pirospaprikából. A különbség az elkészítés módjában és a tálalás jellegzetességeiben rejlik.
A különleges alkalmak elegáns nedűje, a pezsgő fogyasztása némi kifinomultságot, de minimum alapvető tájékozottságot kíván a habzó borok és pezsgők világában. Mi a különbség a pezsgő és a prosecco között? Mi fán terem a cava és miben más mint a klasszikus champagne? Továbbá mit is jelent pontosan a méthode traditionelle, és persze milyen pohárban kínáljuk a különböző pezsgőket? Idei ünnepi ajánlatunkhoz egy kis gyorstalpalóval is szolgálunk, hogy megkönnyítsük a választást.
Karácsonyi szokásaink többségét nem egyetlen eredetre vezethetjük vissza, rendszerint több magyarázat is igazolja elterjedésüket. A karácsonyfa története viszonylag jól adatolt, és mai formájában a 19. századi Bécs polgári környezetének hagyományait idézi. Az ajándékozás szokását azonban egyesek a bibliai születéstörténettel magyarázzák.
Töltött káposzta, rácponty, mézeskalács és bejgli nélkül szinte elképzelhetetlen a magyar karácsonyi asztal. A fogások rendje vidékenként és családonként is változik, de az ünnepi menü ízvilága jellegzetes, fűszeres aromái által teszi igazán meghitté a karácsonyt. Vannak fűszerek, amelyekből ilyenkor fogy a legtöbb, sőt, vannak fűszerkeverékek, amelyek méltán viselik a „karácsonyi” jelzőt.
Az év végi ünnepek többek között azért is nagyon kedvesek számunkra, mert egész sor hagyományos fogás mellett nosztalgiázhatunk a közösen megélt kedves pillanatokról. Az együttlét élményét azonban még izgalmasabbá tehetjük, ha a klasszikusok közé becsempészünk néhány új különlegességet is betervezünk. Mutatunk pár ötletet.
A desszertek és a borok párosítása igazi művészet, amely során számos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy tökéletes harmóniát teremtsünk az édes csemegék és a megfelelő nedű között. A sikeres bor- és desszertválasztás kulcsa az ízek és ízárnyalatok egyensúlyának megtalálása, ahol sem az étel, sem az ital nem nyomja el egymás ízvilágát.
Gyermekkori emlékeim között jócskán akadnak téli zsánerképek hajdanvolt disznóvágások ködös hajnalairól, hangos disznótorairól és a füstön lógó kolbászfüzérek csalogató, minden padlásjárással egyre fogyatkozó rendjéről. Semmi sem veheti el tőlem az ízek és illatok kavalkádjának és nagyanyám gömbölyű mozdulatainak emlékét. Ilyenkor, mikor télbe fordul a világ, gyakran eszembe jut, mit veszítünk e hagyomány elengedésével.