Nagyon fiatalon elkötelezted magad az idegenvezetői szakma mellett, ma már – még bőven a 20-as éveidben – tapasztalt túravezetőként tartanak számon. Honnan ez az érdeklődés és elszántság?

A szüleim a természet szerelmesei, ennek köszönhetően pedig úgy telt a gyermekkorom, hogy iskola után és hétvégéken sosem voltunk otthon, mindig kirándultunk valamerre. Egyszerűen belém ivódott ez a szenvedély már egészen kicsi koromban. Megszerettem ezt az életmódot: mindig úton lenni, új dolgokat tanulni és -tapasztalni. 

A természet iránti rajongás sokféle életutat inspirálhat. A lehetőségek közül csak az egyik a túravezetés. A te életedben ez hogy alakult?

Édesapám építőmérnök, és 2011 környékén a Mátrában dolgozott éppen, én pedig egy mátrai történettel nyertem el abban az évben a Janikovszky Éva meseíró Pályázat fődíját és elkezdtem blogot írni – a visszajelzések alapján sikeresen. Egyre többen kezdtek el követni, olvasták az írásaimat, és ez nagyon inspirálóan hatott rám. Végül – miután már három éve vezettem nagy létszámú túrákat – elvégeztem a Magyar Természetjáró Szövetség túravezető tanfolyamát, és elkezdtem csoportokat vezetni, majd a Gundel Károly Idegenforgalmi és Turisztikai Szakközépiskola turizmus és vendéglátás felnőttképzését is elvégeztem, majd miután megérkezett a koronavírus Magyarországra, és ellehetetlenítette a turizmust, a Főkert kertészeti képzésére is beiratkoztam, és azt is elvégeztem.

Aki felkeresi Demecs Norbi túrái oldaladat, azonnal érzékeli, hogy számodra a Mátra rendkívül fontos lehet, hiszen a túraajánlatok és a tartalmak jelentős része ehhez a tájhoz kapcsolódik. Mitől ennyire különleges számodra a Mátra?

Gyermekként nagyon sok időt töltöttem a Mátrában, és talán emiatt is került a szívem közepébe, nem mellesleg azért, mert biológiai, történelmi és néprajzi szempontból egyaránt különleges hely. 

A Mátrában nemcsak a lenyűgöző táj vonzó, hanem nagyon sok legenda, történet kapcsolódik ehhez a vidékhez

– pokoljáró Tar Lőrinc, a kisnánai alvó sárkány legendája, de Mária-jelenések is köthetők ide –, zarándokhelyeket is találunk itt, és én nagyon szeretem megragadni annak a helyek a szellemi, az érzelmi és a spirituális energiáit is, ahová túrákat szervezek. Ezeket a történeteket szeretem megosztani az emberekkel, és úgy érzékelem, ők is szívesen hallgatják. Egyébként az idegenvezetés és a túravezetés is éppen emiatt érdekel: a természetjárás feltölt, kikapcsol, persze, de érzek magamban valami erős késztetést, hogy amit hobbi szinten gyűjtök, megoszthassam az emberekkel. 

Másrészt a Mátra tele van gyógyhelyekkel, az ottani klíma sokféle betegség esetén nyújthat enyhülést, gyógyulást, de gyógyvizei is híresek, erdei pedig – elfogultság nélkül is – gyönyörűek. A helyiek elmondása szerint pedig a Magas-Tátrába készülő hegymászók a Mátra északi oldalának sziklafalain edzettek indulás előtt. Ezen a vidéken a legszelídebbtől a legextrémebb sportélményekig változatos lehetőségeket találunk: ez is nagyon vonzó a Mátrában.

Marcsival is a Mátrában találkoztál, éppen egy gyógyvizes helyen.

Igen, 2019-ben Parádon forgattunk együtt éppen annál a gyógyforrásnál, ahová a szüleim először vittek engem háromhetesen. Parád azért is nagyon kedves hely számomra, mert gyermekkoromban az itteni gyermek- és ifjúsági táborokban rengeteg időt töltöttem a szüleimmel, és szeretek ide visszajárni.

Egészen más kötődni egy helyhez, szeretni a természetet és csoportokat szervezni, vezetni ezekre a helyekre. Ez utóbbi elsősorban az emberekről szól: rájuk kell figyelned, hogy jól érezzék magukat, és persze biztonságukért is te felelsz. Ráadásul nagyon fiatalon vállaltad ezt a felelősséget, és persze a rengeteg felkészülést. Hány fős csoportokat szoktál kalauzolni?

Nagynénémmel közösen szervezzük a túrákat, ő rengeteg adminisztrációs terhet levesz a vállamról. Az évek során sok tapasztalat összegyűlt, és ma már több mindenben sokkal érettebben tudok dönteni. Például a kezdeti 70-80 fős csoportlétszámokat 3-4 túra után maximalizáltuk 30 főben, hogy valóban mindenkire tudjunk figyelni, és a résztvevők is könnyebben tudjanak kapcsolódni hozzánk. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a túra közben mindenki tudjon kérdezni, és legyen is időnk mindenkinek válaszolni, illetve olyan helyen, ahol a látnivalókhoz csak kisebb létszámban tudunk egyszerre hozzáférni, ne nyúljon hosszúra a várakozási idő. Így sokkal meghittebb, bensőségesebb a túrák hangulata, amit a visszatérő vendégeink jelentős aránya is megerősít.

Kik választják a túráidat?

Elsősorban a középkorúak és az idősebb korosztály, de iskolás csoportokat is szoktam vinni. Ilyenkor előírás, hogy nem hozhatnak magukkal telefont, de ha fotózás miatt mégis van náluk készülék, akkor szigorúan vesszük, hogy valóban csak fotózáskor vegyék elő. A gyermekeke számára szervezett túrák általában 2-3 órásak, felnőtt csoportokkal akár egynapos túrákra is megyünk. Az egész naposban természetesen az indulási előkészületek és a pihenőidő is benne van: ha mondjuk hajnal 6-kor kell fölkelni, hogy a fél 8-as buszt elérjük, ami kivisz a Mátrába 10 órára, majd délelőtt 10-kor kezdődik a túra, tart 3-4 óráig, onnan még haza is kell jutni.

Ha valaki ilyen korán elmélyül egy szakmában, és már harmincas évei előtt évtizedes tapasztalatot szerez benne, annak vélhetően a személyiségét is formálja ez az intenzív tevékenység. Hogy érzed, mi az, amit kifejezetten az idegenvezetésnek, a túravezetésnek köszönhetsz?

A precizitás mindenképpen, hiszen egy program forgatókönyvének már napokkal, de van, amikor hónapokkal előbb el kell készülnie. Számomra annyival összetettebb ez a feladat, hogy magam állítom össze a forgatókönyvet, és én vezetem le a programot is. A teljes folyamat adminisztrálása olyan precizitást kíván, amelynek az élet más területein is nagy hasznát veszem. A forráskutatás, az, hogy hiteles információkat adjunk az embereknek, hogy a helyieket kérdezzünk meg – ez a komplexitás és aprólékosság segít az elmélyülésben, és kihat más részére is az életemnek.

Másrészt sokat kaptam ettől a szakmától higgadtság és nyugalom terén is. Alapvetően szangvinikus természetű ember vagyok, nagyon lobbanékony, nagyon határozott, de a túravezetésben és az idegenvezetésben türelmesnek kell lennem. Sokféle ember érkezik a túrákra – felkészültség és állóképesség szempontjából is –, és el kell tudni magyarázni higgadtan mindenkinek, hogy miért nem szabad a védett növényt leszakítani, miért nem károsítjuk a természetet.

Hogy látod, az elmúlt 15 évben változott-e a túrázók hozzáállása a természeti környezethez?

Értékes visszajelzéseket kapok, amelyek megerősítenek abban, hogy érdemes ezt jól csinálni. olyan vendégem is van, aki az én túráim hatására leköltözött vidékre, de olyanról is tudok, aki Marcsi műsorainak hatására kezdett el kertészkedni, és minthogy tudta, hogy írok az egy.hu-ra, elmesélte nekem. De egészen apró jelek is vannak: van, aki már nem eldobható műanyag szatyorban hozza az ennivalóját, hanem papírban vagy újrahasznosítható dobozban. Ezek apróságok, de nagyon is számítanak, és ezek mutatják igazán, hogy beindult valami változás az emberekben.

Ördögszántás lenyűgöző panorámával – a Bükk-fennsík határkövei

A Bükk-fennsíkot délről támasztó hófehér sziklatömbök nem csak meseszép kilátóhelyek és különleges természeti, földrajzi értékek őrzői, de történelmi megközelítésből is érdekesek. A cikkben végigjárjuk a bükki kövek vonalát, kiemelten az Őr-kő, a Cserepes-kő, a Tar-kő és a Három-kő szirtjeit: gyönyörködünk a lélegzetelállító panorámában, ismerkedünk a Bükki Nemzeti Park eme fokozottan védett értékeivel és a természetjárás helyi szabályaival, valamint nem maradnak el a történelmi feljegyzések, de a legendák sem.

Ugyanakkor azt is érzem, hogy egyre fontosabbá válik a természet védelme, értékeink megóvása. Olyan helyeken tartok túrákat, amelyek nem minősülnek országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területeknek. Tehát nemzeti parkokba, tájvédelmi körzetekbe vagy természetvédelmi területekre nem viszek látogatókat. Ha mégis áthaladunk ilyen területen, az természetesen a megfelelő engedélyek birtokában történik. Azt tapasztalom, hogy az urbanizált környezetből kiszabadult embereket gyakran meglepetésként érik azok a hatások, amelyekkel a természetben szembesülnek, és egyre jobban értékelik a látottakat, hálásak amiért többet megtudhatnak az adott hely élővilágáról. 

Nem ritka az olyan pillanat sem, amikor megállnak rácsodálkozni a tájra, és „szó bennszakad, hang fennakad”.

Értékelik például, hogy kilométereken keresztül nem látnak épített környezetet, és rájönnek, mennyire másképpen működnek ők, maguk is a természetben. 

Vízimadarak és a fővárosiak oázisa – a Naplás-tó minden évszakban csodavilággal vár

Amikor a főváros felfedezését vesszük célkeresztbe, fontos, hogy ne csak a nyüzsgő terekre és kiemelt turisztikai látnivalókra összpontosítsunk, hanem az eldugottabb, nyugalmasabb, a központtól távolabb eső régiókat is megismerjük, hiszen olykor ezek rejthetik a legérdekesebb történeteket és szabadidős lehetőségeket. Ezen a listán szerepel a XVI. kerületi Naplás-tó is, mely azon túl, hogy minden évszakban minden korosztály számára hívogató élményeket kínál, fontos természetvédelmi terület is.

Melyek a legnépszerűbb túraútvonalaid?

A Dunakanyar és Budapest környékének azon természeti részei, amelyeket már akár az egy.hu-n is bemutattam, például a Merzse-mocsár vagy a Naplás-tó és környéke. Nagyon népszerű helyszín a Gödöllői-dombság – Isaszeg, Gödöllő és Pécel környéke –, ahová HÉV-vel is könnyedén eljuthatunk, de a Zsámbéki-medence, Tatabánya környéke, a Bükkalja – Bogács, Matyóföld, Eger környéke – is kedvelt úti cél. Az én túráim többnyire nem a legfrekventáltabb ösvényeken vezetnek, így azok számára is tudok újat mutatni, akik már jártak a környéken.

Kedvenc helyeden, a Mátrán belül melyek a számodra legkedvesebb pontok?

A Mátrán belül a Csörgő-patak völgye, Ágasvár, Mátrakeresztes környéke nagyon kedves számomra, a Kékestető, és a Mátra-gerinc Saskő fele gyönyörű. Nagyon szeretem a Bükk-fennsíkot is, sajátos élővilágával. Általában hegyi emberként szoktak nevezni, de én a síkságot is nagyon szeretem. Az Alföld, a Hortobágy, a Hevesi-Borsodi Mezőség is nagy kedvenceim. Ami pedig még kimaradt, de nagyon szeretném felfedezni, az az Őrség. Megértem Marcsit, hogy azt a helyet választotta, hiszen gyönyörű.

A túraszervezés és -vezetés igencsak energiaigényes munka. Hogyan pihensz?

Számomra a munka maga a feltöltődés, hiszen amikor nem látnak a vendégek, én akkor is kutatok, készülök a következő utakra. Dokumentumfilmeket nézek, egyedül is elmegyek túrázni, és nagyon szeretem a gyógyfürdőket. A családdal töltött idő nagyon értékes számomra: szeretek az öcsémmel lenni, és persze kertészkedem is.

Az idegenvezetői és a túravezetői szakma is folyamatosan fejlődik.neked mik a terveid a közeljövőre?

Egyre fontosabbak számomra az együttműködések. A közös érdeklődéssel bíró, különböző tudású emberek összekapcsolásával különleges túrákat lehet szervezni. Halmos Monikával például már tervezünk egy közös túrát, amin együtt mutathatjuk meg tudásunkat, de a közeljövőben a Mátráról is forgatunk egy ismeretterjesztő műsort az egyik csatornával, és különböző tematikus túrákat is tervezek.

Nyitókép: Németh Róbert / Roggs Fényképészet