Így készülnek szép emlékű edényeink – nosztalgia-látogatás Bonyhádon
Olvasási idő: 9 perc

Így készülnek szép emlékű edényeink – nosztalgia-látogatás Bonyhádon

Az a régi piros, pöttyös csupor, amiből még ma is olyan jólesik a tejeskávé, kiflivel, a piros zománcos lábos, amiben a nagymama a paprikás krumplit készítette, a kacsasütő és a füles tepsik, amelyekben annyi íz kelt életre – mindannyiunk konyhájában és emlékeiben van valami a Bonyhádi Zománcgyárban készült klasszikusok közül. Magyarország egyetlen ma is működő zománcgyárában még mindig részben kézzel készülnek kedvenc edényeink. Lássunk, hogyan!

Hatalmas területre érkezünk: az arányokból azonnal érzékelhető, hogy ez a gyárkomplexum nem is olyan régen még nagyságrendekkel több embernek adott munkát. 1909-ben Perczel Béla alapította az eredetileg dominógyártásra és zománctáblák gyártására szakosodott Magyar Zománczmű- és Fémárugyárat, amely az 1920-as évek második felére már komoly elismerésekkel büszkélkedhetett. A kezdetekkor cseh és osztrák területről behozott szakemberek tudása hamar sikerre vitte a vállalkozást.

A gyártási folyamatban a kezdetektől fogva kulcsszerepet kapott az innováció: saját zománcreceptet alkalmazva készítették magas minőségű termékeiket. Az 1930-as években nemcsak nemzetközi elismerés, de a nemzetközi piacon való megjelenés is tovább erősítette a Magyar zománcáru és fémárugyár hírnevét: zománctábla gyártásra szakosodott leányvállalatot nyitottak külföldön.

Az 1940-es évek első felében alapanyaghiány és energiahiány miatti átmeneti nehézségek után 1948-ban Bonyhádi Zománc Művek néven indul újra az 1944-ben leállt gyár, és ettől kezdve nemcsak a termékpaletta szélesedik ki, de a termelési volumen is jelentősen nő, majd elkezdik kiszolgálni az export-igényeket is. 1965-ben indul meg Bonyhádon a korperemes edénygyártás, és egyre komolyabb lépéseket tesznek a zománcozási munkafolyamatok gépesítésére. A Bonyhádi Zománcárugyár nevet 1981-ben veszi fel, abban az évben, amikor a Teflon bevonatú edényeket is elkezdik gyártani, illetve bejegyzik az EMA-LION védjegyet is. 

Az a bizonyos piros fazék, ami egyetlen magyar háztartásból sem hiányozhat – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Az 1990-nel kezdődő évtizedben a bonyhádi gyár megtízszerezi exporttevékenységét, és a rendszerváltásig itthon is piacvezető marad a zománcozott edények gyártásában. A '90-es évektől 8 magánszemély tulajdonosa volt a gyárnak, mára többségüket már rokonaik képviselik. A 2000-es évek a minőség tökéletesítéséről szóló időszak, amit több Magyar Termék Nagydíj és ISO minősítések is fémjeleznek. 

Jelenleg a gyár két alaptevékenysége a zománctáblák készítése és a zománcozott edények gyártása. 

E dióhéjban felvázolt történetből is kiderül, hogy a hamarosan 120 éves bonyhádi zománcáru üzem magaslatok és hullámvölgyek közepette vált az ország egyik legjelentősebb könnyűipari létesítményévé. Társadalmi és kulturális szerepe azonban ennél sokkal nagyobb: nagyszüleink óta minden generáció konyháinak nélkülözhetetlen eszközei a Bonyhádon készült zománcozott edények, a táblagyártásban – reklámtáblák, cégérek, utcanévtáblák stb. – pedig neves tervezők rangos alkotásai tették híressé a manufakturális üzem mestereinek munkáját.

Klasszikusok a Bonyhádi Zománcárugyár bemutatótermében – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

A gyár ma kisebb kapacitással ugyan, de ugyanolyan igényességgel készít edényeket és zománctáblákat, mint fénykorában. A magas minőséget elsősorban manufakturális jellegének köszönheti: a munkafolyamatok többségét ugyanis még mindig kézzel végzik. A lemez kiszabásától kezdve a kész edényekig így közel 20 munkafázis egymásutánjából születnek meg kedvenc edényeink. A táblagyártás pedig ma is változatos igényeket szolgál ki: készülnek itt magán cégérek, utcanévtáblák, különböző jelzőtáblák, de művészeti alkotások is.

Zománctáblák a festékező műhely falán – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Kísérőinkkel végigjártuk a különböző termelési egységeket, hogy megnézzük, hogyan lesz az egyszerű lemezből edény és zománctábla, és ízelítőt kapjunk a zománcáru gyártás kulisszatitkaiból. Képriportunkban ezeket a folyamatokat követjük végig.

Lenyűgöző üzemcsarnokba érkezünk. Az „előszobában” rekeszekben állnak a különböző méretű edényfülek. Minden lábosnak, tálnak, fazéknak a saját arányaira szabva készülnek el a fülei, amelyeket a lemez megmunkálása után hegesztenek majd az edényekre.

A rekeszekben várakozó, előkészített edényfülek – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Az impozáns csarnokban hatalmas prések és rácsos kosarak között vezet utunk. Minden gép egy-egy munkaállomás, amelynél a készülő edények egyetlen munkafázisa zajlik. A lemezt először kiszabják, majd a tervezett edény formájára préseik.

Így készülnek a lábosok – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

A szabásból adódó fölösleget konténerekben gyűjtik, és elszállítják, újrahasznosításra.

Végül minden alapanyag hasznosul – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

A kiszabott és formára préselt edénynek peremet is kell készíteni, ez egy másik géppel történik:

Készül az edény pereme – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  
Megformázott tálak – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
Lemez fedők, még fogantyúk nélkül – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Préselés közben a készülő edény felületére különböző szennyeződések rakódnak, hiszen a gépek kenőanyaggal működnek, a fémforgácsolás pedig ugyancsak fémpor-nyomokat hagy a megmunkált lemezeken. Ezeket a szennyeződéseket zománcozás előtt le kell tisztítani, hiszen a zománc csak tiszta felületen tapad meg.

Tisztítás után ráhegesztik az edénytestekre a füleket, majd az így elkészült edénytestek először egy alapozó, szürkéskék bevonatot kapnak, amely erős kötést biztosít a lemez felülete és a színzománc réteg között.

Az alapozás: ebben a fázisban még minden edény egyforma színű  – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A belső bevonatra nagyon szigorú élelmiszer-biztonsági szempontok vonatkoznak. így a belső zománc általában különbözik a külső rétegtől. A belső zománc anyagából rendszeresen küldenek ellenőrző vizsgálatra mintát – így biztosítva folyamatosan a magas minőséget. 

A külső bevonat adja meg az edény végső karakterét – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

A zománcozáshoz készülő zománc is egyedi alapanyag: alapját az átlátszóra őrölt, majd megszínezett üvegpor adja, a transzparens zománcokhoz az őrlés során különböző színű festékeket adnak hozzá. Az így kapott mázba mártják az edényeket, amelyeket egy erre alkalmas forgó tárolón lecsepegtetnek, majd kiégetik őket.

A gyárban nagykonyhai edények is készülnek: 25-30 literes fazekak és lábosok is: ezek csak bizonyos boltokban kaphatók kereskedelmi forgalomban.

Az égetőkemencéből érkező edények – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Az edényekre általában alap- és színzománc kerül: mindegyiket 800 °C-on égetik rá. Az újabb típusú, korperemes – azaz korrózióálló peremmel készülő – edények többnyire díszítőelemeket is kapnak. Ezt speciális zománc-matricával készítik, amelyekhez az őrölt zománc port a gyár küldi el a matrica készítőjének, majd a kész matricákat a színzománccal ellátott edényre helyezik, és ismét kiégetik. 

Rizsmintás edény és a matrica, amellyel készült – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
Egyszerű matrica és a kész edény, a ráégetett mintával – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

A bonyhádi edények ma már nemcsak színükkel és formájukkal üzennek, de az edény alján látható ún. fenéktükörrel is, amely nagyon sok információt nyújt használói számára. Többek között ebből tudjuk meg, hogy milyen felületekre alkalmazható, energiafelhasználás szempontjából milyen kategóriát képvisel, és persze, hogy hol készült.

Az Ema-Lion jelzései az edényen – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A címerben látható oroszlán a Perczel család címerére utal. Perczel Béla ugyanis annak a német eredetű, bonyhádi Perczel nemesi családnak a sarja, amelynek többek között Perczel Mór is tagja volt – címerükben három oroszlán látható.

Mi az előnye a manufakturális gyártásnak? Egyértelműen a rugalmasság! A bonyhádi gyár ugyanis képes rugalmasan alkalmazkodni a megrendelői igényekhez, így ha speciális kérés érkezik, azt is ki tudják szolgálni. 

Egyedi matricákkal, de akár egyedi méretben is készítenek edényeket Bonyhádon – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
Egyedi darabok a bemutatótérben – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Sokféle mintával készülnek edények a bonyhádi gyárban: többek között pipacsos, levendulás, rizsmintás, geometriai mintás darabok közül választhatunk. Dimén Vanessza, az Ema-Lion Bonyhádi Zománcáru Kft. marketing vezetője azt is elárulta, melyek a legnépszerűbbek: „A fiatalok körében az újabb minták kelendőbbek, de olyan fiatal vevőnk is volt már, aki a nagymamája által használt hagyományos, piros edényekbe szeretett bele, és ebből mindkét sorozatot megvásárolta, majd újból jelentkezett, további darabokért.”.

Az edények evolúcióján a konyhatechnika evolúciója is végigkövethető: a régi sparheltek után jelentek meg a gáztűzhelyek, a villanytűzhelyek, majd pedig eljutottunk az indukciós főzőlapokig. A tűzhelyek változásával az edények is az új igények szerint készültek. Ennek megfelelően kerültek rájuk a jelzések is, amelyek alapján a vásárló pontosan tájékozódhat. A bonyhádi gyárban készülő edények jelzései alapján van sütőben, gézégők, elektromos főzőlapon,  kerámia főzőlapon, radiális főzőlapon, melegen tartó lapon, indukciós főzőlapon és halogén főzőlapon használható edény, de azt is feltüntetik az edény aljén, hogy melyiket lehet mosogatógépbe tenni.

Az utolsó munkafázis: az edény korrózióálló peremének készítése – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A zománcozott edények gyártásáról készült fotóinkat az alábbi képgalériában gyűjtöttük össze:

A gyárban készülő termékek közül nemcsak az edények megformálása különleges. A jellegzetes, gránitolt edénybelsőkön túl asztallapok is készülnek gránitolással. Ottjártunkkor éppen egy francia ügyfél kérésére készült kávéházi asztal-sorozat. A gránitolás ugyancsak kézimunka: a folyamatosan mozgásban tartott anyagot kézzel öntik rá a felületre, majd egy rázó szerkezeten engedik egyenletesen terülni. Utána kerül az égetőkemencébe.

A gránitolás elő lépése – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
A lemez a rázó szalagon kapja meg jellegzetes textúráját – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
Égetésre váró, gránitolt asztallapok – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

A táblagyártó műhelyben legalább annyira izgalmas és változatos munka zajlik, mint az edénykészítő gyáregységekben. A táblák méretre vágása, hajlítása és hegesztése után alapzománcot kapnak, majd utána kerül rájuk a kívánt mintA. 

Éppen egy képzőművészeti alkotás egyik elemének sarokhegesztése zajlik – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  
Alapzománc eloszlatása a táblán – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
Minta felfestése az előkészített alapra – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 
A megfestett tábla – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

A bonyhádi táblakészítés mestermunkái között rangos művészek alkotásait is megtaláljuk. Már Perczel Béla is olyan kiváló grafikust szerződtetett, mint Kertes Kollmann Jenő, akinek a reklám-zománcplakátjai világhírűvé tették a bonyhádi zománctábla-gyártást. A kortársak közül Nagy Judit festő és zománcművész, Stekly Zsuzsa bonyhádi zománcművész alkotásai öregbítik a manufaktúra hírnevét.

Reklám-zománcplakátok a múltból – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A zománctáblák készítését bemutató fotóinkat az alábbi képgalériában gyűjtöttük össze:

A bonyhádi klasszikusok a zománcgyár saját boltjában és a nagy kereskedelmi bolthálózatokban egyaránt elérhetők mindannyiunk számára, de nagykereskedelmi forgalomban Bonyhádon, Győrben és Debrecenben is. 

Rendkívüli élmény volt a gyárlátogatás. A produkció kulisszatitkain és a nosztalgiát ébresztő edényeken kívül jó volt látni az ott dolgozó emberek összetartását, azt a munkaközösséget, amely a gyár valódi aranytartaléka. Elképesztő teljesítmény, hogy ma Magyarországon valódi manufaktúraként működik egy olyan üzem, amely már túl van első évszázadán, és amelynek termékein generációk nőttek fel. Rajtunk is múlik, hogy továbbélnek-e a konyha bonyhádi klasszikusai.

 

Nyitóképek: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Kapcsolódó tartalom
Minél élesebb, annál biztonságosabb – késeink állapotáról
Kovács Kriszta | 2025. január 17

Minél élesebb, annál biztonságosabb – késeink állapotáról

Az éles penge biztonságosabb – gyakorlott háziasszonyok számára ez nem ellentmondás, hanem evidencia. Az egyik legjobb élmény a konyhában, amikor egy éles késsel szeletelünk és darabolunk: egyszeriben olyan könnyedén készítjük elő a zöldségeket és húsokat a főzéshez, mintha sztárséfek lennénk egy televíziós műsorban. Időt takarítunk meg vele, mert gyorsabban haladunk, nem kell nyiszatolni a paprika héját vagy a csirkemellet. Ráadásul sokkal szebb is lesz ezáltal az elkészített ételünk, ami extra élvezetet adhat annak elfogyasztása közben. Abba már ritkábban gondolunk bele, hogy az éles kés kevésbé balesetveszélyes, mint tompább társai.