Rajongásból inspiráló tettek: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka nemzetközileg is elismert ökológiai szakemberrel beszélgettünk
Különleges kapcsolatban élsz a természettel. Nemcsak éled, de érted is, mi történik körülötted, és a szakmai felkészültségeden túl jó érzékkel szelektálod a valóban hasznos és fenntartható és az utópisztikus lehetőségeket. Honnan ered ez a mély érdeklődésed a növény- és állatvilág iránt?
Gyermekkoromban sokat olvastam, többek között A mélység titkai című könyvet is, amelynek hatására sokáig óceánkutató szerettem volna lenni. Minden este úgy feküdtem le, hogy elképzeltem, ahogy kint vagyok, az óceánon, láttam a gumicsónakot és a felszerelést, majd azt is, ahogy úszkálok az állatok között. Később, az általános iskolában találkoztam egy nagyszerű tanárnővel, Ilike nénivel, aki gimnáziumi éveimben is végigísért, és aki megszerettette velem az irodalmat, a verseket, és egyre többet olvastam, szavalóversenyekre jártam – ekkor fordult érdeklődésem a bölcsészettudomány felé. Végül társadalomtudományt, kommunikációt és szociológiát tanultam az egyetemen. Kisebbség- és településszociológiára szakosodtam, és Pécsett kezdtem el a doktori programot azzal a céllal, hogy az egyetemen maradok, tanítani.
Alighogy elindult volna a pályám azonban, egy súlyos betegség, majd egy műtét következtében kiderült, hogy nem lehet gyerekem, ami teljes mértékben átírta az addigi élet-forgatókönyvemet.
Az orvos mondatainak hatására hatalmas fordulatot vett az életem: ekkor kezdtem el tudatosan keresni a természetközeli, tiszta életmódban rejlő lehetőségeket,
és felkutatni a méregmentes háztartás és élelmiszerek forrásait.
Ekkor kezdtek bekerülni otthonunkba a méhészeti termékek – remélve, hogy ezek is segítik a foganást –, és kezdtük el szigorúan szűrni, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe. Ez gyökeres váltást jelentett addigi életmódunkhoz képest, hiszen korábban nem sok figyelmet fordítottunk az egészséges táplálkozásra.
Háromgyermekes édesanya vagy, tehát már tudjuk, hogy az orvosnak – hál'Istennek! – nem volt igaza.
Igen, nagy meglepetés volt, amikor megtudtuk, hogy várandós vagyok, ezzel együtt pedig végleg elköteleztük magunkat az egészséges életforma mellett. Mindent eltávolítottunk a lakásból, ami az egészségre ártalmas volt, és azóta is tartjuk magunkat ehhez. A várandósságom alatt pedig egyre jobban beleástam magam a szakirodalomba: kutattam az egészséges élelmiszerekkel, a természet nyújtotta erőforrásokkal, a tiszta élettel kapcsolatos információkat. Rengeteget tanultam. A tanulás egyébként is lételemem, nagyon élvezem.
Miközben pedig olvastam a különböző könyveket, tanulmányokat, és barangoltam az internetes oldalakon, majd pedig Tomi fiam első kérdéseivel szembesülve rá kellett jönnöm, hogy sajnos az alapvető növényismerettel is gondjaim vannak, ezért elkezdtem egyre többet járni a természetet, és kitartóan ismerkedni a különböző fajokkal. Ebben az időszakban talált rá férjem a telekre, ahol ma élünk, és neki köszönhetem, hogy végül a gyakorlatban is nézőpontot kellett váltanom. az elején még azt képzeltem, hogy felépítjük a házat, és csak füves kertünk lesz, semmi más.
Mikor kezdtél el növényeket telepíteni a kertbe?
A nagyobbik fiam másfél éves lehetett, amikor az egyik könyvben olvastam egy sakktábla-fűszerágyásról, ami nagyon megtetszett nekem. Elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom vele, s az építésből maradt téglákból ki is raktam a 40 parcellás fűszerkertet. Be is vetettük mindenféle jóval, de úgy voltam vele, hogy ha három ágyásnyi is kikel, már megérte. Majd egy reggel, amikor kinéztem a nappali ablakán, azt vettem észre, hogy
éppen fordítva sikerült: 37 tábla már zöldellt, csak háromban nem keltek ki a magok.
Ez olyan sikerélmény volt, ami teljesen magával ragadott: attól kezdve a kertészkedés lett a mindenem. Mindenféle növényt szerettem volna betelepíteni a kertbe, és már nemcsak olvasni akartam a kertészkedésről, hanem meg is akartam tanulni a biokertészkedés alapjait.
Milyen képzést választottál az elérhető lehetőségek közül?
A MATE Ökológiai Tanszékén volt egy bio-kiskert tanfolyam, először azon vettem részt, majd a permakultúra 1. és 2. tanfolyamokat is elvégeztem, de annyira megszerettem az ottani szemléletet és a tanárokat, hogy felvételiztem a kertészmérnöki szakra: így lettem kertészmérnök. Rendkívüli tanáraim voltak, akik elmélyült tudásuk mellett azt a rajongást is fenn tudták tartani bennem a természet és a kert iránt, amit már az első tanfolyamon érzékelhettek rajtam.
A kertészkedés mellett a te nagy témád a madárvilág ismerete és a madarakkal való együttműködés. Hogyan kapott ekkora teret az életedben az ökológiai szemléletű ornitológia?
A madarak iránti érdeklődésemben is nagy szerepe volt Tominak, a nagyobbik fiamnak, aki már egészen pici korától élénk érdeklődést mutatott a madarak iránt. Olyannyira, hogy végül felvettem a kapcsolatot a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportjával, ahonnan Bank László segített nagyon sokat, többek között abban is, hogy
családként bekapcsolódjunk az önkéntes madárvédelmi munkába.
Segítettek odúkat elhelyezni a telkünkön, és részt vehettünk a madárgyűrűzési és odúellenőrzési munkában: elvállaltuk a fecskefelmérést, a gyöngybagoly költőládák ellenőrzését Romonyán és Bólyban a vércseodúk ellenőrzését, amit már évek óta Tomi fiammal együtt járunk végig. Mondanom sem kell, hogy ezt nemcsak a gyerekek élvezték, hanem engem is magával ragadott a téma, főként pedig az, hogy mennyi mindenben segítségünkre vannak tollas szomszédaink.
Hány odú van most a telketeken?
A 2,2 hektárnyi területen nagyjából 116 odú van felszerelve, de nem mindegyikben lakik madár. Azzal mindig számolni kell, hogy bizonyos odúkat nem fognak elfoglalni, de ez is a kísérletezés része. Nálunk elég sűrűn is vannak az odúk – a szakirodalom szerint 30 méter távolságot kell tartani –, de így is jó arányban települtek be a madarak. Az évek sem egyformák: tavaly például több cinegeköltésünk volt, idén a verebek vannak többen. A kisebb, vörösbegynek szánt odúkat olykor fülbemászók lakják, de őket sem bántjuk, hiszen ők is hasznos élő szervezetei a kertnek.
Ahogy egyre több élet megtelepedett a kertben, reggelente olyan muzsikára ébredtünk, mintha csak egy relaxációs zenét hallgattunk volna.
A puszta lelkesedésen túl azonban önálló szakmává érett a madárvédelem is a te munkádban, sőt: ma már intézményesített formában is ez az egyik fő fókuszod. Te alapítottad ugyanis a madár-ember együttműködés első hazai kutatóállomását. Mit érdemes tudni erről a tevékenységről?
Kutatóként mindig is rögzítettem a megfigyeléseim adatait, így mikor az egyetemen szakdolgozatíráshoz érkeztem, a konzulensem, Pusztai Péter jó érzékkel terelt az általam már ismert és gyakorlatban is művelt téma felé. A szakdolgozat elkészítéséhez közel 10 évnyi kutatási anyag mellett rengeteg nemzetközi szakirodalmat is feldolgoztam: így ismertem meg sok nemzetközi természetvédelmi, madárvédelmi és ökológiai szervezet munkáját.
Ma már több szervezetnek tagja is vagy, és aktív részt vállalsz az ismeretek szélesebb körű terjesztésében is. Melyek ezek a szervezetek?
Az első nemzetközi szervezet, amihez csatlakoztam, a Panorama Solutions volt.Ez egy olyan nemzetközi, egy globális közösségi rendszer, ahol a különböző ökológiai, természetkezelési, ökoszisztéma helyreállítási, élelmiszer-termelési jó gyakorlatokat vonultatják föl. Emellett a One Planet projekt keretében madár-ütközésvédelmi rendszer telepítésében is részt veszek, és a kanadai Feather Friendly-nek is természetvédelmi partnere lettem lettem az évek folyamán. (Együttműködésünk első esettanulmánya itt érhető el.) Ők üvegfelületekre gyártanak ütközésvédelmi matricákat, fóliákat, és aktív szerepet vállalnak a vándormadarakat tömegesen veszélyeztető épület- és üvegfelületeknek ütközés elleni küzdelemben. Először a Romonyai Óvodával együttműködésben telepítettük a rendszerüket.
Büszke vagyok rá, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelem világnapjának alkalmából készült kampányanyagban öt nőt választottak ki, akinek a munkáját bemutatták egy rövid videóban, és én is köztük lehettem:
Az évek során több UN Decade partner-rendezvényt szervezhettem meg, és egyike vagyok a 41 magyarországi klímanagykövetnek az EU-ban. Ez az Európai Klímaegyezményhez kapcsolódó olyan nemzetközi közösség, amelynek tagjai valóban komolyan gondolják azt, hogy egy élhetőbb jövőt szeretnének megteremteni, és olyan szakembereket keresnek az élhető jövő kategóriáján belül a lehető legkülönbözőbb szakterületekről, akik a saját munkájukkal példát tudnak mutatni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az adott területen kihozni a legjobbat, és emellett hajlandóak ezt a közösségnek is átadni. Magyarországon az Éghajlatvédelmi Szövetség koordinálja a hazai nagyköveti munkát, ők szerveznek találkozókat, rendezvényeket, és egy nagyon komoly támogatói bázist jelentenek.
A 2024-es Fajok Világkongresszusának egyik előadójaként is volt alkalmam a nemzetközi mezőnyben képviselni Magyarországot és az itt folyó munkát. Itthon tagja vagyok a Magyar Biológiai Társaságnak is, amire azért vagyok rendkívül büszke, mert itt kivételes szakemberektől, nagy egyéniségektől tanulhatok.
Ezeken kívül számos más közösség is kísér az utamon – idehaza és a világ más pontjain is, akik mind részesei annak az építkezésnek, amit a természetvédelem és a kooperációs gyakorlat területein elérhettünk. Dolgoztunk már együtt nemzetközi természetvédelmi magazinokkal, a Portugál Madárvédelmi Társasággal, az Ökológiai Helyreállítás Társasággal, a Nature for All csapatával és a Youth4Nature-rel is, de a legnagyobb örömmel mégis az tölt el, amikor sikerül támogatni egy olyan közösségi kezdeményezést, ami nemcsak egy konkrét ökoszisztéma-helyreállítási cselekvést valósít meg, hanem az emberekre is szemléletformáló hatással bír: amikor el tudunk indítani valami pozitív változást egyéni, kisközösségi szinteken, mert hiszem, hogy ezekből lesz a leghatásosabb és legeredményesebb változás.
Nagyon szerteágazó munkát végzel. Mi a legfontosabb számodra ebből a hatalmas merítésből?
Természetesen az itthoni kutatások elsődlegesek, hiszen az adatgyűjtés és az adatrögzítés teremt lehetőséget később az idősoros adatelemzésre. Ugyanakkor küldetésemnek tekintem a szemléletformálást: előadásaim és cikkeim laikusok és szakemberek számára egyaránt tartalmaznak értékes információkat.
Emellett – elismerve a változó világ változó körülményeit – sok időt töltök azzal is, hogy a régi, elfeledett, de annál hasznosabb tudást visszahozzam a mindennapokba, legyen szó a maradékmentes háztartás vezetéséről, a természetes növényvédelemre alapozó kertművelésről vagy a madarak ökoszisztéma-
Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik felfedezni a természetvédelemben rejlő lehetőségeket? Hogy érdemes tájékozódni a témában?
Mindenképpen meg kell találni azokat a platformokat, ahol elismert szakemberek nyújtanak megalapozott tudást. Nagyon sok olyan kezdeményezés is van, sajnos, amely nem üti meg a mércét, és nem ad értékelhető tudást. Ki kell szűrni ezeket, ami nem könnyű. A Learning for Nature platform például kiváló, és ha valaki elmélyül az itt elérhető tartalmakban, akkor akár az ENSZ valamelyik képzésére is beregisztrálhat, hiszen azok is nagyon hasznosak.
Ha valaki szakemberként szeretne tovább fejlődni, akkor az útját kísérő inspiráló személyiségek, tanulságok sokaságát szolgáltató terepmunkák és értékeket képviselő közösségi képzések adhatják a legtöbbet, ha viszont csak laikusként érdeklődik, akkor az első lépést, amit érdemes megtennie, az az elcsendesedés. Ha képesek vagyunk időt szánni arra, hogy leüljünk a fűbe, és észrevegyük, micsoda élet, mennyi élőlény van a lábunk alatt, akkor arra is ráeszmélhetünk, hogy mennyi minden van, amit még nem tudunk a világról. Engem ez motivál a soha véget nem érő tanulásban: minél többet ismerek meg a világból, annál inkább rájövök, hogy szinte semmit sem tudok róla. Megvan ennek a felismerésnek a maga paradoxona, de végső soron egy hihetetlen erő tud lenni abban, hogy kitárjuk magunk előtt a világ kapuit. Érdemes minél többet olvasni, majd megfigyelni, a kettőt összevetni, és így haladni előre saját utunkon.
Az egy.hu csapatához nagyon régen, szinte az elején csatlakoztál. Ma már több sorozatod is van az oldalon, és az egyik legtermékenyebb szerzőnk vagy. Mi motivál ebben a munkában?
Jó érzés egy olyan csapat tagjának lenni, ahol a hagyományos értékek és azok átadása a cél és a mozgató erő. Szerzőként úgy teljesedhetek ki, hogy közben a saját világom szépségeibe is bevezethetem az olvasókat, és ezzel párhuzamosan szerzőtársaim írásaiból magam is sokat tanulok. Az egy.hu által kitárt világ nemcsak az ismereteimet bővíti, hanem a világról alkotott képemet is formálja, és olyan élmények mentén indít el, amelyek magamtól talán eszembe se jutottak volna. Kaptunk már családi program ötletet az utazásos tartalmakból, izgalmas kísérletezéshez vezettek a gasztronómiai írások, de a kulturális szemezgetések sem maradtak el.
Kedvenceim közé tartozik a történelem kevésbé ismert érdekességeinek feltárása – legyen szó nagy hatású személyiségek élettörténetéről, etno-botanikáról vagy éppen a régmúlt idők mindennapjairól. Szívesen olvasok inspiráló történeteket saját területükön példaértékűen helytálló személyiségekről, és a mai napig bőven akad olyan jó tanács vagy praktika is, ami még tapasztalt kertművelőként is új információ számomra.
Az egy.hu olyan, mint egy értéktár: csokorba gyűjti azokat a minőségi tartalmakat, amelyekhez olvasóként szeretnék hozzájutni. Nem kell órákig böngésznem az interneten, mert tudom: ha belépek az oldalra, egyszerre ismerhetek meg új gyógynövényeket, kaphatok tanácsot kertem ápolásához, próbálhatok ki új recepteket, és tervezhetem meg a hétvégi programunkat.
Nyitókép: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
