Elkészült az idei bejegyzés A Szőlő Jövésnek Könyvébe
Világviszonylatban is egyedülálló, évszázados hagyományt őriznek KőszegenA kőszegi szőlőjövés könyve a fenológia, vagyis a növényi életjelenségek időbeli lefolyásának megfigyelése terén páratlan kultúrtörténeti kincs.
A könyv első bejegyzése 1740. április 20-áról származik, és azóta minden évben rögzítik benne a szőlőhajtások fejlettségi állapotát Szent György napján (április 24-én).
Ez a gyakorlat nemcsak történeti szempontból értékes, hanem napjainkban is fontos információkat szolgáltat – többek között a klímaváltozás hatásainak vizsgálatához.
A kőszegi szőlőjövés megfigyelésének kezdete a helyi hagyomány szerint 1740-re tehető, amikor a városi tanács elrendelte, hogy a Szent György-napi határjárás alkalmával a városi jegyző örökítse meg a szőlőhajtások fejlettségi állapotát. A hagyomány szerint az első bejegyzést Kőszeg városának akkori jegyzője, Fügh György készítette. Az első évtizedekben latin nyelven rögzítették az adatokat, majd később magyarul és németül is. Ez az évszázadokon átívelő gyakorlat szinte megszakítás nélkül folytatódott, még a háborús időkben is, ami csak fokozza rendkívüli értékét.
1991 óta az idén 89 éves Németh János festőművész rajzolja A Szőlő Jövésnek Könyvébe az aktuális év Szent György napján vágott szőlő „jövéseket”, azaz hajtásokat, és vezeti fel az előző évi szőlőtermésről szóló bejegyzést.
Idén éppen most készült el A Szőlő Jövésnek Könyvébe rajzolt és írt friss bejegyzéssel, és a napokban zajlik az idei feljegyzés pontos másolatának elkészítése a szőlősgazdák könyvébe.
A könyv vezetésének eredeti célja gyakorlati volt: segített a várható termés mennyiségének és minőségének előrejelzésében, illetve az adózás és a szüreti időszak megtervezésében.
Szent György napja a népi megfigyelések szerint fontos határnap volt a mezőgazdasági munkák tekintetében, a szőlőhajtások fejlettsége pedig jelezhette, milyen lesz az adott év termése.
A hagyomány mélyebb kulturális beágyazottságát mutatja, hogy összekapcsolódott a határjárás ősi szokásával. A határjárás során a város vezetői és a polgárok közösen végigjárták a település határait, ellenőrizték a határköveket, és ez alkalommal vizsgálták meg a szőlőhajtások állapotát is. Ez a közösségi esemény a városi identitás és összetartozás erősítését is szolgálta.
„Már hajnal hasadáskor, tehát már 5-6 óra körül kimennek a szőlősgazdák, megkeresik a legismertebb szőlős területeket, és levágnak egy-egy olyan ágat a szőlőről, ami jellegzetes abban a dűlőben. Tehát rajta van az úgynevezett cser, az elfásodott rész és az elfásodott részen rajta van a tavalyi vessző, amelyiken rajta van a rügy, vagy pedig már levelek is vannak. Az idén már kis levelek is voltak rajta, tehát a rügy már kifakadt, és 4-5 centiméteres kis hajtása is van már a szőlőnek, kis levelekkel. Ezeket behozzák a városba, és egy elegáns tálcán bemutatják a polgármesternek, a városháza előtti téren.
Ez az egyetlen olyan városháza Magyarországon, amely az 1400-as évek óta folyamatosan tölti be eredeti rendeltetését.
Ide eljönnek az iskolák diákjai és a városi egyházak is, akiknek képviselői megáldják ezeket a vesszőket. Miközben reggel a hegyen a szőlőhajtásokat vágják, a városi zenekar körbejár Kőszegen és felébreszti a várost, majd amikor az átadás történik, együtt emlékezünk az 1532-es ostromra is. Utána hazahozzák nekem a hajtásokat, és elkezdem belerajzolni őket a könyvbe” – ismerteti Németh János festőművész a szőlőjövés szokását.
A Szőlő Jövésnek Könyve világviszonylatban is egyedülálló történeti és tudományos forrás.
Az elmúlt közel három évszázad bejegyzései nemcsak a helyi borászat történetéről mesélnek, hanem értékes klimatológiai adatsorral is szolgálnak. A szőlő mint érzékeny indikátornövény fejlődési fázisainak dokumentálása lehetővé teszi a tudósok számára, hogy visszakövetkeztessenek az adott évek tavaszi időjárására. A könyvbe minden évben belerajzolják a szőlővesszőket, amelyen jól látható az adott év hajtásainak fejlettsége Szent György napján.
A szőlőjövés megfigyelése napjainkban is fontos esemény Kőszeg városában. Szent György napján a város vezetői, borászai és polgárai közösen vonulnak ki a szőlőhegyre, hogy megvizsgálják a hajtások állapotát. A hagyományokat tiszteletben tartva, egy erre felkért képzőművész készíti el bejegyzést a könyvbe, amelyet az év folyamán a város jegyzője őriz.
„Nemcsak a vesszőt vágják le, amelyiken rajta van a rügy, hanem szinte törvényszerű, hogy
három évnek lehet látni a dokumentációját.
Lehet látni az idei rügyet a tavalyi vesszőn – és a tavalyi vesszőt is az előző évi elfásodott részen. A tavalyelőtti, elfásodott rész a cser: azon volt a tavalyi rügy, amiből kifejlődött tavaly a vessző, az hozta tavaly a termést, és ezeken a tavalyi vesszőkön lehet látni az idei rügyet, amely új vesszőt hajt, s ezen lesz az új termés. Az idei rajz elé bemásolom a tavalyi év tapasztalatait is, amit a borosgazdák megfogalmaznak és ideadnak nekem” – magyarázza Németh János festőművész A Szőlő Jövésnek Könyvének illusztrációit és a könyv gyakorlati funkcióját.
A szőlőjövés hagyományának kulturális jelentőségét mutatja, hogy 2013-ban bekerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe.
Ez az elismerés nemcsak a hagyomány történeti értékét, hanem élő jellegét is kiemeli, hiszen a szőlőjövés megfigyelése ma is aktív gyakorlat, amely folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez, miközben megőrzi alapvető elemeit.
„Nem csak biológiai- és a fejlődéstörténeti szempontjából nagyon érdekes ez a hagyomány: ennél sokkal érdekesebb az, hogy Kőszegen ezeket a jegyzőkönyveket mindig magyarul írták, tehát 1740 óta magyarul szerepelnek benne a bejegyzések is” – magyarázza Németh János festőművész. Ez a körülmény azért is figyelemreméltó, mert a történelem során Kőszeg sem mentesült a németesítő hatásoktól. Volt olyan időszaka a városnak, amikor közigazgatásilag is német és magyar városrészre osztották, de ez a 18. századi hagyomány mindvégig megőrizte magyar írásbeliségét.
A kőszegi szőlőjövés egyedülálló gyakorlatának híre azonban más vidékekre is eljutott, és ma már több helyen is vezetnek hasonló szőlészeti „kalendáriumot”: „Nemcsak Kőszegen, hanem más borvidékeken is fölfigyeltek erre a kőszegi szokásra, és több helyen bevezették. Például az Alföldön és a Balaton-felvidéken is találunk rá példát. Idejöttek tapasztalatcserére, megnézték a könyvet és tudakolták, hogy milyennek kell lennie” –mondja Németh János festőművész.
„Ilyen hatalmas hajtás, mint tavaly, ilyen nem volt a közel 300 év alatt: 285. éve rajzoljuk A Szőlő Jövésnek Könyvét. A furminton találták a legnagyobb vesszőt, amely 41 centiméter hosszú volt. Rajta vannak a kis fürtkezdemények, és olyan méretű levelek vannak rajta, ami más éveken csak június elejére, közepére fejlődik ki. Annyira fejlett volt már, hogy a rajz nem is fért el a könyvben egy lapon, ki kellett egészítenem egy lapnyi nagyságú résszel, hogy le tudjam rajzolni” – mondja a könyvet rajzoló festőművész.
Idén szép, bomló rügyek és 8-10 cm nagyságú levelek is voltak a hajtásokon, amelyeket Németh János festőművész berajzolt a A Szőlő Jövésnek Könyvébe. „A vesszők idén az általános fejlettségi fokot mutatták, nem volt olyan rendkívüli eltérés, mint tavaly, sem negatív irányba, int korábbi években. Már a fürtkezdemények is látszottak egyes vesszőkön. Elkészültem a bejegyzéssel, most pedig át kell másolnom a szőlősgazdák számára készített másik, ugyanilyen könyvbe. A héten ezzel is elkészülök, és akkor ismét a helyére kerül a könyv” – mondja Németh János festőművész.
A kőszegi szőlőjövéskönyv az egyik leghosszabb folyamatos fenológiai adatsort szolgáltatja Európában.
A szőlőhajtások fejlődésének dokumentálása lehetővé teszi a klímatörténeti kutatások számára, hogy rekonstruálják a régió éghajlati viszonyainak változását az elmúlt közel három évszázadban. Tudományos elemzések kimutatták, hogy a hajtások fejlettségi állapota szoros összefüggést mutat a tavaszi hőmérséklettel, így a feljegyzések alapján következtetni lehet az adott év tavaszi időjárására.
A kőszegi szőlőjövés megfigyelése ugyanakkor nemcsak tudományos szempontból értékes, hanem a helyi identitás és kulturális örökség fontos eleme is. A hagyomány ápolása erősíti a közösségi összetartozást és a helyi borászati hagyományok megőrzését.
Nyitókép: Borbás Marcsi
