Némi kalandvágytól és gyermekkori nosztalgiától fűtve felkerekedtem, hogy megnézzem, mi zöldül Budapest legbelső kerületeiben. Mert a városlakóknak különösen fontos a zöld, amiből egyre kevesebb marad.
Valamikor réges-réges, rövid ideig éltem Belső-Erzsébetváros rengetegében. Gyermekként csodálatosnak tartottam a Klauzál teret és környékét. Játszottunk a téren, egy foghíjtelek aszfaltrajzversenynek adott helyet, az iskolaudvaron egyetlen hatalmas fa élt. Nem nagyon foglalkoztatott, vannak-e fák, vannak-e bokrok. Az üres telkek akkoriban deszkakerítés mögött ásítoztak, beleselkedtünk, vajon mi lehet odabent?! Később autóparkolókká és szemétlerakókká váltak, mára legtöbbet beépítették. Alig mutatóban maradt egy-egy.
Ezért izgalmas, ha két ház közt nem a markolók jelennek meg, hogy helyet csináljanak a mélygarázsnak, hanem meghagyják benne a fákat, és köré közparkot álmodnak. Ilyen lett a Dob utcában az aprócska zöld sziget a zsidónegyed szívében. A Janikovszky Éva park kimondottan rekreációs pihenő hely, nincs benne játszótér, de annál több ülőke, okospad, zöld növény, madárodú, víz és rovarhotel. Csend van, vízcsobogás, zümmögés és csiripelés. Van benne nyilvános automata toalett is, ami szintén unikumnak számít manapság.
Tavasszal japáncseresznye virágai hajolnak az írónő szobrára, ősszel színes lombruha fedi a kanyargós utakat. Az árnyas részbe jutottak páfrányok, amelyek láthatóan igen jól érzik magukat, a napsütötte foltokba szárazságtűrő évelőket ültettek. Terem itt cseresznye, füge, naspolya - a látogatók örömére. A novemberi napsütésbe belesárgállik az örökzöld orbáncfű, beleragyognak a megkésett rózsák, szépen illegeti magát az illatos barátcserje terméses füzéreivel. Mondhatnánk, hogy „égigérő” díszfüvek bókolnak a szélben, miközben itt-ott idézeteket olvashatunk Janikovszky Éva legismertebb műveiből. Akinek pedig még eddig nem esett le, hogy ki is ő valójában, a tűzfalra nézve megpillanthatja Réber László bájos rajzait. Kettejük munkássága elválaszthatatlan, a „Kire ütött ez a gyerek” talán még ma is ott van minden család könyvespolcán.
„A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.”
A „Ha én felnőtt volnék” klasszikus, a „Velem mindig történik valami” ma is éppen olyan aktuális, és ugyanúgy mosolyt csal az arcokra, mint tette azt megjelenésekor, a 60-70-es években. Az „Égigérő fű” című film ihlette talán azt, hogy a kerület egykori lakójának, a József Attila-díjas írónőnek parkot építsenek. Ha így volt, ha nem, mindenképpen figyelemre méltó, és arra buzdít, hogy ne csak pihenés, vagy könnyű séta idejére keressük fel a tenyérnyi zöldet, hanem közben az olvasás iránti vágyat is újra meg újra megéljük. A város, a természet és az irodalom így tud összetalálkozni térben és időben is, ha van hozzá megfelelő szenvedély.
„Mosolyogni tessék! Persze, nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly, minden eshetőségre készen, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg máséba is. Kicsike fényt, de mint tudjuk, sok kicsi, sokra megy.”
A Janikovszky Éva nevét viselő alapítvány többek közt azt tűzte zászlajára, hogy az olvasás fontosságára, az olvasás szeretetére hívja fel a gyermekek és szüleik figyelmét. Az, hogy könyvet kapjon kezébe egy gyermek, és olvasóvá váljon, az a közvetlen környezetén múlik leginkább. Ez a park is egy kiváló alkalom arra, hogy az aprónéppel séta közben felelevenítsünk egy-egy olvasmányt, vagy akár ott rögtön elővegyünk lapozgatni egy Janikovszkyt.
„Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, a hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok…”
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Keleti nyugalom – a tajcsival te is átélheted
Mozgás, ami az egészséggel is megajándékoz
