Fejlett társas készségek gyermekkorban = egészségesebb táplálkozás kamaszkorban
Friss kutatás hoz megszívlelendő tanulságot az egészségtudatos életformára nevelésrőlHa kedvesebb a gyerek, kamaszként szívesebben megeszi a barackot és a répát? Úgy tűnik, ez nem megalapozatlan feltételezés. Öt és tizenhét év közötti gyermekek és serdülők viselkedését követték az Egyesült Királyságban egy 6265 fős reprezentatív mintán, longitudinális módszerrel végzett változásvizsgálatokkal: a szülők 5, 7 és 11 éves korban töltöttek ki saját gyerekeikről egy ötfokozatú skálával szerkesztett proszociális viselkedési kérdőívet, majd a serdülők 14 és 17 éves korukban önbevallásos alapon nyilatkoztak napi gyümölcs- és zöldségfogyasztásukról.
A szülői kérdőív a következő viselkedési jellemzőket érintette: mások érzéseinek figyelembevétele; a gyermek birtokában lévő dolgok megosztása másokkal; a segítségnyújtás, ha valaki szomorú vagy ideges volt; a kedvesség és az önkéntes segítségnyújtás másoknak. Minden életkorban a válaszokat összesítették, így kaptak egy összpontszámot, amelyet az elemzéshez standardizáltak.
A serdülőknek egyetlen kérdésre kellett válaszolniuk: milyen gyakran ettek napi ≥2 adagot zöldségféléből vagy gyümölcsből. Egy adag gyümölcsöt egész gyümölcsként vagy 80 g vágott gyümölcsként, míg a zöldség adagját 3 púpozott evőkanál főtt zöldségként, egy marék nyers zöldségként vagy egy kis tál salátaként (burgonya nélkül) határozták meg. 14 és 17 éves korban ≥2 adag gyümölcs- és zöldségfogyasztást ismertek el tartós napi fogyasztásnak.
A Farah Quershi, Krista P. Woodward, Laura D. Dubzansky és Julia K Boehm által jegyzett, az Elsevier Kiadó gondozásában megjelent Kedves gyerekek, egészséges tinédzserek: a gyermekkori proszociális viselkedés és a gyümölcs- és zöldségfogyasztás (Kind Kids, Healthy Teens: Child Prosociality and Fruit and Vegetable Intake) című tanulmány eredményei valóban arra utalnak, hogy a gyermekkorban fejlesztett szociális készségeknek több közük van a későbbi egészségtudatos életmódhoz, mint az eddig valaha gondoltuk volna.
Úgy tűnik ugyanis, hogy a kedvesség, a gondoskodás és az együttműködési készség erősítésével az egészségesebb élelmiszerek könnyebb elfogadásában is segítjük gyerekeinket.
Azt már korábbi kutatások is igazolták, hogy az olyan altruista viselkedési formák, mint az önkénteskedés, pozitívan hatnak az időskori egészségre. A gyerekekkel kapcsolatban azonban eddig még nem végeztek olyan vizsgálatot, amely a korai életszakaszok társas, szociális készségei és a serdülőkori étkezési szokások összefüggéseit tárta volna fel. Miért ennyire fontos ez az új felismerés? Mert a serdülőkor az a kritikus időszak, amikor későbbi életformánk lényeges elemei – beleértve a táplálkozási sémákat is – rögzülnek.
Az amúgy is nehéz, ellentmondásokkal teli biológiai, pszichés és szellemi fejlődési szakaszt általában véve is jelentősen megkönnyíti, ha jó alapokkal indulunk – ezt eddig is tudtuk. Azonban az érzelmi érettség egyik ismérveként tekintett proszociális készségekről csak most derült ki, hogy nemcsak későbbi társas kapcsolatainkban, hanem fizikai egészségünk megőrzésében is kulcsszerepet játszanak.
Ha tehát kedvességre, figyelemre és elfogadásra neveljük az ötévest, szívesebben eszi majd meg a spenótot és az almát tizenöt éves korában.
Mint minden alapkutatásnak, ennek is vannak továbbgondolásra késztető elemei. Ebben a vizsgálatban a kutatók a nagy minta és a változáskövetés ellenére sem tudták vizsgálni a családi háttértényezők szerepét a gyerekek és a serdülők viselkedésének alakulásában. Egyelőre a legerősebb megállapításuk, hogy
népegészségügyi vonatkozásban is prioritásként kell kezelni a proszociális készségek erősítését gyermekkorban.
És bár a felmérést az Egyesült Királyság népességének reprezentatív mintáján végezték, nyugodtan a szívünkre vehetjük mi is ezt az összefüggést!
Nyitókép: 123RF
