Nagyanyám portulákának nevezte a tipikusan nyári gyomnövényként ismert kövér porcsint (Portulaca oleracea), amelynek húsos, olajos leveleiből szinte naponta rágcsált egy-egy szállal. A porcsin tényleg finom: sós, savanykás ízű, hűsítő, kissé olajos lecsengésű érzetet ad, de a legfontosabb, hogy
a kövér porcsin rendelkezik a legmagasabb omega-3 zsírsav tartalommal a növények közül.
A szív- és érrendszer karbantartásáért valamint az öregedési folyamatok lassításáért felelős omega-3 egyébként a halolajban és az olajos magvakban található még meg, növényekben nem jellemző.
Vigyázat! A kövér porcsinnak jelentős oxálsav-tartalma is van, ezért fogyasztását nem szabad túlzásba vinni! Ismert ugyanakkor székletlazító hatása is, de ez nem általános: egyéni érzékenységtől függ. Észszerűen gazdálkodjunk tehát vele a konyhában!
Mitől szuperélelmiszer a kövér porcsin?
Már az eddigiek alapján is annak tekinthetnénk, de több olyan tulajdonsága és beltartalmi értéke van még, amely ezt megerősíti. Gyulladásgátló és véralvadásgátló hatása okán a szív és az artériák őrangyala: mérsékli az érelmeszesedés veszélyét és serkenti a vérkeringést, egyensúlyban tartja a vér koleszterin- és cukorszintjét.
A kínai hagyományos orvoslásban a kövér porcsint „a hosszú élet zöldségeként” ismerik.
A kövér porcsin húsos szára és levelei jelentős mennyiségű C- és E-vitamint, foszfort, kalciumot, káliumot és magnéziumot tartalmaznak, valamint béta-karotint és glutationt – ezeknek köszönhetően a kövér porcsinnak igen erős gyulladáscsökkentő és immunerősítő hatása van.
Az elrágott kövér porcsin a fogínyt és a foggyökereket is védi: megszünteti a fogínyvérzést.
Külsőleg a kövér porcsin összezúzott szárát és levelét izomgörcsök lazítására használják, hatékony borogatásként, mézgája sebgyógyító: bőrbetegségek, égési sérülések kezelésére is hatásosnak tartja a népi gyógyászat.
Fontos! A kövér porcsin gyűjtésekor figyeljünk arra, hogy ne szedjük trágyadomb környékéről vagy túlságosan trágyázott talajról. A növény ugyanis képes magába szívni és elraktározni az érett trágyában lévő nitrátokat, amelyek károsak az egészségre. Természetesen a kövér porcsinra is érvényes, hogy csak vegyszerezetlen, tiszta területről gyűjtsük!
Nem mai tudomány a porcsin élvezete
„Porcsin (kövér porcsin, kerti porcsfű, disznó orrja, Portulaca oleracea). Tizenkét hímes egy anyás. Szárai húsos levelesek, és földön elterülők, vörösek, vastagok és bőnedvőek. Hűsítő tulajdona van; pépnek főzve vagy hússal elkészítve sokak előtt kedves” – olvashatjuk a Károlyi István által szerkesztett Tudományos Gyűjtemény 1841. évi 9. számában Károlyi Sámuel Az ehető 's tápeszközűl szolgáló növényekrűl című írásában.
Leveleit régen sózásra is használták: e célból szárították vagy megsütötték, és porrá őrölték. Levesként, főzeléknövényként ugyancsak ismert volt, nem csak a paraszti konyhában. Mivel vadon termő gyomnövény – a gazdák olykor nem örültek neki – és zöldségféle – a gazdasszonyok viszont szívesen tették változatossá vele a menüt –, szinte mindenhol elérhető volt, ahol nem túl száraz a talaj és nincs füves, sűrű növényzet.
Vigyázat! A kövér porcsin könnyen összetéveszthető a mérgező, diterpéneket tartalmazó foltos kutyatejjel (Euphorbia maculata), amelynek csípős ízű tejnedve hashajtó és hánytató hatású.
A kövér porcsinból leggyakrabban salátákat készítenek: szinte bármelyik zöldséggel jól társítható, de önmagában – akárcsak a tavaszi salátából készített cukros, ecetes, fokhagymás saláta – is megállja a helyét. Kifejezetten illik paradicsomhoz, amelynek savasságát a porcsin olajos jellege ellensúlyozza, de keverhetjük uborkasalátába vagy vegyes zöldségsalátákba is.
Leveszöldségként is bátran gondolhatunk rá: a komlóhoz és a spárgához hasonlóan szálasan vagy turmixolva, krémlevesként is készíthetjük. Ugyancsak jó ötlet pesztót készítenünk belőle, akár többféle recept szerint is: az én bevált receptem szerint pirított napraforgómaggal, fokhagymával, Pecorino Romano sajttal és olívaolajjal, sózva, borsozva készül. Ezt a pesztót tészták, levesek, saláták és húsok ízesítésére is szoktam használni. Persze, a pirított kenyérre helyezett vékony sajtszeletre is tehetünk belőle: ezúttal száraz fehérbort kínáljunk hozzá. Tehát borkorcsolyákhoz is illik.
Ennél is izgalmasabb azonban a porcsin konyhai karrierje, ugyanis többféle formában tartósíthatjuk is. Amennyiben egyszerű ételízesítőt szeretnénk készíteni belőle, nyugodtan daráljuk össze friss pirospaprikával, zellerrel, petrezselyemgyökérrel és -zölddel, sózzuk és tegyük üvegbe, a hűtőbe. Levesekhez, pörköltekhez, zöldségkrémekhez tehetünk belőle egy-egy kanállal belőle.
Ha frissen szeretnénk fogyasztani, keverhetjük zöldséges smoothiek alapanyagaihoz vagy fermentálhatjuk is, akárcsak a kovászos uborkát. Amennyiben savanyúságként tennénk el télire, tökéletes recept hozzá a savanyú uborka eltevésének módja, amiből a tormát, a kaprot és a csombort kihagyhatjuk, ha éppen nincs. Nyilván száríthatjuk is, de így veszít tápértékéből, vagyis ez a legkevésbé célszerű tartósítási módszer. Fagyasztva azonban tehetünk el belőle, de lehetőleg három hónap alatt használjuk fel.
Gazdagon variálható, gazdag tápanyagtartalmú vadzöldségünk: ne mondjunk le a kövér porcsinról!
Nyitókép: 123RF
