Az aszpendoszi csoda – az ókori színház, amely ma is őrzi korabeli pompáját és akusztikáját
Aszpendosz, az ősi Aspendos vagy Aspendus városa Pamphülia (Pamphylia) tartomány egyik legjelentősebb települése volt az ókorban. A város az Eurimedon folyó mentén, a Földközi-tengertől körülbelül tizenhat kilométerre fekvő stratégiai helyen épült fel.
Thuküdidész görög történetíró feljegyzései szerint az időszámítás előtti ötödik században az Eurimedon folyó egészen Aszpendoszig hajózható volt, ami jelentősen hozzájárult a város kereskedelmi jelentőségének növekedéséhez. Igazi találkozási csomópont alakult itt ki: karavánok pihenőhelye, rabszolgapiac, kereskedelmi központ volt a város – főként olajbogyót és sót szállítottak ide. Ma látható színházépületének falai menedékként szolgáltak az ide érkező és áthaladó kereskedőknek és utazóknak egyaránt.
A város valódi virágkorát a római császárság idején élte, amikor is a híres színház és az imponáló vízvezeték-rendszer is felépült. Ez az időszak hozta el Aszpendosz számára azt a fénykort, amely során a település Pamphülia egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb városává vált. Érmeit egész Anatólia területén használták, ami egyértelmű bizonyítéka, hogy fontos kereskedelmi központként működött évszázadokon keresztül.
Az aszpendoszi színház építése 161 és 180 közöttre, Marcus Aurelius uralkodásának idejére tehető, és a hagyomány szerint Zenon nevű építész tervezte. Az épület tökéletes példája a római színházépítészet fejlettségének, miközben megőrzi a görög hagyományok számos elemét is. A félkör alakú nézőtér egy természetes domboldalba építve nyújt helyet mintegy tizenötezer nézőnek, ami tekintélyes méretű közönséget jelentett az akkori viszonyok között.
A színház legimpozánsabb része kétségtelenül a szkéné: falát két sor ablak díszíti, amelyek nemcsak esztétikai funkcióval bírtak, hanem az akusztika szempontjából is fontosak voltak.
Fontos! Az aszpendoszi színház a római színházak mintájára épült, és bár sokszor tévesen amfiteátrumnak nevezik, nem az. Amfiteátrumnak a kerek vagy ovális alakú ókori szabadtéri színházakat nevezzük, Aszpendosz színháza pedig félkör alakú, melyben a szkéné zárja le a teret.
Az építmény tervezése során különös figyelmet fordítottak az akusztikára. Zenon építész úgy alakította ki a teret, hogy minden néző egyformán jól hallhassa még a színpadon elhangzó suttogást is. Ez a kivételes akusztikai tulajdonság máig fennmaradt, és az egyik legfőbb oka annak, hogy a színházban napjainkban is tartanak előadásokat.
Az aszpendoszi színház legendája – Aszpendosz városának két építészeti remekművét a legenda szerint egy testvérpár tervezte, szoros versenyben a király lányának kegyeiért. Aszpendosz királya ugyanis kihirdette, hogy ahhoz a férfihoz adja feleségül a lányát, aki a város számára a leghasznosabb létesítményt hozza létre, mire a városban lakó építész testvérpár rivalizálva fogott a két terv megvalósításába. Amikor elkészült az akvadukt, a király lenyűgözve vette szemügyre, és elégedetten állapította meg, hogy a monumentális mű, mely kilométerekről szállítja az éltető vizet a városnak, a leghasznosabb építmény, amit valaha látott. El is határozta, hogy építőjének ígéri lánya kezét, de előtt még meg kellett látogatnia a színházat, hogy tisztességesen járjon el döntése kihirdetésében. Amikor azonban a király megtapasztalta a színház páratlan akusztikáját – a legfelsőbb sorokban is tisztán hallani mindent, ami a színpadon elhangzik, de még egy érme csörrenését is, mely leesik – csodálattal nyugtázta, hogy ez a mű sem kevesebb, mint a monumentális vízvezeték. Miközben a felső sorban ült, ezt hallotta: „Engedd, hogy a lányod hozzám jöjjön feleségül!” Kereste a hang forrását, melyet letekintve, a színpadon talált meg: ott állt az aszpendoszi színház építésze, akivel úgy tudott beszélgetni, mintha csak mellette állt volna. Ekkor megértette, hogy ez az építmény egész Aszpendosz hangját visszhangozhatja a világban, és építője elnyerte a királylány kezét.
A színház fennmaradása, állagának kivételesen jó állapota több tényezőnek köszönhető. Az építkezés során felhasznált helyi mészkő rendkívül ellenálló anyagnak bizonyult az idő múlásával szemben. Emellett a szeldzsukok későbbi beavatkozásai is hozzájárultak a szerkezet megerősítéséhez: a szeldzsuk dinasztia idején karavánszerájként működött az építmény.
A római korszakban a színházat gyönyörű márványdíszítésekkel, domborművekkel és szobrоkkal ékesítették, amelyek egy része máig fennmaradt. Ezek a részletek tanúsítják azt a magas művészi színvonalat, amellyel a korabeli mesterek dolgoztak.
Az 1959-ben végrehajtott nagyobb rekonstrukciós munkálatok után az aszpendoszi színház visszanyerte eredeti funkcióját. Az idegenforgalmi főszezonban rendszeresen rendeznek itt előadásokat, többek között az évente megrendezett Aspendos Opera és Balett Fesztivált. Ez különleges lehetőséget nyújt a látogatóknak arra, hogy megtapasztalják az ősi színház páratlan akusztikáját élő előadások keretében.
Nyitóképek: Pexels / Emrah Ayvali és Pexels / Alan Wang
