Egy közel 180 km-es pazar bringás útvonal, a nyugati határtól egészen a Balaton keleti végéig, ami majdnem végig mentes a kátyúktól! Meglehet, hogy a hazai országúti kerékpáros útirányok csiszolatlan gyémántjára bukkantunk? Napsütésben parádézó, de pimaszul hideg őrségi reggelen kerekedtünk fel, hogy napnyugta - és a nyugdíj - előtt behúzzuk a teljes távot a kenesei löszfalak alatt.
Az F50+2K kifejezés rovatunk találmánya. Azt jelenti: fenomenális ötven felettiek két keréken. A rendszeresen bringázók már régen felfigyelhettek a jelenségre, miszerint a kerékpárt elsősorban sporteszközként használók legdinamikusabban fejlődő csoportja az ötven felettiek csapatából kerül ki.
Már a hazai utakon is szembeötlő a jelenlétük - szép csendben, de annál lendületesebben hasítják a levegőt. A kerékpársport nemzetközi szervezeteinek adatai is egybecsengenek mindezzel: a versenyszerű és amatőr országúti, gravel, cyclocross és mountain bike viadalok legnagyobb és folyamatosan gyarapodó gárdáját az 50+ évesek adják. Még a 60 és 70 év felettiek létszáma is permanensen növekszik a korosztályos versenyeken.
Ha a korosodás szele ebbe az irányba fúj bennünket, büszkeség az F50+2K köreibe tartozni. Persze tenni is kell ezért - és ennek csak az első, ám szükségszerű, lépcsője a hozzájuk öregedés. Az F50+2K bringások (és futók, úszók, stb.) fő jellemzője, hogy nem szűnnek meg álmokat szőni, az álmokból célokat kovácsolni, a célokhoz terveket állítani - és edzeni, edzeni, edzeni...
Mindezek szellemében barátommal - aki szintén az F50+2K sorait erősíti - közösen szemeltük ki a szóban forgó túrát: a nyugati határszéltől, Szalafőtől a Balaton túlsó végéig, Keneséig, egy nap alatt. Az út 177 km hosszú, tehát úgy gondoltuk, hogy ha sikerül teljesítenünk, joggal érezhetjük magunkat fenomenális ötven felettinek. Legalább egy napra. Annál is inkább, mivel nem is annyira az F50+2K, hanem az F50++2K mezőnyébe tartozunk már.
A legtöbben óvatosságra intettek bennünket, tehát józanul mérlegeltünk. Egy töredék másodpercig.
Mindketten tudtuk, hogy dolgunk van ezzel az úttal. Szalafő és Balatonkenese a személyes kedvencek közé tartozik, így kifúrta az oldalunkat, hogy kerékpárral össze tudjuk-e kötni a két helységet.
A hirtelen felindulás után haladéktalanul a halogatás fázisába léptünk át: hol a meleg időt ítéltük akadálynak, hol a széljárást, hol pedig a napi verkli szólt közbe. Addig boncolgattuk a részleteket, míg a túra dátuma augusztusról október második felére csúszott. Végül becsületbeli üggyé vált, hogy véget vessünk a szócséplésnek.
Szalafőről Balatonkenesét a 8-as főúton lehet a legnyilvánvalóbban megközelíteni, itt halad át az autós forgalom nagyja. Kerékpáron ez az út a veszedelmek soha ki nem merülő tárházát jelenti, akinek kedves az élete, az nem merészkedik ide.
Ezzel szemben az alternatíva, amire rábukkantunk, talán az egyik legszebb, leghosszabb, országúti bringával is kifogástalan minőségű aszfaltútvonal hazánkban.
Két F50++2K tehát egy-egy kitűnő országúti bringa nyergében, dacolva a csípős őrségi reggellel - kezdetnek pompás. Szalafőt Őriszentpéter irányában hagytuk el, majd Nagyrákoson és Pankaszon át Zalalövőre pedáloztunk fürgén. Először elsuhantunk a Zalaegerszeg felé vezető kerékpárút bejárata mellett, mivel az diszkréten bújik meg egy mellékutca végén, a vasúti töltés tövében.
Pedig micsoda kár lett volna kihagyni azt az aszfaltcsíkot!
Noha a kerékpárút többé-kevésbé együtt kanyarog a főúttal, az ügyesen tervezett nyomvonalnak köszönhetően mit sem érzékelni az autóforgalom közelségéből. Háborítatlanul roboghatunk a természetben és a kertek alján, átszelve vagy féltucat települést, 18 km hosszan. Az aszfalt minősége kifogástalan.
Zalaegerszeget északról kerülve a 7328-as mellékúton folytattuk utunkat Sümeg felé. Az autós forgalom elviselhetőnek bizonyult ezen a szakaszon, és olyan furán megkapó nevű települések mellett vágtattunk el, mint Kemendollár, Pókaszepetk, Vöckönd vagy Batyk.
Az átlagunk 30 km/ó körül alakult, a fákon levél se rezzent, a vibráló napsütésben a pantonskála minden vörösével, sárgájával és barnájával ékesítette utunkat az ősz. A kevés autós, aki elhaladt mellettünk, előzékenyen segítette haladásunkat, és már-már valószerűtlenül tökéletesnek látszott minden. Mintha maga a Jóisten mondaná: ma a vendégeim vagytok.
Jellemző, hogy az idill az ismert Lovasi-strófát juttatta az eszembe:
“Mialatt az ég épp' nagyon kék volt
És a tavon egy vitorlást a szél éppen odébb tolt
És pont nem haragudott senkire épp' senki
Már gyanús volt, hogy most fog majd minden tönkremenni”
De nem ment tönkre semmi.
Egészen Sümegig...
A csendes, félhomályos vendéglőben, ahova betértünk, kedélyesen fogadtak bennünket. Megengedték, hogy a helyiség hátsó fertályán, szem előtt helyezzük el a bringákat. Alig vártuk, hogy az első 90 km ledarálása után bedobjunk egy borjúbécsit...
Nem sejtve, hogy így lesz Lovasinak igaza megint.
A gasztro-értékelést most mellőzöm. A teljesítményünk szempontjából egy kisebb tragédiáról kell beszámolnom. A már a fogyasztásakor is gyanús pecsenye gyors ütemben döntötte össze az emésztésünket. Hiába volt az ebéd, energiaraktáraink üresen kongtak továbbra is, és szervezetünk kérlelhetetlenül bombázta kínzó jelzésekkel agyunkat. Gyomrunkban a nyomasztó teherrel szaladtunk rá az út emelkedőkkel tarkított második felére.
A Padragkútról Öcs felé vezető 4-es kategóriás emelkedőn (amihez hasonlón jobbára fürgén felpedálozunk) lehorgasztott fejjel sorvadoztunk, megsemmisülve. Majd következett az út legkevésbé várt szakasza: a Pula és Nagyvázsony közötti 4-5 km a 77-es főúton, száguldozó gépkocsik között. Itt kellett volna beleadni apait-anyait...
Féltudományos adatként azt közölhetem, hogy egy ilyen pokoli hús-panír- göngyöleg leküzdése kb. 30 km alatt történik meg kerékpározás közben. Terápiás jelleggel az összeszorított fogakat tudom ajánlani. Szerencsére a 77-esről letérve javult a hangulat. Nagyvázsony, Vöröstó és Barnag lenyűgözött bennünket gyönyörű építészetével és meghitt miliőjével. Az itt vezető 73113-as mellékút csendes, a forgalom szerencsére elenyésző. Az elragadó környezetben bél-agy tengelyünk is éledni kezdett romjaiból.
Tótvázsony alatt tértünk rá a 7307-es mellékútra, majd innen 7338-ason Balatonszőlős felé vettük az irányt. Bónuszként az út innen már javarészt lejtett a Balaton partjáig.
A balatoni kerékpárútra Csopaknál tértünk rá. Addig 150 km-t teljesítettünk, országúti bringával is kiválóan kerekezhető, fél Nyugat-Magyarországot átszelő nagyszerű aszfaltúton. A Balatonnál aztán vége szakadt az idillnek, következett a nrázkódás a fák gyökerétől feltöredezett aszfaltburkolaton, jónéhány kilométeren át. A kerékpárút több helyen szinte járhatatlan országúti bringával, ezért felmerült bennünk, hogy felmerészkedünk a főútra. Ez azonban tilos.
Régi probléma ez.
Halk megjegyzésként leírom: a Balaton az ország első számú üdülőkörnyezete és rekreációs úticélja. Ide kikapcsolódni, feltöltődni jár szinte mindenki, és rengetegen hozzák magukkal a kerékpárjukat is. Ha van hely, ahol a kerékpárral közlekedőknek mindenkor elsőbbséget kellene élvezniük az autókkal szemben, akkor ez a tó körüli út. A megoldás természetesen a megnövekedett kerékpáros forgalom kiszolgálására alkalmas, gondosan karbantartott, az autós forgalomról leválasztott kerékpárút, de ez nem áll rendelkezésre a Balaton teljes partszakaszán. Az autóforgalmat bevédő, a kerékpárosok igényeit hátrébb soroló, az országútisokat szinte teljesen figyelmen kívül hagyó megközelítés finoman szólva visszatetsző.
A naplementében zuhanórepülésbe forduló hőmérséklet tempónk fokozására ösztökélt minket. 160-170 kilométerrel a lábunkban örömmel nyugtáztuk, hogy maradt bennünk erő egy lendületes finishez. Kellemesen cidrizve és büszke F50+2K önképpel szakítottuk át saját képzeletbeli célszalagunkat Balatonkenesén.
Az útvonalat tiszta szívből ajánljuk túrabringásoknak és országútisoknak, kibővítve vagy szakaszokra bontva, bármelyik irányban bejárva. Ha valaki egy hosszú túrát keres megejtően szép tájakon, ez az útvonal nem okoz majd neki csalódást. Ha valaki teljesítőképességét, wattjait vagy átlagsebességét szeretné tesztelni, az út közel 180 km-en keresztül ad alá kiváló terepet.
Az útvonal itt tekinthető meg.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
A cikkben szereplő fényképek illusztrációk.
Ahol a Mura és Dráva összeszerelmesedik
Végigtekertük az Év Kerékpárútját
