Mi a komposztálás?
A komposzt előállításához szükséges szerves-anyag átalakulás egy levegő jelenlétében lezajló, aerob folyamat. Ezt nevezzük komposztálásnak. A végtermék a komposzt, ami egy, a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát javító nagy humusztartalmú anyag. Springer mondta egykor: „A komposztálás nem más, mint az emberi tevékenység által szabályozott humuszgyártás, rendszerint különböző értéktelenebb nyers szerves anyagokból”.
Kicsit hétköznapibb megfogalmazással élve: a komposzt nem más, mint különféle növényi (esetenként állati) eredetű mezőgazdasági és háztartási hulladékokból előállított szerves trágya, aminek létrejöttében a különböző mikroorganizmusoknak kiemelkedő szerepe van. Amikor ugyanis ezek a mikroorganizmusok beindítják a korhadási, lebontási, átalakításai folyamatokat, akkor hő termelődik, és ennek hatására az alakuló komposztban esetlegesen jelenlévő kórokozók elpusztulnak. Megfelelő gondoskodás mellett a komposzt 1-2 év alatt teljesen beérik, azaz a kiinduló anyagok olyan mértékben lebomlanak, hogy azok eredeti formája és állaga felismerhetetlenné válik, a komposzt földszerű lesz, és szaga is egy kellemesen földes illatjegyet vesz fel.
Milyen jó a komposzt?
Ebből kiindulva minden olyan esetben, amikor az állag, a szín vagy a szag nem a fent leírtak szerint alakul, gyanakodhatunk arra, hogy valamit nem jól csináltunk. Márpedig ahhoz, hogy igazán jó és jól felhasználható komposzthoz jussunk, elengedhetetlen, hogy betartsunk pár alapszabályt, hiszen a komposztképződésben a hőtől kezdve, a forgatáson át, a szén-nitrogén arányig számos dolognak igen fontos szerepe van. Nem mindegy, hogy milyen a komposztra tett alapanyag szén-nitrogén aránya, mekkora a szerkezeti stabilitása, ahogyan az sem mindegy, hogy gyenge lebomló-képességű faforgácsot szórtunk-e a halomra vagy jó lebomló-képességű fűnyesedéket.
Az ideális szén-nitrogén arány a szakemberek szerint 25 és 30 között változik, ami azt jelenti, hogy 25-30-szor több szén kell, hogy jelen legyen a nyersanyagban, mint nitrogén. A termelődő komposztot többször meg kell forgatni- különösen akkor, ha annak hőmérséklete elérte a 65-80 fokot. Ez a forgatás nagyon fontos, hiszen kedvező viszonyokat teremt a gombák és baktériumok számára, akiknek jelenléte és munkája elengedhetetlen a jó minőségű komposzt előállításához.
De önmagában ez még nem feltétlenül elég. A jó komposzt előállításához az az ideális, ha földdel érintkező, árnyékos-félárnyékos helyen kezdünk neki a folyamatnak, és a komposzthalmunk területe jó vízelvezetésű. Ha túl sokat éri a nap, akkor hamar kiszáradhat, ha pedig túl közel van a házhoz, akkor magunknak okozhatunk kellemetlenséget - főleg abban az esetben, ha a komposztálódás folyamatai nem kiegyensúlyozottak, és bomlás helyett rothadás lép fel, egy kellemetlen szag kíséretében.
A mai napig rengeteg tévhit kering azzal kapcsolatban, hogy mi mehet a komposztba és mi nem. Alapszabályként érdemes megjegyeznünk, hogy odafigyelve a zöld és barna alapanyagok arányára, a következőket tehetjük a komposztálóba vagy komposzthalomra:
konyhai hulladékok, kezeletlen zöldség- és gyümölcshéjak, kávézacc, teafű, tojáshéj, festetlen és kezeletlen papírok, fűnyesedék és kerti hulladékok, nyesedékek, levelek és ágak aprítva.
Semmi esetre se tegyünk csontokat, húsmaradékokat és halat a komposztra, mert hamar megjelennek a kártékony rágcsálók, és a penészedést, rothadást okozó főtt ételek, olajos maradékok sem oda valók - akárcsak a tejtermékek, a háziállatok ürülékei, a beteg növényi részek, a felmagzott gyomok és a színes, vegyszerekkel kezelt papírok vagy trópusi gyümölcsök sem.
Az első lépéseket érdemes rétegezéssel kezdeni: először a barna alapanyagokat helyezzük el, majd erre jöhetnek a zöld alapanyagok. Erre a vegyes képre érdemes végig odafigyelnünk, mert ha egy adott anyagból vagy egy adott csoporthoz tartozó anyagból arányaiban sokkal többet dobunk a komposztra, akkor azzal felborítjuk a természetes folyamatokat, és akár a teljes folyamatot tönkretehetjük. Bár rendkívül kényelmes csak úgy ott hagyni a halmokat, az igazán gondos gazda 1-2 hetente időt szán arra, hogy átkeverje a komposztot - ezt javasoljuk is mindenkinek. Egy-egy átkeverés nagyon sokat lendíthet a bontási folyamatokon, és nemcsak hamarabb juthatunk értékes komposzthoz, hanem annak összetétele is sokkalta jobb lesz.
Keveréseknél érdemes ellenőriznünk a nedvességtartalmat is: ha túl száraznak ítéljük, akkor locsoljuk meg, ha pedig túl nedvesnek, akkor adjunk hozzá száraz leveleket, esetleg némi száraz, kezeletlen papírt vagy kartont, felaprítva.
Bár a nagykönyv szerint (főleg a különböző komposztkezelő készítmények segítségével) 3-6 hónap alatt is lehet jó komposztot készíteni, ez nagymértékben függ a komposzthalom nagyságától, az alapanyagoktól, a folyamatok kiegyensúlyozottságától, a környezeti viszonyoktól, és még számos külső tényezőtől. Nem lehetetlen vállalkozás, de azért ne lepődjünk meg, ha mégiscsak kell hozzá 1-2 év, főleg egy nagyobb, nem a legideálisabb helyen elhelyezett komposztáló esetében.
Egy azonban biztos: komposztunk akkor van készen, ha színe sötétbarna, nincs benne felismerhető maradvány, és a szaga kellemesen földes. Ezt a kész komposztot keverhetjük bármilyen virágföldhöz, szétteríthetjük a kerti ágyásokban, beleforgathatjuk a talajba, és idősebb fáinkat, cserjéinket is táplálhatjuk vele, főleg, ha egy kis mulccsal is lefedjük a tövek körül. A komposzt javítja a talaj szerkezetét, növeli a talaj vízmegkötő képességét, gátolja az értékes tápanyagok kimosódását a talajból, és nem utolsó sorban javítja a növények ellenállóképességét is- így mindenképpen érdemes foglalkoznunk vele.
Végül azok számára is van egy jó hírünk, akik türelmetlenebbek, vagy hamarabb szükségük van egy kis komposztra: a Kertészet és Szőlészet 1982-es számában számos jó tanácsot kaphatunk azzal kapcsolatban, hogyan juthatunk gyors komposzthoz. Ezekből idézünk párat:
- Keressünk a kertünkben egy szélcsendes, árnyékos sarkot, s ott körülbelül 1,5 * 1,5 méter nagyságú helyet tisztítsunk meg!
- Rakjunk a halom aljára száraz faágakat, rőzsét és az összehordott, már megfonnyadt kerti hulladékot tegyük a tároló közelébe!
- Ezután a növényi, állati eredetű konyhai és istállói hulladékkal összekeverve rakjunk alulra 20 centiméteres réteget, majd ezt hintsük be finom mészporral.
- Ha lehetőségünk van rá, mindehhez adjunk még négyzetméterenként 200 gramm szaru-, csont- vagy vérlisztet.
- Erre hordjunk jó minőségű fekete vagy agyagos földet kisujjnyi vastagságban.
- A rétegezést négyszer-ötször megismételhetjük, amíg a halom nem lesz egy méter magas, s közben, hogy a vizes szivacshoz hasonlóan nedves legyen, bőven öntözzük állati vagy emberi vizelettel 2:1 hígításban vagy vízben oldott állati trágyával.
- A halmot kúposan képezzük ki, hogy a nagyobb mennyiségű esővíz lefolyjon.
- A komposzt érésének létfeltétele az egyenletes nedvesség, a levegősség, ezért túl sok talajjal nem szabad a komposztálandó hulladékot összenyomni!
- Fontos az is, hogy a halom hőmérséklete soha ne essen 18 fok alá, ezért takarjuk be levágott száraz fűréteggel!
- A jó és gyors éréshez nélkülözhetetlenek a földi giliszták, ezért ne elégedjünk meg annyival, amennyi a takaró vékony földrétegben található. Keressünk még földigilisztákat, vagy tegyünk a halomba érett komposztot is, mert tele van gilisztapetével!
- Ha a rakott halom magától összeesett, felnyithatjuk és megforgathatjuk úgy, hogy a széle középre, az alja felülre kerüljön.
- Az érés biztos jele, ha a felnyitáskor csak az egyébként korhadt fás részek mutatják eredeti formáikat, a többi anyag már szétesett.
- Ha nitrogénben gazdag talajt szeretnénk, tegyünk a komposztba több tollat, gyapotot, hal- és húslisztet, kifőzött tealevet, dióhéjat, csontlisztet, szójahéjat, vizeletet. Bőséges káliumtartalmú talajhoz jutunk, ha a halomba több fa- és egyéb növényi hamut (cigarettahamut), gránitport, kölesszalmát teszünk. Ha foszforból szeretnénk többet, akkor adagoljunk több szennyvíziszapot, vérlisztet.
További ötletek és jótanácsok érhetők el Bőcs Attila 1982-es írásában, azonban fontos kiemelnünk, hogy az itt felsorolt és összegyűjtött tanácsok között több olyat is találunk, amely ma már szakmai viták tárgyát képezi. Ilyenek a vizelet, a szennyvíziszap, a csont és a vérliszt is - ezeknek használatát a tudomány mai állása és a szakemberek többségének javaslata alapján nem ajánljuk. Ezek használata nélkül is létrehozható kiváló minőségű komposzt, így a kockázatok mérlegelése mellett nem érdemes kísérletezni!
Kis könyv a magyar almáról Bálint gazda tollából
Naponta egy alma nyersen, vagy sütve-főzve is terítékre kerül nálatok?
