A „vad gróf” szellemi hagyatéka ma is a nagybányai magyar közösségi élet kovásza – a Teleki Magyar Házban jártunk

Teleki kalandos életének történetei külön-külön is egy-egy regényt ihletői lehetnének, hiszen vadóc természete, élénk fantáziája és heves temperamentuma korán megmutatkozott. Házi tanítója, Táncsics Mihály csak úgy tudta rávenni a tanulásra, ha megígérte neki, hogy este színházba mennek, és nem hiába szegődött Liszt Ferenc útitársává európai körútján – ezt szakította félbe a szülői üzenet, mely hazaparancsolta Koltóra, gazdálkodni a németországi tanulmányokra fittyet hányó ifjú grófot. 

Teleki Sándor szépírás füzete – Fotó: Krisztics Barbara  

Az 1870-es évek végén gróf Teleki Sándor úgy döntött, hogy koltói kastélyából átköltözik Nagybányára, az akkor még csendes, kocsiforgalom nélküli Zazar-patak partjára. A telken akkoriban egy kisebb ház állt, ezt építtette át a ma is látható formájára, és bár a melléképületek funkciói jócskán megváltoztak azóta, a 2000-e évek elején visszavásárolt ingatlan mai, felújított formájában régi patináját őrzi. Élete utolsó 10 évében a nagybányai kastély cselédtraktusának első két szobájában lakott, miközben a főúri lakosztályokat a társasági élet számára tartotta fenn. 

A nagybányai Teleki Magyar Ház a belső udvar felől – Fotó: Krisztics Barbara

Dávid Lajos, a Teleki Magyar Ház vezetője és a Teleki Társaság, a nagybányai EMKE, valamint a Máramarosi Szórványért Egyesület elnöke vezet körbe bennünket az épületben és az udvaron, ahol a gróf szobra áll, és amely pazar rendezvényhelyszín is. Aki járt már Koltón és ismeri a Teleki család ottani kastélyát, méltán teszi fel a kérdést: vajon miért döntött úgy Sándor gróf, hogy Nagybányára költözik, egyedül. A választ csak sejthetjük ugyan, de elég valószínűnek tűnik, hogy van benne igazság: „Idősebb korában Teleki rendszeresen látogatott színházi előadásokra, és megismerkedett egy Hunyady Margit nevű színésznővel, akivel hosszas levelezést folytatott. Ez a hölgy volt egyébként később Bródy Sándor szerelme és Hunyady Sándor édesanyja. Telekivel való levelezéséből nem derül ki, hogy járt volna itt, Nagybányán a kolozsvári színésznő, inkább plátói lehetett a szerelmük, de lehet, hogy ez a plátói vonzalom felkavarta a családi élet állóvizeit, és ezért dönthetett úgy Teleki Sándor, hogy beköltözik Nagybányára. Nem tudhatjuk biztosan, ez csak sejtés, hiszen Matild asszony akkor még élt, és a gyerekekkel együtt feltételezhetően Koltón maradt, a gróf mindennapjait rendszeresen követő korabeli sajtóhírek nem tesznek róluk említést, másrészt nem ok nélkül fekszenek külön sírban – szoktam mondani félig-meddig viccesen az ide látogatóknak” – osztja meg Dávid Lajos a „vad gróf” életének egyik rejtélyes mozzanatát.

Fotó: Krisztics Barbara 

Ha visszafelé haladunk az időben, a kiegyezés utáni emigrációból hazatérő grófot látjuk, akinek közösségépítő hajlama a száműzetésben sem hagyott alább, és egykori barátai otthonában is felkeresték, aki pedig nem jött el Nagybányára, ahhoz ő látogatott el, egyik utolsó útján az akkor már emigrációban élő Kossuth Lajost is felkereste: „Nagyon sok barátja volt szerte a földrészen mindenütt, és ahol megfordult, mindenkire nagy hatással volt. Az emigráció kezdetén nagyon közel került hozzá Victor Hugo, ott, a Csatorna-szigetek részét képező Guernsey-szigetén: mondhatni egymás szomszédai voltak, és nagyon sokat látogatták egymást. Majd az idősebb Dumas került nagyon közel hozzá, később a fiatal is. Amikor Teleki már Olaszországban élt és Garibaldi mellett volt a Magyar Légió helyettes parancsnoka, az idősebbik Dumas gyakran felkereste. Ilyenkor mindig szabadnapot adtak a szakácsnőnek, és ők főztek, ketten. Nyilván az idősebb Dumas, mert ő már akkoriban írta a Nagy Francia Szakácskönyvét, amit saját maga fő művének tartott. Teleki Sándor is nagyon hamar beletanult a szakmába, és nagyon-nagyon szerette. Zilahy Ágnes Valódi Magyar Szakácskönyvének megírásakor Teleki Sándort kérte fel, hogy ajánló sorokat írjon könyvéhez” – mondja Dávid Lajos, miközben a tárlókban kiállított családi emlékeket fürkésszük.

Dávid Lajos – Fotó: Krisztics Barbara 

A barátságok közül az egyik legérdekesebb Petőfivel való megismerkedése. A fiatal költő, aki egyébként távolt tartotta magát az arisztokráciától, 1947-ben Nagykárolyban ismerkedett meg Teleki Sándorral, aki meghívta Koltóra és nagybányai kastélyába is. Így emlékszik vissza az első alkalomra Teleki az emlékirataiban:

„Vacsora végeztével feláll Haray s ahhoz az asztalhoz megy, melynél Petőfi vacsorált és Papp Endre által bemutattatja magát. Petőfi feláll, kezet nyújt Haraynak és élénken beszélgetni kezdenek. Később véletlenül arra tekintek s látom, hogy felállanak és felénk közelednek. Haray tekintetéből kivettem, hogy hozzám hozza Petőfit, felálltam és eleibe mentem. Haray végezte a bemutatást. Első szava, melyet hozzám intézett, ez volt: — Ön az első eleven gróf, a kivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e ? — kérdém némi savanyúsággal. — Az magam is voltam komédiás koromban. — Na czimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rámnézett; szemeiből láttam hogy ezt a feleletet nem várta; kezet nyújtott s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült s hosszasan quaterkáztunk együtt… Én e percztől fogva bámulója lettem, s iparkodtam barátságát kiérdemelni.”

A nagybányai kastély egyik szobája, Teleki kéziratos és egyéb tárgyi emlékeivel – Fotó: Krisztics Barbara 

Miközben Petőfi – Júlia után epekedve – szembesült a szigorú apa kérlelhetetlenségével, bánatát Telekinél pihente ki: együtt járták a vidéket, és nála tanult meg lovagolni is. Erről szólnak Teleki emlékiratának alábbi sorai is:

„Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és kocsikázás volt. Kilovagoltunk az erdőkbe, bekocsikáztunk Nagy-Bányára. A ló egész szenvedélyévé vált; én tanítottam lovagolni, Ferencz ur hajtani. Ferenczczel egész barátságot kötött és többnyire együtt kocsiztak be Bányára, a posta után és bevásárolni. Petőfi hajtotta a négy lovat, Ferencz ur mutatta, mint kell azt a tudomány szabályai szerint kormányozni.”

Végül esküvőjük után elkérte tőle koltói kastélyát a mézeshetekre, a nagyvonalú gróf pedig ez időre elköltözött otthonról: „'47 őszén Petőfi megnősül, és már akkor olyan viszonyban vannak – tulajdonképpen szinte az első pillanattól –, hogy gyakorlatilag felszólítja a barátját, Teleki Sándort, hogy ő ott szeretné tölteni Júliával a mézesheteket, legyen szíves költözzön át Kolozsvárra, és hagyja őket magukra, mert nem tartozik a világ szeme elé, ami a kettejükről szól. Petőfi tehát annyira jól ismerte Telekit és voltak olyan viszonyban, hogy Sándor gróf azt mondta: jól van, akkor legyen így, de itt hagyok egy szakácsot, mert szerelemből nem lehet megélni. Tehát gyakorlatilag így lesz a Petőfi meg a Júlia otthona arra a hat hétre a koltói birtok” – mondja Dávid Lajos.

Fotó: Krisztics Barbara  

„Ifjúkori kalandozásai után nem is lett volna ellenére Telekinek a koltói gazdálkodói élet, ám kitört az 1848-as forradalom és szabadságharc, és minthogy maga is a szabadság szeretetének szellemében nőtt fel, aktív szerepet vállalt benne: –gondolkodás nélkül csatlakozott Bem apóhoz, akinek nagyon jól fogott Teleki hely- és nyelvismerete. Bem apó előtt Petőfi is megemelte a kalapját, bármennyire is lázadó volt, és ő is vezérkari tisztje volt Bem apónak a szabadságharc idején, akárcsak Teleki. A csatákban is nem egyszer voltak együtt” – mondja a Teleki ház vezetője, majd Petőfi eltűnésének körülményeit idézi fel: 

„Petőfi fiatal volt, és Teleki tudta, hogy heves vérmérsékletű: féltette, hiszen költőként és emberként is nagyra értékelte, ezért igyekezett kímélni. Teleki leírása szerint a segesvári csatában is ő maga lehetett azok egyike, akik utoljára látták a költőt, mert Teleki Sándor éppen valamilyen megbízatással eltávozóban volt a csatatérről, amikor találkozott a gyalogosan menekülő költővel, és felajánlotta a tartalék hátaslovát, mondván, hogy itt most már a csata el van veszve, úgyhogy  pattanjon a hátára és menjenek együtt, mert biztonságosabb. Petőfi azonban visszautasította azzal, hogy Katona nem hagyja a csatateret!, és ott maradt. Azután is hosszú ideig furdalta a lelkiismeretet Telekit, sajnálta, hogy nem mondott  valami cifrábbat Petőfinek, hogy engedelmeskedjék. Ez az egyik utolsó adatunk Petőfiről. Eltűnésének körülményei részletesebben olvashatók a Petőfi Erdélyben című kötetben.”

A koltói Teleki-kastély eladásáról szóló hír a kastélybelsőről készült fotóval – Fotó: Krisztics Barbara  

„A világosi fegyverletétel után Teleki pedig fogságba esik. Szerencséjére nem tudják az aradi várbörtönben, hogy ő kicsoda, tehát rangrejtve kerül a rabok közé. Így, amikor kényszersorozás alá vetnék – tehát az osztrák hadseregbe soroznák be büntetésképpen –, akkor ő lefizeti a katonaorvost, és elengedik. Kap egy cédulát, hogy sorozásra alkalmatlan, mert valamilyen sérülése van, és úgy sétált ki az aradi várbörtönből, hogy maga sem hiszi, hogy ő valójában szabad, hiszen a tizenhármakat már kivégezték a mellette lévő cellákból. Meglehetősen nehezen is éli meg ezt. Bujdosik, lelkiismeret-furdalás gyötri, öngyilkosság gondolata foglalkoztatja. Szerintem ez volt életének a mélypontja, amin aztán túllendül és Rózsa Sándor betyárjainak a segítségével Törökországon keresztül Franciaországba menekül” – részletezi szabadulása körülményeit Dávid Lajos.

A tizenhárom aradi vértanú kromolitográfiája a Teleki Magyar Házban – Fotó: Krisztics Barbara  

A szabadságharc leverése után 18 évnyi emigrációra kényszerülő Teleki – bár mindenütt a világban feltalálta magát, és jól érezte magát abban az európai közegben, ahol nem kellett nélkülöznie az inspiráló társaságot – hazavágyott. Többször is kegyelemért folyamodott ő maga is, a család, de Nagybánya és Koltó lakossága is, mígnem '67 tavaszán visszatért. Még a kiegyezés meg sem történt, februárban teleki Sándor gróf már Kolozsváron volt, majd hazajött Koltóra, később pedig Nagybányára költözött. Itt ér körbe e kalandos élet, mely bővelkedett tragédiákban is. „Sokszor elgondolkodom, milyen erő lehetett Sándor grófban, aki ugyanaz a derűs ember maradt egészen idős koráig, akinek alapvetően ismerjük, mindazok ellenére, amin ő keresztülment. Mert nem volt egy egyszerű élet” – mondja Dávid Lajos, aki nemcsak a grófi hagyatékot gondozza, de a nagybányai Teleki Magyar Ház kulturális életét is szervezi.

Erdélyi körútjai során Borbás Marcsi is felkereste a Teleki Magyar Házat a Gasztroangyal stábjával. A Szatmár a határon túl című 2018-as adás 42. percétől látható a házban tett látogatása és beszélgetése Dávid Lajossal, a ház vezetőjével:

„Jelenleg sokkal pezsgőbb a közösség, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Amikor a házat sikerült visszavásárolni és megalakult a Teleki Kulturális Központ, a városnak gyakorlatilag nulla kulturális élete volt: nem volt közösség, nem voltak közösségi terei, néha volt egy-egy koszorúzás, vagy egy-egy alkalmi esemény, előadás, de nem volt rendszeres, mindennapi közösségi élet – ahhoz képest most a sokszorosára nőtt a programok száma. Örülök annak, hogy most már nemcsak a Teleki Ház az egyetlen magyar kulturális központ a városban, kialakultak máshol is színterek, ahol közösségi élet zajlik, adott esetben egész más közösséggel. Nálunk jelenleg hétfőn diákszínjátszó műhely működik, kedden gyógytorna, szerdán baba-mama klub és szakkörök, csütörtökön táncház (4 korcsoport), és Muzsikáló Ház (népi hangszeroktatás), pénteken Muzsikáló Ház (gitár) és szakkörök, szombaton pedig cserkészfoglalkozások (120 fős csapatunk van). Ezeken kívül alkalmi programok (kiállításmegnyitók, koncertek, könyvbemutatók, előadások) is vannak. A táncházba 60-70-80 résztvevő is eljön egy-egy alkalommal, korosztályokra lebontva” – sorolja a gazdag programkínálatot a ház vezetője.

Dávid Lajos a Teleki Magyra Ház udvarán – Fotó: Krisztics Barbara  

Teleki Sándor gróf szelleme tehát tovább él saját otthonában: közösségépítő, közösségformáló egyénisége hagyományteremtő erejűnek bizonyult, és a Zazar-patak partján, a festők városában, újabb generációk számára nyújt inspiráló környezetet. Feladat akad bőven, és a lendületet, amit a ház visszaszerzésével, restaurálásával és megnyitásával Dávid Lajos és a Teleki Magyra Házat fenntartó civil szervezetek végeznek, az ifjabb generációknak kell majd továbbvinniük. Bízunk benne, hogy visszatérő vendégekként mi is részesei lehetünk még e pezsgő kulturális életnek.