Növényeink termesztése során a talaj szerkezete, minősége, egyedi tulajdonságai mind-mind meghatározó szerephez jutnak, ahogy a hozzájuk kapcsolódó agrotechnikai módszerek, a jól végzett talajművelés vagy éppen a talaj vízmegtartó képességének növelése is.
Legalább ennyire fontos a megfelelő fajtaválasztás, a növények kondicionálása, az ökológiai- és regeneratív szemléletű gyakorlatok, valamint a kiegyensúlyozott tápanyagellátás. Ám mindezek mellett sokkal kevesebb szó esik egy szintén nagyon fontos tényezőről: a napfényvédelemről, ami egyre fontosabb szerepet tölt be a termesztés során.
Napról napra és szezonról szezonra láthatjuk, milyen károkat szenvednek növényeink a napsugarak hatásától, milyen pusztító erejük van az UV-sugaraknak, és mennyire nehéz bármit is tennünk mindezek ellen.
Bár léteznek hellyel-közzel „tűzoltó módszerek” növényeink napfényvédelmére,
az egyetlen és hosszú távon is fenntartható valódi védelem a természetes árnyékolásban rejlik.
Egy-egy árnyékoló hálóba könnyedén belekaphat a szél, ledöntheti a vihar – és persze ne felejtsük el a műanyagok környezetszennyező hatását sem –, miközben
a jól megválasztott növényi szomszédok nemcsak a kártevők elleni védelmet, a megfelelő tápanyagellátást vagy a talaj minőségét tudják biztosítani, hanem a napégés elleni védelmet is.
Igen: a növénytermesztésben is egyre nagyobb figyelmet kapnak a jól megkomponált növénytársítások, amelyek természetes védvonalként és kiváló csapatként működnek együtt az élelmiszer-biztonság garantálásában és fenntartásában.
De miről is van szó? A napégés elleni védelmet nemcsak mesterséges eszközökkel tudjuk biztosítani termesztett növényeink számára, hanem a köréjük ültetett árnyékoló fajokkal is.
A megfelelő fajok társításával megakadályozhatjuk a talaj kiszáradását,
elejét vehetjük a saláták felmagzásának és elbúcsúzhatunk a napégette paradicsomlevelektől is. Nem kell, hogy a málna a bokorra aszalódjon, és egy kis kreatív gondolkodással a környezeti stressz nagy részétől is megkímélhetjük növényeinket.
Ilyen élő árnyékként működhet a kukorica, a napraforgó és a cirok is a kertben: ezek mindegyike nagy szolgálatot tehet a veteményes déli vagy nyugati oldalára vetve. A napraforgó ráadásul gyorsan is nő, és pluszban egy rendkívül hasznos beporzó-mágnes is, a cirok magassága a három métert is súrolhatja, a kukorica pedig szélfogóként is megállja a helyét.
Egy jól tájolt lugasokkal kialakított tér szinte egész nap képes védeni a naptól:
érdemes ebben is gondolkodnunk, ráadásul nemcsak a teraszon vagy a ház körül. Egy jól megtervezett lugas a veteményes köré kiváló védvonal lehet a termesztett növények számára, ráadásul – ha olyan fajokban gondolkodunk, mint például a vadszőlő –, akkor számos más ökoszisztéma-szolgáltatáshoz is hozzájuthatunk.
Egy vadszőlős lugasban ugyanis nemcsak az árnyék az érték, hanem a madarak számára nyújtott fészkelési hely vagy táplálék is, hiszen
ne felejtsük, hogy kertünk madarai leghatékonyabb segítőink a kártevők elleni védekezésben (is).
Az olyan egynyári fajok, mint a díszbabok vagy dísztökök szintén jó szolgálatot nyújthatnak a védelemben, de ott vannak még az örök klasszikus loncok vagy a most divatját élő csillagjázmin is, amelyek nemcsak árnyékot adnak majd, hanem illatot, esztétikumot és rengeteg hasznos beporzót is.
És bár egymás után látnak napvilágot a fák napvédelemben betöltött szerepét vizsgáló tanulmányok, azt be kell látnunk, hogy mire egy elültetett fa hasznos védelmet tud nyújtani növényeink számára, az bizony sok-sok év. Hiába áll rendelkezésünkre a rangsor, és hiába tudjuk, hogy
a fák közül a korai juhar, az ostorfa vagy éppen az európai bükk nyújtja a legnagyobb védelmet az UV-sugárzás ellen,
mire ezek odáig juthatnának, hogy valóban védjenek, bizony igencsak elmenne az idő, és ezzel számos hasznos, termesztés szempontjából fontos év is. Ezért véleményem szerint szemléletváltásra van szükségünk: ideje felfedeznünk az árnyékolás lehetőségét más növényekben, növénytársításokban, elrendezésekben is.
A Napnak kitett, száraz meleg területeken kiváló szolgálatot tehet a kiwi, aminek hatalmas levelei pár éven belül teljesen befuthatják az árnyékoló pergolát, árnyékot adva ezzel az olyan fajoknak, mint például a málna, amely az intenzív napsütésre egyik legérzékenyebb faj.
A trópusi fajok az időjárási viszonyok változásának köszönhetően nyernek egyre nagyobb teret a hazai termesztésben, és be kell látnunk, hogy kreatív felhasználásuk sokszor életmentő megoldásokat biztosít számunkra. Persze ez nem azt jelenti, hogy fel kell töltenünk kertünket magyar tájakon nem honos fajokkal, közel sem erről van szó. Pusztán azt kell felismernünk, hogy minden kerti tervezésnél ár-érték arányban kell gondolkodnunk, felmérve lehetőségeinket és céljainkat, hosszútávú és felelős gondolkodással.
Érdemes tehát minden szempontból vegyes konyhakertben és összességében kertben gondolkodnunk, mert növényeink egészségükkel és növekedésükkel hálálják majd meg. Bátran csempésszük be a bodzát, a somot, a csipkebogyót, a mogyorót vagy éppen az orgonát, az aranycserjét, a berkenyét a sorok közé, és gondolkodjunk kreatívan a futó/kúszó fajok területén is!
Építsünk ki 2-3 lépcsős elrendezést a konyhakertben,
használjuk bátran a rendelkezésünkre álló fajokat, és ne legyünk restek egy rövid összevetést készíteni a növekedési és érési ütemekről sem! Mert örök szabállyá válik, hogy az igazán jó kert már a „tervezőasztalnál” eldől, amit bár át-átír egy-egy nem várt esemény, a jó alap mindig jó esélyeket tartogat!
Nyitókép: 123RF
