"Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is." - írja Eötvös Károly a „A balatoni út vége” című munkájában. Lipták Gábor: Aranyhíd című művének „Kőszívekről” szóló írásában találjuk Dúl János történetét, aki az udvari halászbokor gazdája és a szépséges Veronka édesapja volt. A legenda szerint egy helyi kőfaragó legény szerelmes lett Veronkába. A leány úgy határozott, hogy a legénnyel megy a hegyekbe. Búcsúzott a Balatontól, amikor egy vihar a halálát okozta. Sírja fölé készítette a kőfaragó legény szeretete jeléül a szív alakú sírkövet.
Hogy a legendák közül melyik az igaz, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy a szív alakú sírköveket ki és milyen céllal faragta. Határozott válasza az utókornak nincs erre a kérdésre. Az viszont biztos, hogy érdemes egy pillanatra megállni a főút mellett álló balatonudvari temetőnél.
A szív alakú sírköves műemléktemető az ország négy védett temetőinek egyike, a Balatonudvari Települési Értéktár és a Veszprém Vármegyei Értéktár része. A temető több tucat, a 19. század első feléből származó, szív alakú sírkövet őriz és valószínűleg nincs az országnak még egy temetője, melyben egy tragikus szerelem olyan látványos változást idézett volna elő, mint Balatonudvariban. A Tihanyhoz közeli kistelepülés sírkertje megér egy látogatást.
Forrás: balatonudvari.hu
Az Ördöglovas és az ő félmeztelenül párbajozó lánya
Legenda és valóság a bajnai Sándor-Metternich kastélyban
