Ha ma felülünk egy utasszállító gépre, hogy néhány óra alatt elrepítsen bennünket a télből a nyárba, nem nagyon jutnak eszünkbe azok a bátor hősök, akik bukdácsolva, számos balesetet elszenvedve, erejüket nem kímélve dolgoztak azon, hogy könnyedén és biztonságosan emelkedhessünk a magasba.
Amikor a Wright fivérek 1903-ban megalkották az első működőképes repülőt, csak remélhették, hogy a biciklilánccal felszerelt járgánynak komoly jövője lehet. Néhány évvel később Louis Blériot francia mérnök, konstruktőr már átrepülte a La Manche csatornát. Amikor a Magyar Aeroklub 1910-ben nemzetközi versenyt rendezett, a hazai repülés még gyerekcipőben járt. A nézők között feltűnt egy fiatal lány, aki hamarosan beírta magát a repülés történetének nagykönyvébe. Az ő történetével ismerkedünk meg.
Sreinschneider Wenckheim Helene Ilka 1891. január 19-án született Budapesten, egy jómódú zsidó paplangyáros gyermekeként. A cég sikerét jól mutatja, hogy a császári családnak is ágynemű beszállítói voltak. Lillyt kiskorától érdekelte a technika, így szülei ellenkezése ellenére tizenévesen megtanult automobilt vezetni. Ezzel persze nagy feltünést keltett, hiszen akkoriban még alig akadt olyan hölgy az országban, aki tudott autót vezetni. A fiatal lány 1910-ben, 19 évesen egy Budapesten megrendezett repülőversenyen beleszeretett a repülésbe. A pilóták akkoriban szívesen vittek fel magukkal bátor ifjú hölgyeket a levegőbe, így a következő években több neves pilóta utasaként is feltűnt, amikor a versenyfeladatoknál utas szállítását is megkövetelték. Kecses, törékeny testalkata miatt több távolsági és magassági rekordkísérletben is részt vett. Joseph Sablatniggal megnyertek egy 168 kilométeres távolsági repülést.
A hangárok között sétálva megszületett benne a gondolat: ő is kitanulná a pilótamesterséget. Egy korabeli lapnak így nyilatkozott erről: „Sokat olvastam az aviatikusok néha tragikus véres harcairól, amelyeket a levegő meghódításáért folytattak és nagyon megragadta egész lényemet a vágy, hogy én is, a gyönge nő, aki azokban a percekben roppant elszántságot éreztem, részesévé lehessek a harcnak. Azzal a félelmet legyőző elhatározással, amely a nőknek inkább makacs sajátossága, mint a férfiaknak, eltökéltem, hogy pilóta leszek."
Az elhatározást tett követte, a Wiener Neustadt-i reptéren tanult, egyetlen nőként. Szívós akarattal sajátította el az alapokat, és igyekezett minél több időt tölteni a levegőben.
A Nemzeti Sport 1911-ben megírta, hogy miközben a rákosi reptér építés és javítás miatt üresen állt, Bécsújhelyen több magyar is tanul, akik közül többen szép reményekre jogosító eredményeket értek el. Megemlítik Steinschneider Lillyt, akiről megírják, hogy egy kilométeres repüléseket produkált Etrich gépén, és jó eredményeiért az osztrákok már saját sportolójukként kezelik, és első leendő osztrák női pilótaként emlegetik. Pilótaigazolványát azonban a Magyar
AeroClub fogja kiállítani - mondja az újságíró és a magyarok lesznek igazán büszkék sikereire.
1912. augusztus 15-én Lllly megkapta a 4. számú pilótaigazolványt. Az osztrák-magyar katonai léghajózási osztály parancsnoka, Auguszt Knirsch főhadnagy és az oktató volt jelen. A vizsgát követően az ezredest egészen 1800 méteres magasságig repítette az újdonsült pilótanő. Ezzel Steinschneider Lilly nemcsak Magyarország, hanem az egész Osztrák-Magyar Mondarchia első pilótanője lett. A sikeres vizsgáról nemcsak a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti kiállításán található igazolvány, hanem Lilly drágakövekkel kirakott, repülőgépet ábrázoló nyakéke is tanúskodott. A vizsgáról a Pesti Hírlap is beszámolt. Friss, ropogós igazolványával Lilly néhány napon belül már a Magyar Aviatikai Szövetség augusztus 20-i repülőversenyére készült, ez a terve azonban meghiúsult. Vasúton szállított gépe ugyanis nem érkezett meg a verseny napjára, így elmaradt a bemutatkozó repülés. Nagyjából másfél hónapot kellett várnia a következő lehetőségre, de még abban az évben átesett a tűzkeresztségen.
Nagyváradon egy versenyen az első magyar pilótanőt, akinek már zsebében volt a repülő diploma, minden ok nélkül megszégyenítették és kritizálták, rágalmakkal igyekeztek ellehetetleníteni. Arra nem tértek ki, hogy pontosanmivel vádolták, azt azonban hangsúlyozták, hogy a lány minden rosszakarót figyelmen kívül hagyva felszállt, gyönyörűen repült, ezzel rehabilitálva „aviatikai becsületét”. Először repült magyar közönség előtt. Kétszáz méter magasságban húsz percig volt a levegőben, körök és nyolcasok után siklórepüléssel ereszkedett le. A közönség viharosan ünnepelte, ezért további negyedórára újra felszállt. Amikor földet ért, többezres tömeg éljenezte, vállra vették, úgy vitték a hangárokig.
A Lillyben rejlő reklámértéket a Motor-Luftfahrzeug GmbH repülőgyár is felismerte, a cégnek kiváló hírverés volt, hogy náluk dolgozik a Monarchia első női pilótája. Ezt követően számos magyar és külföldi repülőbemutatón vett részt, többek között 1913 júniusában a Bécs melletti Aspernben rendezett második nemzetközi repülőhéten, ahol a francia Madame Palliersvel már ketten képviselték a gyengébbik nemet. Az 1913-as pesti Szent István-napi repülőversenyen ő nyerte meg a gyorsasági versenyt, második lett az egyhuzamban repüléseket és a levegőben töltött össz-időt tekintve. Bár leszálláskor a hepehupás mezőn gépe egy homokbuckának ütközött és összetört, ő ép bőrrel úszta meg a kalandot. Több légi bemutatón vett részt Lányi Antal repülőrekorderrel is, akihez gyengéd szálak fűzték, de kapcsolatuk az első világháború idején megszakadt.
A háború kitörésekor Lilly felajánlotta szolgálatait a Monarchia Hadügyminisztériumának, de apja közbenjárására repülés helyett a hadikórházban találta magát, nővérként, ahol egy szerelmes regénybe illő történet bontakozott ki. 1916 novemberében a Pécsi és a Pesti Napló is beszámolt arról, hogy a háború borzalmai közepette is virágozhat a romantika. A sebesült tiszt a tábori kórházban beleszeretett ápolónőjébe. Az orosz frontról jött a hír, hogy Coudenhove-Kalergi János gróf, tartalékos kadett, helyettes parancsnok, osztrák mágnás és Steinschneider Lilly, korábbi korcsolyabajnok, pilótanő, nem mellesleg az egyik tábori kórház fertőző osztályának ápolónője, hadiesküvőt kötöttek. A merész elhatározás nagy feltünést keltett és az is, hogy egy fiatal nő a háborúban életveszélyes hivatást választva ismerkedett meg az osztrák gróffal.
Az Európa-szerte ismert korcsolyabajnoknő és pilótanő az arisztokrata családba kerülve felhagyott a repüléssel. Hogy mennyire szerethette a grófot, jól mutatja, hogy férje kívánságára abbahagyta a repülést. Ötéves pilótanői pályafutása véget ért. Ettől kezdve csak töredékes információink vannak további életéről. Több mint 10 évet várt lánya megszületésére, majd a második világháború kitörésekor lányával Olaszországba, később Franciaországba költözött a náci veszély elől. Férjétől elvált. Teljes visszavonultságban élt Dél-Franciaországban. Nem tudjuk, de sejthetjük, hogy néha visszaidézte, milyen érzés a levegőben szárnyalni, hiszen ő volt az első magyar női pilóta. 1977-ben halt meg.
Steinschneider Lili ugyan csak néhány évig repült, pályafutása mégis alapjaiban határozta meg az utána következő hölgyek pályafutását. Az ő bátorságának köszönhető, hogy a nyomdokaiban járó hölgyek ma már utasszállító gépeket vezetnek. De erről majd legközelebb.
Folytatjuk…
