197 évvel ezelőtt ezen a napon született Orbán Balázs, akit sokan a Székelyföld történelmét, természetrajzát, néprajzi értékeit leíró könyve miatt ismernek elsősorban. A Székelyföld leírása című gyűjtő-ismeretterjesztő, hatkötetes mű 1868-ban jelent meg Pesten. Kós Károlyt idézve mondhatjuk Orbán Balázsról, hogy: “Gazdag helytörténeti adatközlésével oly nagy - eléggé nem méltatott - szolgálatot tett történeti néprajzkutatásunknak, mint azóta senki más. Fő művével, a Székelyföld leírásával, az erdélyi néprajzi kutatás egyik legjelentősebb úttörője.” Születésének 150.-ik évfordulóján 1979-ben Beke György így fogalmazott: “Orbán Balázs hatkötetes fő műve, a Székelyföld leírása nem szorítható egyetlen szaktudomány határai közé. Egyetlen ötvözetbe fogta össze a szaktudományt és a valóságot, miként az életben is együtt él a földrajz és a történelem és a néprajz és a szellemi kultúra, hatnak egymásra, kiegészítik egymást. A Székelyföld leírása éppen ezért messze kimagasló teljesítmény, egy vidék igazi enciklopédiája.”
És valóban ez a könyve úgy maradt fenn az utókornak, mint egy örök viszonyítási alap, ha a Székelyföldről akarunk mélyebb tudást szerezni.
Túl a főművén, ki volt ő valójában?
Hogy mennyire kalandos élet jutott neki osztályrészül azt Balás Gábor: A székelyek nyomában című könyvében olvashatjuk: “1830-ban, Lengyelfalván született a családi „kúriában”, amely elég szerény külsejű, nagy ház volt. Itt élt gyermekkorában szüleivel és három testvérével, és ide tér vissza külföldi utazgatásai közben. Középiskoláit a közeli Székelyudvarhelyen végezte; előbb a katolikus, majd a református gimnáziumban, mivel ez utóbbiban a nyelvtanon és a szintaxison kívül történelmet, matematikát és görögöt is tanítottak. Gyermekkorától kezdve a célratörő kitartás és szorgalom jellemezte; ez tette például képessé arra, hogy magánszorgalomból egyetlen nyári szünidő alatt, megtanuljon franciául.”
Isztambul, a mesés örökség és az órásmesterség
“Anyai nagyanyja, Foresti Mária, görög származású, Isztambulban megtelepedett gazdag nagykereskedő-család gyermeke volt. Knechtel János magyar bányamérnök, a török bányák főfelügyelője vette feleségül. Leányukat, Eugéniát az apa, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy gyermeke ne magyar iskolába járjon, az anya tudtán kívül elvitte Kassára s beadta az Orsolyák zárdájába. Törökországba visszatértében azonban Knechtel hajószerencsétlenségnek esett áldozatul, nem tért többé haza, s így nem tudta elmondani az anyának, hogy hova lett a leányuk. Foresti Mária évekig hiába kerestette gyermekét, Kassán pedig senki sem jelentkezett Eugéniáért. Sok év múltán Foresti Mária végre megtudta, hogy Eugénia él. Megbeszélték, hogy Foresti Mária Isztambulban házat építtet az egész családnak, s ha kimennek hozzá Törökországba, rájuk hagyja hajóival és minden vagyonával együtt. Orbán Balázs még az udvarhelyi kollégium diákja volt, amikorra az isztambuli ház elkészült, s a család útra kelt a gazdagság felé. Ám még oda sem értek, midőn hírül vették, hogy a nagyanya meghalt (állítólag megmérgezték). A nagy vagyonra a VAKUF, egy mohamedán egyházi alapítványi szervezet tette rá a kezét, Orbánéknak csak néhány ház, ingóságok s némi készpénz maradt az örökségből.” - írja Balás Gábor.
És hogy miért tanulta ki az ifjú az órásmesterséget? Mert a család 17 évig pereskedett a vagyonért mindhiába. Ezalatt az idő alatt Orbán Balázs beutazta a Közel-Keletet és Görögországot, közben pedig egy isztambuli magyar órásnál dolgozott. A mesés vagyont nem szerezték meg, így a család végül visszatelepült Lengyelfalvára.
A forradalom és szabadságharc évei
A kalandos élet így folytatódik Balás Gábor szavaival: “1848-ban Athénban érte a hír, hogy Magyarországon forradalom van. Amint tehette hajóra szállt s visszautazott Isztambulba. Csapatot szervezett a Habsburg-önkényt megelégelt, Törökországba menekült olaszokból s gyalog elindult velük Magyarország felé. Lelkesítő szavaira még sokan csatlakoztak a kis légióhoz. El is jutottak Vidinig, de sajnos későn. A szabadságharc megbukott; egyre többen menekültek kifelé Magyarországról Törökország felé, hogy elkerüljék Bécs véres megtorlását. Orbán Balázs is visszatért Isztambulba. Az örökségből megmaradt egyik házban kaszinót hozott létre a hontalan menekültek számára. Mikor hírét vette, hogy Kossuth Lajos is Törökországban, Kiutahiában (ma: Kütahya) kapott menedékjogot, felkereste és felajánlotta segítségét. Tudomására jutott, hogy a bécsi udvar titkos ügynökei állandóan figyelik Kossuthot és meg akarják mérgezni. Orbán vállalta, hogy ezentúl ellenőrizni fogja ételét, italát. Kossuth csak azt fogyaszthatja el, amit Orbán lepecsételt csomagban küld számára.”
Amikor Kossuth Londonba ment, Orbán Balázs is követte. Addigra már a magyaron kívül latinul, görögül, törökül, franciául és arabul is beszélt. Az angol nyelvet a hosszú hajóút alatt sajátította el. Kossuth beajánlotta Teleki Sándorhoz, Bem tábornok egykori hadsegédéhez. Balás gábor írja: “Teleki Jersey szigetén szép házat bérelt, Orbán Balázst szívesen látta vendégül. Teleki baráti körébe sok emigráns – magyar, francia – tartozott, köztük Victor Hugo és családja, akik III. Napóleon miatt voltak kénytelenek emigrációban élni. Orbán rövidesen megismerkedett velük s igen nagy hatással volt rá Hugo ragyogó szelleme, szabadság-szeretete, szókimondása. Victor Hugo fiainak már volt fényképezőgépük; hatalmas nehéz masina, de jól működött. Orbán Balázst is megtanították a kezelésére, s ő mindjárt arra gondolt, hogy milyen jól tudná ezt hasznosítani, ha egyszer végre sikerülne valóra váltani nagy célját: megírni a Székelyföld történetét.”
Teleki házából Victor Hugo villájába
“A viszonylagosan boldog és nyugodt korszakba megint beleszólt a politika: III. Napóleon, kijátszva olasz szövetségesét, fegyverszünetet kötött Ausztriával. A felháborodott Victor Hugo erre megírta ,,A Köztársasághoz” című felhívását, amelyben leleplezte III. Napóleon újabb hitszegését. A felhívást a teljes baráti kör: Teleki Sándor, Mészáros Lázár, Orbán Balázs és a többiek is aláírták. Victor Hugo a párizsi külügyminisztériumnak küldte el írását, másolatát pedig az angol kormánynak. A válasz az, hogy mind Hugo, mind az aláírók kötelesek elhagyni Jersey szigetét, mert a „Felhívás” veszélyezteti Anglia jó kapcsolatát Franciaországgal. Mivel Victor Hugonak volt egy villája Guernsey szigetén, valamennyi emigráns oda költözött. Orbán Balázs innen még bejárogatott Londonba; a British Museum könyvtárában gyűjtött további adatokat már régebben megkezdett útleírásához, az „Utazás Keleten”-hez. Lassan azonban ráébredt, hogy hazájának külföldön nem válhat hasznára, s úgy döntött, hogy visszautazik Lengyelfalvára.”- írja Balás Gábor.
Ismét otthon - Megszületik a mű
“1862-ben indult el vándorútjára. Gyalog, lóháton, szekéren járta a városokat, falvakat, várakat. Falusi házakban éjszakázott, ette, ami éppen akadt, de soha semmit sem fogadott el ingyen. Írt mindenről, ami csak említésre méltó, rengeteg rajzot készített és sokat fényképezett a Londonban vásárolt fényképezőgéppel. Sorra vett minden emlékművet, templomot, kastélyt, egyházi és világi kincseket; leírta a népszokásokat, regéket, lefényképezte a népviseleteket. Orbán Balázs már nem a daguerrotipiás, hanem a korszerűbb kollodiumos nedves elírással készítette fényképeit. Ezzel az eljárással részint megnő a képek élessége, részint már lehetővé válik sokszorosításuk. A hegyes-völgyes vidéket járva, a súlyos fényképezőgép mellett még a lemezeket, a sötétkamrául szolgáló sátrat, vegyszeres üvegeket és az állványt is cipelnie kellett, ami nem kis megerőltetést jelenthetett a cingár termetű ,,csontbáró”-nak – ahogyan környezete kissé gunyorosan elnevezte. Amíg a korabeli fényképészek többnyire a divatos és főleg jobban jövedelmező emberábrázolással foglalkoztak, addig Orbán Balázs útjai során rengeteg tájképet, épületet is megörökített, s a személyeket is mindig természetes környezetükben ábrázolta. Bátran állíthatjuk, hogy ezzel úttörő riporteri tevékenységet is fejtett ki. “
A könyv
A Székelyföld hatkötetes leírása kereken 520 falut és várost ismertet. Orbán Balázs felkutatott 80 várromot, templomok százait, barlangokat, forrásokat, 110 régi harangot, 24 kelyhet ismertet, illetve ábrázol. Énlakán lerajzolta azt a rovásírásos szemöldökfát, amely bizonyítja, hogy Erdélyben még a 17. században is használták a régi székely rovásírást. És mint ahogy az lenni szokott, a könyv megjelenése után kortársai sajnos nem méltányolták kellően egyedülálló munkásságát, nem jutott neki olyan hír és dicsőség, amelyet megérdemelt volna. Utódok híján végrendeletében “Tövisi birtokát s egyéb ingatlanjait az Erdélyi Közművelődési Egyletre hagyományozta abból a célból, hogy ,,azt bölcs belátása szerint fordíthassa a székely kivándorlás meggátlására”. A végrendelet 1890. április 16-án kelt. Néhány nap múlva Orbán Balázs meghalt. Kedves tartózkodási helyén, Szejkefürdőn temették el. Sírján két kopjafa áll.” - tudhatjuk meg a Székelyek nyomában szerzőjétől.
Érdekesség, hogy még holtában sem nyughatott. Négyszer temették újra. Először a családi kripta összeomlása, majd földcsuszamlások miatt.
Ha ma Székelyudvarhely határában, Szejkefürdőn meglátogatjuk a sírját, egy egész székelykapu-soron áthaladva érkezünk meg a nagy ember végső nyughelyéhez, melynek utolsó kapuját halála előtt két évvel ő csináltatta. Szerencsére az utókor újra felfedezte a megalkotott remekművet, és ha a Székelyföld leírása nem is lesz minden magyar ember számára kötelező olvasmány, az a páratlan érték, amit Orbán Balázs létrehozott már nem merülhet feledésbe. Ha Székelyudvarhelyen járnak, menjenek fel a Szejkefürdő fölötti dombra.
Forrás: itt
Borítókép: Auerbach és Kozmata (Arad), 1860-as évek
Fordulatos női sorsok
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla
